A Papp válaszol - lelki szegénység, adózás, elváltak áldozása

 alt

Éva (Miskolc)

Boldogok a lelki szegények, mert övék mennyeknek országa. Hogyan kell ezt érteni? Mit jelent az, hogy lelki szegény? Miért kell lelki szegénynek lenni? Vagy ez csak vigasztalás azoknak, akik azok?

A „Boldogok a lelki szegények, mert övék mennyeknek országa” nem csak a legelső boldogságmondás, hanem az összes Boldogságmondás, sőt az egész Hegyi beszéd tételmondata. Örülök, ha ráéreztél, hogy ezen a mondaton érdemes élethossziglan töprengeni!

A „lelki szegénység” tulajdonképpen ellentéte a lelki önelégültségnek, gőgnek, a szellemi fennhéjázásnak, a másokat lenéző elitizmusnak, az istentelen elbizakodottságnak. Az ipari forradalom óta, a robbanásszerű IT fejlődés óta, a humántudományok mélyülése óta a mai ember képes önelégülten azt hinni, hogy felvilágosult szellemével és csúcstechnikájával képes az életet önerőből jól vezetni. Mintha az életvezetés, a boldogság egy termék lenne, amit jól le kellene gyártani, okosan elő kellene állítani.

Ha az ember érett alázattal túlnő a lelki önteltségen, akkor kezd közel kerülni a lelki szegénység állapotához.

A lelki szegénység bizalomteljes együttműködést jelent a Teremtővel, amiben van passzivitás is (ráhagyatkozás, bizalom, a teremtmény alázata), de van aktivitás is (tegyem meg, ami rajtam múlik). A lelki szegénység evilági szempontból tűnhet balgaságnak, lassúságnak, passzivitásnak, „ópiumnak”, pedig valójában nem az: a lelki szegény kozmikusabban, tágabb törvényszerűségek szerint él. A lelki szegénynek nem kell törés, élettörténeti katasztrófa ahhoz, hogy túllépjen pökhendi önteltségén, s hogy belássa: bármilyen elszánt is, bármilyen áldásosak a tudományai és hatékonyak a technikai eszközei, nem minden rajta múlik, nem ő a teremtés istene. A lelki szegény engedi, hogy a kezdeményezés Istennél legyen, Ővele együtt akar aktívan szeretni. Tulajdonképpen minden Boldogságmondás alanya Jézus Krisztus: elsősorban Őreá vonatkoznak, s onnan vonatkoznak a tanítványokra, reánk is. Krisztus „lelki szegénysége” a kenózisa, a barlangi születése, az egyszerű földi sorsa, s lelki szegénységének csúcsa a kereszt. Egész földi életében bizalomteljesen ráhagyatkozott az Atyára, szomjasan kutatta az akaratát (Mit tegyünk, hogyan lesz jó az üdvösség tekintetében?), a kereszten pedig tökéletes lelki szegénységgel lehelte ki Lelkét az Atyának. Így a „lelki szegénység” és az „Abba-Atyánk” a legszorosabban összetartozik jó dolgunkban, szolgálatunkban és keresztjeink idején is.

A lelki szegénység semmi esetre sem jelent mentsvárat egy jámbor passzivitásba, vallásos mázzal bekent semmitevésbe, hanem cselekvés, de másfajta cselekvés: készséges együttműködés az „új szövetség” keretein belül. Isten nem véletlenül mutatkozik be férfiként (Atya, Fiú), ami azt jelenti: a kezdeményezés az Atyánál van, mi pedig készségesen várjuk, éber figyelemmel rezdülünk, merre is sejlenek fel a jövő fonalai, az üdvösség jobb útja. Aztán jön az aktivitás: igenis kell döntést hozni, aktívan egy életstílust kialakítani, az életvezetésünket kontrollálni, a bűnöket keményen kerülni. Az Istenszülő Mária modell a lelki szegénységben is: készségesen, figyelmesen vár, hogy Isten kezdeményezzen – aztán aktívan dönt, megszüli a Gyermeket, vállalja istenanyai hivatását.

A lelki szegények boldogsága az, hogy övék a mennyek országa.

Ez a „mennyek országa” nyilván nem egy fizikai hely, hanem tulajdonképpen az Isten jelenléte. Ott van Isten országa, uralma, ahol az Ő szent jelenléte van. A lelki szegények azok, akik már Isten szent jelenlétében élnek, szeretnek, dolgoznak, s szenvednek. S ettől boldogok. Ez földrengést okoz a boldogságfogalmunkban: nem az a boldog, akinek minden rendben van az életében, abszolút egészséges és családjában sincs gond, hanem aki már Istennek ebben a szent jelenlétében él és aktívan szeret. Az ilyenek arcán kezd felragyogni Isten dicsőségének szelíd fénye, ahogy azt láttuk pl. Roger testvér arcán.

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.