Jöjj el, szívünk orvosa… 

A klasszikus latin mára holt nyelvvé vált, a szaktudományok nyelvezetében azonban tovább él, sőt itt új tartalmakat is jelölhet. Írásom merészségét az adja, hogy a pünkösd ünnepéhez kapcsolódó két középkori himnuszunk – Veni Creator Spiritus és Veni Sancte Spiritus – eredeti szövegét olyan kettősségben próbálom olvasni, amelyben a középkori latin szavak jelentésébe megkísérlem azokat a modern tartalmakat is beleérteni, amelyeket ezek a mai orvosi szaknyelv terminusai szerint hordoznak. Ez a kísérlet olyan képeket tár elénk, amelyek segíthetnek abban, hogy új módon csodálkozhassunk rá ezekre az ősi imádságokra, az imán keresztül pedig a Szentlélek mindeneket megújító kiáradására. 

A Veni Creator Spiritus a IX. századból való, míg a Veni Sancte Spiritus legkésőbb a XIII. századból származik. Utóbbinak legismertebb magyar fordítása 1651-ben jelent meg először, ez a ma is énekelt Jöjj Szentlélek Úristen… kezdetű katolikus népének. Ennek második verszaka így hívja a Szentlelket: ”Jöjj el szívünk orvosa…”. A szív a régiek gondolkodásában nem csak egyik szervünket, hanem lényünk középpontját, más értelemben azonban az egész embert jelenti. Ebben az értelemben szól őseink imája: Jöjj el szívünk – azaz testi és lelki egészünk – orvosa, gyógyítója. 

Ki a Szentlélek? E himnuszok szavai szerint Ő a Vígasztaló, sőt a legjobb, legoptimálisabb vígasztaló (consolator optime), védelmező. Leginkább hasonlatokkal írható le, mint élő forrás, tűz, szeretet, és lelki kenet; aki hét ajándékát osztja nekünk. Ő fáradságra nyugalom, hőség ellen oltalom, zokogásban könnyülés. Egy másik kép szerint Isten jobbjának mutatóujjaként (dextrae Dei tu digitus) útmutatónk, aki előttünk jár, mint vezér. 

A Veni Creator himnusz kéri a Szentlelket: Mentes tuorum visita – látogasd meg a tieid lelkét. Mens, mentis – lélek, ész, értelem, szellem – ebből a szóból van a mentalitás és a mentálhigiéné, a lelki egészség, vagyis a pszichológia világa. Ide, ebbe a rétegünkbe hívjuk be a Szentlelket, hogy mint legfőbb orvosunk, kezdje meg azt a bizonyos nagyvizitet (visita), amelynek során meggyógyít és megelevenít. Behívjuk és arra kérjük, hogy: Imple superna gratia – tölts be legmagasabb kegyelmeddel. Impleo – betölt. A modern orvosi/fogorvosi latinban ebből jön az implantál – beültet, vagyis olyan szorosan épít be, hogy az teljesen belénk szervül. Kérjük hát, hogy úgy töltsön be, úgy ültesse, implantálja belénk ajándékait, hogy azok valóban belénk szervüljenek, elválaszthatatlanul eggyé váljanak velünk. 

A teljes írás letölthető itt.

Létrehozva 2019. július 3.