Tisztulás a halál után (5)

Búcsút engedélyez az Egyház azoknak a hívőknek, akik a hit szellemében és irgalmas szívvel átadják magukat, vagy javaikat a szükségben lévő felebarátjaik szolgálatára.

Teljes búcsút engedélyez az Egyház a következő erényes cselekedetekért is:

  • Ha valaki legalább félórát tölt a Legméltóságosabb Oltáriszentség látogatásával, Krisztust imádva.
  • Ha valaki legalább félórán keresztül olvassa a Szentírást lelkiolvasmányként az isteni Igének kijáró tisztelettel.

A búcsú az ideigtartó büntetések elengedése azok számára, akik bűneiket már megbánták és elnyerték értük Isten bocsánatát. Jézus Krisztus hatalmat adott az Egyháznak arra, hogy eltávolítson minden akadályt a mennyországba való belépésük elől, amikor jelképesen átadta Péternek „a mennyország kulcsait”. (Mt 16,19) Ezt a hatalmát gyakorolja az Egyház a gyónás szentségében, amikor feloldoz bűneinktől, és a gyónáson kívül, amikor búcsút engedélyez az ideigtartó büntetések elengedésére.

Csak a földön élő hívő nyerhet el búcsút akár saját maga számára, akár az elhunytak számára. Isten az elhunytakért felajánlott búcsút vagy annak a javára használja fel, akinek mi szántuk, vagy pedig más valakinek juttatja.

Az új rendelkezések a búcsúkat nem napokban vagy években jelölik meg, hanem az Egyház megkettőzi cselekedeteink engesztelő erejét. Minél szentebb valaki és minél nagyobb buzgósággal végzi el ezeket a cselekedeteket, annál több búcsút nyer el vele. Ezeket a búcsúkat ma „részleges” búcsúknak nevezik, így különböztetve meg őket a teljes búcsúktól.

A teljes búcsú elnyerése esetében Isten teljesen elengedi az ideigtartó büntetéseket annak számára, akiért felajánlottuk. Ehhez azonban teljesítenünk kell a következő feltételeket.

Minden búcsúra vonatkozó feltételek:

  1. Legalább általános szándékunk legyen a búcsút elnyerni. Ezt jó időnként felindítani, de nem szükséges, hogy gondoljunk rá, amikor a búcsúval járó jócselekedetet elvégezzük. A kegyelem állapotában kell lennünk.
  2. További feltételek a teljes búcsú elnyeréséhez:
  3. Ne ragaszkodjunk semmiféle bocsánatos bűnünkhöz sem.
  4. Szentségi gyónást végezzünk. (A hittudósok szerint, ha naponta el akarunk nyerni egy teljes búcsút, legalább kéthetente tanácsos gyónnunk.)
  5. Járuljunk szentáldozáshoz.
  6. Imádkozzunk a Pápa szándékára. (Ez lehet egy Miatyánk és Üdvözlégy, vagy másfajta ima.)
  7. Némelyik búcsúnál templomlátogatás is szerepel a feltételek között.

Azok számára, akik pl. betegségük miatt képtelenek valamely feltételnek eleget tenni a gyóntató más feltételt írhat elő.

G. nővér a következőt mondta a teljes búcsúra vonatkozólag:

Ami a teljes búcsúkat illeti, megmondhatom, hogy kevesen, nagyon kevesen nyerik el teljesen. Oly csodálatos szívbeli és akaratbeli beállítottság kell hozzá, ami ritka, sokkal ritkább, mint hinnéd, hogy valaki elnyerje büntetésének teljes elengedését. A tisztítótűzben mi csak annyiban részesedünk az értünk felajánlott búcsúkban, amennyiben Isten megengedi azt állapotunk szerint.

A szeretet hősi cselekedetének nevezik azt a felajánlást, amelyben valaki a tisztítóhelyen szenvedők javára engedi át cselekedeteinek minden elégtételadó értékét, sőt még az őérte a halála utána felajánlott cselekedetek engesztelő értékét is. Mindezt átadja a Szűzanyának, hogy ő rendelkezzék velük tetszése szerint, azokat a lelkeket részesítve bennük, akiket ő akar.

Megjegyezzük azonban, hogy ez a felajánlás nem akadálya annak, hogy imádkozzunk azokért a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, akiken segíteni szeretnénk. Teljesen Istenre bízzuk azonban, hogy imáinkat és egyéb felajánlásainkat az ő javukra fordítja-e.

E felajánlás nem kötelez minket súlyos bűn terhe alatt, s bármikor visszavonhatjuk életünk folyamán.

Nem szükséges valamely szöveget használnunk hozzá, elég szívünkben felindítanunk ez irányú elhatározásunkat. Hasznos azonban mégis szavakba öntenünk ezt és időnként megújítanunk, hogy így buzgóságunkat életben tartsuk, sőt fokozzuk.

Nem kell attól félnünk, hogy nagylelkű és önzetlen lemondásunk miatt mi fogunk majd sokáig szenvedni a tisztítóhelyen. Ellenkezőleg, annál inkább bízhatunk Isten irgalmasságában, mint ezt Szent Gertrúd esetéből láthatjuk. Halálos ágyán ugyanis megjelent neki az Úr Jézus és így vigasztalta:

„Biztos lehetsz afelől, leányom, hogy az elhunytak iránt tanúsított szeretetedből nem lesz károd. Tudd meg, hogy nagyon tetszett nekem nagylelkű ajándékod, amellyel minden cselekedetedet a szenvedő lelkekért ajánlottad fel. Ennek bizonyítékaként kijelentem neked, hogy most elengedem azokat a szenvedéseket, amelyeket a túlvilágon kellett volna elviselned. Továbbá, nagylelkű szereteted jutalmául megnövelem cselekedeteid érdemét, hogy így nagyobb legyen égi dicsőséged is.”

