Kisboldogasszony búcsú Baja-Máriakönnyén, Vodicán

Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek  homiliája (2019. szeptember 8.)

Ősszel, ahogy rövidülnek a napok a természetben élő ember vagy még a természethez viszonylag közel álló ember, mindig érzi azt, hogy múlik az életünk. Hiszen a nap rövidülésével valahogy az élet rövidülését is megtapasztaljuk. S ezért olyan csodálatos, hogy megyünk az őszbe, és ekkor ünnepli anyaszentegyházunk – hiszen ez egy felvett ünnep – Szűzanyának a születésnapját. Pontosan nem tudjuk, hogy mikor született, még az évet sem (egy korabeli templom szentelésének dátumához kötődik a szeptember 8-a). Csodálatos, hogy az igazság napja, akitől származott, az ő születése jelenti az üdvösségtörténetnek a hajnalát. Egy jámbor mondás szerint: „Szűz Mária ünnepén mindig kisüt a nap.” Most a búcsúi szentmisén a borongós idő és eső mellett kisütött a nap. Velünk együtt ünnepli a nap Máriát. Ahogy a „szögediek” mondták: „Ugrándozik a nap örömében, hogy Szűz Mária születését ünnepeljük.”

Ezen felül az is olyan jó egybeesés, hogy Budapesten ezekben a napokban egy demográfiai konferenciát tartottak, ami a születéssel kapcsolatos problémákat, gondokat veti fel, hiszen mindenki tudja, hogy olyan, mintha az európai ember halálra ítélte volna önmagát. Egyre fogyatkozik és mindenféle más módon próbálja pótolni a munkaerőt és nem azon a módon, ahogy régen természetes volt. Jó, hogy van ez a konferencia, bár nagyszüleink idején nem volt szükség ilyenre. Mert születtek gyermekek, még a mi gyermekkorunkban is, akik hasonló korúak, mint én is vagyok. De mi a jó benne? Jó benne, hogy Istenáldását látják a gyermekben, és ellent mernek mondani annak a felfogásnak, hogy a jólét kisebb lesz, ha több gyermek van. Egyszer élünk, ahogy a mai hedonista ember szemléli a világot. Érdekes módon ott születik legkevesebb gyermek, ahol legnagyobb a jólét. De nem lehet azt mondani, hogy azért született kevesebb, mert nem tudták volna eltartani, hanem éppen ebből az ideológiából kiindulva: még több legyen, több jusson, mint ami eddig volt. Van egy újfajta eretnekség, ami ilyesmit mer kimondani, hogy nem is jó, hogy születnek gyermekeke, mert a Föld ezáltal károsodik, legjobb volna, ha nem is születnének. Hát majd akkor születnek máshol, ha az európai ember ilyen ostoba. S jól mondta miniszterelnökünk: „Az ember nem ellensége a természetnek, hanem a természetnek a része.”

Ha ismerjük a teremtéstörténetet, akkor a végén teremtette az Isten az embert és uralma alá adta a világot. „Hajtsátok uralmatok alá a földet, szaporodjatok és sokasodjatok” De az is igaz, hogy egy fejezettel később azt mondja: Nekik adta a földet, a Paradicsomot, hogy azt őrizzék, hogy felelősséggel bánjanak vele. Mert a teremtett világ Isten ajándéka az ember számára és hogyha ma olyan sok gond és probléma van, legyen az például éhezés, szomjazás, az azért is van, mert az ember bűnös módon használja fel ezeket a javakat. Magyarország kis ország. Évi 2 millió tonna élelmiszer megy a hulladékba. Egy szakácsot kérdeztem, hogy mennyiben lehet megállapítani átlagban a fejadagot. Azt mondta egy kiló. Tehát a kisgyerektől az öregkorig naponta egy kiló élelmiszer elég kell hogy legyen az átlag embernek. Egy kis számadással tudjuk, hogy a 2 millió tonna az alig tízmilliós magyarságnak 200 napra elég. Tehát ebben a kis országban élhetnénk mondjuk 16 millióan és semmivel sem kellene többet termelni. Ez csak ebben a kis országban. Na de akkor mi megy a világban? Amikor mondják, hogy nincs víz, nem tudják eljuttatni. Én egyszerű paraszti logikával azt mondom, hogy a világ másik tájékáról annyi kőolajat elhoznak, hisz mindenkinek az autója benzinnel megy. Azt el tudják vinni a világ egyik másik pontjára? A vizet is el tudnák vinni és meg tudnák oldani. Hogy baj van, az éppen abból adódik, hogy az ember az Isten törvényét nem tartja meg, kapzsi, háborúzik és harácsoló. Ezért kell észhez térnünk e tekintetben is. Itt van előttünk Assisi Szent Ferenc, aki mindennek örült, amit látott a világban, mert azt mondta, hogy ezt Isten neki adta, hogy gyönyörködjön benne. Az az ember, aki azt mondja, hogy hát a nyaralóm az enyém, meg az a kilátás ami ott van, mert az egy olyan gyönyörű, innét a teraszról mindent lehet látni. Hát a másik ember is lát sok mindent, ha szétnéz a világban. Az Isten annyit adott nekünk, amit meg kellene köszönnünk, és jól kellene felhasználnunk. És akkor nem volna baj, ha több gyermek születne, itt ezen a tájon. Sőt! Kellene, hogy szülessen.

