Miért van rossz és szenvedés a világban? (1)

„Ha egy szerető és könyörületes Isten létezne – akkor a rák nem” (Ateista Mémbázis)

Epikurosz óta dilemma, hogyha Isten mindenható ÉS végtelenül jó, akkor mégis hogy létezhet a rossz.

  • Ha nem akarja a rosszat, de nem képes a megakadályozására akkor nem mindenható.
  • Ha képes megakadályozni, csak nem akarja akkor nem végtelenül jó.
  • Esetleg nem is mindenható és nem is végtelenül jó.

Hogyan oldhatjuk fel az ellentmondást? A megoldás a szabad akarat lesz, amellyel Isten a teremtményeinek megadja a lehetőséget, hogy döntsenek: mellette vagy nélküle kívánnak élni. Ha nem lenne a szabad akarat, akkor a szépség is eltűnne a világból, nem csak a rossz. Beprogramozott robotok lennénk, akik szolgaian végrehajtják az utasításokat. Ha van szabad akaratunk, akkor képesek vagyunk szeretni. Mivel Isten maga a szeretet (1Jn 4,8), ezért ha szeretve vagyunk és szeretünk, abban Isten van jelen. Ahhoz, hogy képesek legyünk erre, Isten megadja a szabad akaratot. Tehát Isten nem teremtett rosszat, csak engedi, hogy elforduljunk tőle, és mivel Ő minden jó forrása, ha nem őt választjuk, akkor a rosszat. Vagyis rossz nem létezik önállóan, a jó ellenében lehet csak meghatározni, ilyen pl. a sötétség is, amely a világosság hiánya. 

Mielőtt tovább mennénk, le kell szögeznem: a szenvedés misztérium. Értelmünkkel próbálhatjuk megérteni, de teljesen nem fogjuk tudni. Aki ezt várta a cikktől, az kérem ne olvassa tovább. Én időben szóltam!

Kétféle rosszat különböztethetünk meg: a morális rosszat, amikor pl. én úgy döntök, hogy kirabolok egy bankot, és a fizikai rosszat, amikor nem az emberi döntés okozza a szenvedést – gondolhatunk itt különféle természeti csapásokra, pl. földrengésre vagy cunamira.

Az első részben a morális rosszal foglalkozunk. Ez közvetlenül a szabad akaratból fakad. Az ember úgy dönt, hogy ellentmond Isten szabályainak.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2019. szeptember 2.