Öt módja annak, hogy szerzetesként éljünk (anélkül, hogy valóban azok lennénk)

alt

1. Ápold a csendet

Szent Benedek írta: „Mert szólni és tanítani a mester dolga, a tanítványokhoz a hallgatás és az odafigyelés illik.” (RB 6:6). A csend az a környezet, ami lehetővé teszi, hogy megfelelőképpen meghalljad Isten hangját és a körülötted lévők hangját. Sokan kényelmetlennek érzik vagy kínosnak találják a csendet, ezért felesleges zajokkal és a figyelem elterelésével töltik ki napjaikat. Ha kikapcsolod a zenét és a rádiót, főleg, ha autózol, a mérsékelt tévézés vagy internethasználat egyfajta kihívás lesz arra, hogy meghalljad Istent, aki benned lakozik, és a szíved mélységében szól. Ezen kívül a hallgatás segít elkerülni a pletykálás vagy a rágalmazás bűneit. Szent Benedek is szólt a Példabeszédek könyvében található bölcsességről: „a szavak áradatában nem kerülöd el a bűnt” (RB 6:11). Ha elkerüljük a felesleges zajt életünkben, megtanuljuk ápolni a belső csendet, ami az ideális állapot az imához.

2. Légy hűséges a napi imában

Szent Benedek azt mondta: „és ezért rövidnek és tisztának kell lenni az imádságnak, hacsak az isteni kegyelem ihletéséből hosszabbra nem nyúlna.” (RB 20:4). Ez az utasítás megnyugtató azok számára, akik nagy igényű munkatervvel, hektikus napirenddel dolgoznak és számos felelősség terheli őket otthon olyan mértékben, hogy nem tudnak hosszabb időt szentelni az imádságnak. Ennek ellenére meg kell találni az időt reggel, hogy dicsérjük Istent, mielőtt a nap elkezdődik, és imádkozzunk hálaadást az esti lefekvés előtt. Imádkozhatod a zsolozsmát, hogy megszenteld a napot, legyél különösen hűséges a reggeli és az esti imához. Bármilyen is a gyakorlat, akard, hogy hozzáállásod szívből jövő legyen Istenhez, miközben imádkozol, felajánlva magadat és szeretteidet Isten gondoskodására. Sok lehetőség van a nap folyamán, hogy a bizalom rövid imáit felajánljad Istennek. A szerzetesek (és minden keresztény) célja az, hogy szüntelenül imádkozzanak és ezt úgy is megtehetik, hogy Istent megtartják szívükben és elméjükben, minden egyes pillanatban.

3. Alakíts hiteles közösséget

A szerzetesek támogatják és bátorítják azt a testvért, aki nehézségekkel szembesül, és örömteli időkben együtt ünnepelnek egymással. Szent Benedek azt mondta, „senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék.” (RB 72: 7-8). Az individualizmus, a közösségi média és a felszínes kapcsolatok világában minden ember arra vágyik, hogy mély érzéssel tartozzon valakihez, és együtt lehessen másokkal. A spirituális élet mindig egy olyan utazás, amit másokkal együtt vállalunk. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy személyes időt és energiát szánjunk más emberekre és mutassunk érdeklődést életük iránt, lehetővé téve olyan beszélgetéseket, hogy a felszínes témáktól az élet jelentőségteljesebb területeire is eljussunk. Lehet, hogy arra vágysz, hogy találkozhass másokkal, akik osztoznak hitedben, értékeidben, és Isten iránti vágyadban. Az együtt imádkozás, olvasás és beszélgetés egy lelki könyvről, a Bibliaórák mind módja annak, hogy összejöjjünk, hogy a hitben növekedjünk.

4. Szakíts időt a zsolozsmára (Lectio Divina)

A Lectio Divina vagy „szentírás olvasás” ősi szerzetesi gyakorlata hangsúlyozza a Szentírás lassú, imádkozó olvasását, melynek célja, hogy lehetővé tegye meghallani az Igét és békét keresni Isten jelenlétében. Szent Benedek figyelmeztette a szerzeteseket: „a tétlenség a lélek ellensége. Ezért a testvérek a megállapított időben foglalkozzanak testi munkával, más órákban pedig szent olvasmányokkal.” (RB 48:1). Az Isten Igéjéről való elmélkedés képes arra, ha intenzíven és imádkozással történik, hogy az élet folyamatos átalakítására szólítson. Ismerkedj meg a módszerrel, majd fordíts 15-30 percet naponta arra, hogy csendes környezetben gyakorold a zsolozsmázást, imádkozva olvasd a szentek írásait vagy más nagy spirituális műveket. A spirituális olvasmány táplálja az elmédet és a lelkedet, és gyakran biztosítja azokat az ihletett szavakat, melyeket hallanod kell. Ha minden nap imádságos lélekkel találkozunk Isten szavával, akkor erősebb közösségbe kerülünk Ővele, aki szól hozzánk.

5. Gyakorold az alázatosságot

Szent Benedek Regulájának számos része emeli ki az alázat fontosságát, különösen a 7. fejezetben, ahol Szent Benedek úgy ábrázolja az alázatot, mint egy létrát tizenkét fokkal, melyeken a szerzetes felemelkedik. Az első lépés az, hogy a szerzetes „Isten félelmét” tartja mindig a szeme előtt (RB 7:10). Ha féled, vagy „tiszteled” Istent, akor helyes kapcsolatot tartasz fönt és rájössz, hogy te egy teremtmény vagy, nem pedig az Isten. Az alázatosság olyan erény, amit ki kell fejleszteni, ez azt jelenti, hogy a földön kell állnod, becsületesnek és igaznak lenned mind az imában, a munkában és a mindennapi ügyekben. Szent Benedek írta: „vesd reményedet Istenbe. Ha valami jót látsz magadban, Istennek tulajdonítsd, ne magadnak. A rosszat ellenben mindig ismerd el magad tettének és magadat okold.” (RB 4:41-43). Szerény embernek lenni azt jelenti, hogy hálás vagy a kegyelmekért és lehetőségekért, melyeket Isten ad neked, és felismered, hogy az ajándékaid és tálentumaid forrása Isten. Engedd, hogy a napi küzdelmek, sőt még a bűnbe esés is meghívás legyen az alázatra, ahol habozás nélkül beismered, hogy teljes mértékben Isten kegyelmétől függsz, nem pedig saját erősségedtől.

A cikk forrása angol nyelven

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.