Mi az oka? Mert azt megállapították ezeken az előadásokon, konferenciákon, hogy az értékrendünk – most ez egy nagyon divatos szó, még a szüleink, nagyszüleink nem tudták volna, hogy mire gondoljanak ekkor, hanem azt mondták volna: az a vallásos hit, az a z erkölcsi tanítás, ami évezredeken át, az emberiség számára magától értetődő volt, annak kellene folytatódnia. S abban benne vannak az isteni erények: a hit, a remény és a szeretet. S a Szűzanyában, aki megszületett, mindegyik erény a legmagasabb szinten megvalósult, mintegy példát adva nekünk. Ha hiszünk Isten teremtő és szerető voltában, akkor a nehéznek tűnő törvényeit is – legyen az házasság, gyermekvállalás és sok minden – egész más lélekkel tudjuk megvalósítani, mert a hit erőt ad hozzá.

Hit nélkül való igaz, hogy nem lehet megtartani a keresztény életnek a követelményeit. Ahhoz hinni kell, hogy a nehézségeket, az áldozatokat is vállalni tudjuk. Mondták azok, akik koncentrációs táborban, „lágerekben”, gulágon voltak, hogy mindazok, akik elveszítették már a hitüket, hogy valaha is hazatérhetnek, azok egyszerűen feladták. Azok nem küzdöttek tovább az életükért. A hit óriási csodákat tud tenni, és itt nem pusztán a földi lét hite, hanem az Istenbe vetett hit. Ezért is a mostani evangéliumi szakasz szerint, amikor dicsérik Jézust, hogy „neked milyen édesanyád lehetett és az milyen boldog lehetett!” S még boldogabb az aki hisz és megtartja az Isten igéjét.

Hát ha valakire, akkor elsődlegesen Szűz Máriára vonatkozott ez a megállapítás, mert Jézus foganásától kezdve a kereszten történő kínhalálig Szűz Máriának rendíthetetlen volt a hitte.

Nem esett depresszióba, hanem ahogy János evangélista mondja: „…állt a kereszt alatt…” Nem rogyadozott. Hitt az Isten erejében és kegyelmében. S ugyanígy van a remény is, ami hozzá kapcsolódik ahhoz az isteni erényhez, ami az embert biztatja a földi létben. Fiatalokkal találkoztam, akik azt mondták, hogy olyan sok kegyetlenséggel találkoznak, hogy nem érdemes gyereket vállalni, mert hogy erre a világra? Amiben háború van, meg ki tudja mi vár ránk? S így kiélez egy ilyen Albert Camus egzisztencialista írót, aki azt mondja: „ Az igazi nagy probléma az, hogy nem tudjuk öngyilkosok legyünk-e vagy sem.” Mert, ha egyszer abszurd ez az élet, akkor minek küszködünk? Akkor minek a szenvedést elfogadni? Jöjjön akkor az eutanázia, minél hamarabb végezzünk magunkkal, mert úgy sincs utána semmi. S a remény erőt ad abban, hogy túl lássunk a jelennek gondjain, problémáin, hogy az Isten segíteni fog. Ezért egy óriási mondása az Úr Jézusnak, amikor a holnapról szóló tanítást elmondja az akkori embereknek és hát nekünk is: az, hogy mi lesz ennyi és ennyi idő múlva, azon ti változtatni nem tudtok. Fáradozzatok az Isten országáért és a többi mind hozzá adatik nektek.

A teljes homilia elolvasható itt.

Létrehozva 2019. szeptember 14.