Továbbadni, amire a legnagyobb szükségünk van

altAki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.” (Péld 11,25)

Úgy tűnt, mindenki a lehető legjobb életet éli, engem kivéve.

Betolattam a garázsba, a gyerekeket beküldtem a házba, hogy megszabaduljanak hátizsákjuktól. Csak néhány perc magamra, gondoltam, elővettem a telefonomat, s kezdtem görgetni a hírfolyamot, ami az oldalamon megjelent.

Rákattintottam a fényképekre, amiket barátnőim raktak fel frissen dekorált konyhájukról, kalandos hétvégi kirándulásokról, házastársukkal kettesben töltött randijukról. Mások felrakták, hány kilométert sikerült lefutniuk reggel, vagy más ünneplésre méltó eseményeket osztottak meg.

Ahogy görgettem a híreket, összevetettem őket saját életemmel, és egyre rosszabbul éreztem magam. Már azelőtt is borúsan láttam a világot egy reggeli összezördülés és csalódás miatt, súlyosnak érzett terhek nyomták a vállamat. Most meg a hírfolyam mindazt eszembe juttatta, ami hiányzik egyedülálló anyaként élt életemből, meg amit a gyermekeim sem kaphatnak már meg férjem halála óta.

A hangulatomnak sürgősen frissítőre volt szüksége.

Elég, ha abbahagyom a görgetést, gondoltam. Ehelyett viszont elkezdtem bátorító üzeneteket írni olyan ismerősöknek, akikről tudtam, hogy szükségük van rá. Rákerestem olyanokra, akikkel rég nem vettem fel a kapcsolatot, megkérdeztem, hogy vannak, van-e valamire szükségük, amiért imádkozhatnék. Akik visszaírtak, azoknak bibliaidézeteket küldtem, imádságokat fogalmaztam. 

És aztán valami váratlan dolog történt. Akiknél érdeklődtem hogylétük felől, visszakérdeztek, én hogy vagyok, és hogyan imádkozhatnának értem. Biztató igéket kaptam, imákat, kedves történeteket. Negyedóra se kellett, és borúlátásom elillant, elnehezült szívem felemelkedett, csüggedtségem bátorságba fordult.

Azt üzeni a Példabeszédek 11,25: „Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart.” Isten úgy alkotott meg minket, hogy ha másokat bátorítunk, magunk is biztatást kapunk.

A héber szóhasználat így fejezi ki: „Aki öntöz, maga is öntözve lesz”. Szép ez a bibliai kép. Ha bátorítás, segítség árad belőlünk mások felé, a Szentlélek fog belénk áradni. Erről a kifelé-befelé áradásról kell, hogy szóljon az életünk.

Könnyen gondolhatjuk, hogy túl fáradtak vagy túl stresszesek vagyunk ahhoz, hogy bátorítani tudnánk másokat, hisz erre volna nekünk is legnagyobb szükségünk. De Isten forrásai kimeríthetetlenek. Sosem árasztunk ki mindent magunkból, sosem maradunk teljesen üresen.

A teljes cikk elolvasható itt.

 

Share