Miért hívják a katolikus papokat atyának?

alt

Kis híján naponta kapom meg, hogy miért hívnak minket, katolikus papokat atyáknak, ha egyszer Jézus maga mondja, hogy ne hívassuk magunkat így (Mt 23,9). Mivel már nagyon unom (ez ugyanis kb. olyan szintű kérdés, mint pl. hogy miért nem hívjuk Jézust ajtónak, mikor maga mondja magáról, hogy ő az ajtó (Jn 10,9), itt az idő, hogy egyszer s mindenkorra tiszta vizet öntsünk a pohárba.

 

Mindenekelőtt szeretnék tenni néhány javaslatot, hogy hogyan értelmezd az igehelyeket, amiket olvasol: 1) mindig nézd meg a kontextust, sose ragadj ki egyetlen mondatot! 2) nézd meg az eredeti (görög) szöveget! 3) próbáld meg használni a jó öreg szürkeállományt, ha már az Úr kegyelméből megkaptad a teremtés hajnalán!

Lássuk! Mi ennek az igehelynek a kontextusa? Jézus azokat a farizeusokat ostorozza, akik szerettek kitűnni a tömegből, szerették, ha mutogathatták vallásosságukat (“szélesre szabták imaszíjukat”), és különösen szerették, ha az emberek megtisztelő címeken szólították őket. (Ez a rangfetisizmus nálunk, Magyarországon sem ismeretlen.) Akinek a rang a minden, és elvárja az emberek elismerését pusztán azért, mert ő milyen pozícióba jutott, az rossz úton jár. Ezt az értelmezést erősíti, hogy Jézus azt is mondja, hogy mesternek és tanítónak se hívjunk senkit, de én még nem hallottam olyat, hogy ezt valaki felrótta volna mondjuk egy általános iskolai tanárnak vagy éppen egy gázszerelőnek. 

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.