Hasonlóképpen tanúskodott erről G. nővér is:

A hősi cselekedet nagyon tetsző Istennek és nagy segítség a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek, és nagy segítség a nagylelkű lelkek számára is, akik ezt megteszik. Azáltal, hogy érdemeik egy részéről lemondanak, nem veszítenek, hanem inkább nyernek.

Felhasználhatjuk a következő imaszöveget is a hősi cselekedetet illető vágyunk kifejezésére:

„Imádatraméltó Szentháromság! Közre szeretnék működni a tisztítóhelyen szenvedő lelkek megszabadításában, és tanújelét kívánom adni a Boldogságos Szűzanya iránti tiszteletemnek. Azért lemondok a szenvedő lelkek javára cselekedeteim engesztelő értékéről és mindarról, amit értem ajánlanak majd fel halálom után. Mindezt teljesen a Boldogságos Szűzanya kezébe helyezem. Ő tetszése szerint azoknak juttathatja, akiket meg akar szabadítani szenvedésüktől. Fogadd el, és áldd meg, Istenem, felajánlásomat, amelyet e pillanatban neked teszek. Ámen.”

Vagy pedig követhetjük Boldog Colombiére Kolost, aki ezt írta:

„Nem félek a tisztítóhelytől. Kívánom, hogy ne érdemeltem volna meg, hiszen velejárt ezzel, hogy megbántottam Istent. Minthogy azonban megérdemeltem, örömmel megyek oda és az elképzelhető legszigorúbb módon, eleget teszek igazságosságának, akár az Utolsó Ítélet napjáig is. Tudom, hogy rettenetesek az ottani gyötrelmek, de tudom azt is, hogy ezáltal Isten megdicsőül, a lélek pedig nem szenvedhet kárt. Tudom, hogy sohasem tartjuk túlságosnak szigorúságát, sőt, szeretjük igazságának mértékét, és türelemmel várjuk, míg teljesen kiengeszteltük Őt.

Azért teljes szívemben odaadtam a tisztítóhelyen szenvedőknek minden elégtételemet, s még azokat is, amelyeket értem fognak fel ajánlani halálom után, hogy a Paradicsomban dicsőítsék Istent azok a lelkek, akik kiérdemelték, hogy jobban megdicsőüljenek, mint én.”

Indítóokok

Hasonlítsuk össze a betegek és a tisztítóhelyen szenvedők iránt tanúsított gondoskodásunkat. Mily gondosan ápoljuk édesapánkat, édesanyánkat, gyermekünket, vagy egy nekünk kedves személyt, amikor az szenved. De ha ugyanezek a tisztítóhelyen ezerszer többet szenvednek vajon ugyanilyen odaadással igyekszünk-e segíteni rajtuk? Mily könnyen szem elől tévesztjük a hatalmas indítóokokat, amelyek arra ösztönözhetnek minket, hogy az elhunytak iránt is ki mutassuk szeretetünket.

Ezeket az indítóokokat összefoglalják a Szentírás szavai: „Szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni, hogy a bűnöktől feloldassanak.” (2 Mak 12,46)

„Az egyik legszentebb cselekedet, legjobb vallásgyakorlat e világon az, hogy felajánljuk áldozatainkat, alamizsnálkodásunkat és imáinkat az elhunytakért” – mondja Szent Ágoston. Szent Jeromos szerint: „Az elhunytak számára elnyert enyhülés, Isten irgalmából, saját magunk számára is ezt fogja eredményezni.”

A halottakért mondott ima a hitnek, szeretetnek és gyakran az igazságosságnak is a gyakorlása.

Az Úr Jézus úgy fogadja a felebarátaink iránt gyakorolt irgalmasság minden cselekedetét, mintha személyesen neki tettük volna. Ez különösen is áll a tisztítóhelyen szenvedők iránt gyakorolt irgalmasságunkra. Jézus kinyilatkoztatta Szent Brigittának, hogy az, aki kiszabadít egy lelket a tisztítóhelyről ugyanabban a jutalomban részesül, mintha magát Jézust szabadította volna ki a fogságból.

Képzeljünk el két koldust. Az egyik beteg, csonka, nem tud magán segíteni, képtelen a kenyérkeresetre. A másik, jóllehet nagy ínségben van, fiatal és erőteljes. A kettő közül melyik érdemli meg inkább, hogy jobban segítsünk rajta? Kétségtelenül az, aki nem tud dolgozni. Ugyanez a helyzet a tisztítóhelyen szenvedők esetében is, a bűnösökkel összehasonlítva őket.

Az elhunytak számára véget ért az önmagukért végzett ima, a gyónás és a jócselekedetek ideje. Egyedül csak mi vagyunk képesek segíteni rajtuk.

Igaz, megérdemelték ezeket a szenvedéseket bűneik miatt, de már megbánták és sajnálják bűneiket. A kegyelem állapotában vannak, barátai Istennek. Ezzel szemben a bűnösök Isten ellenségei. Kétségtelenül imádkoznunk kell megtérésükért, de miattuk nem szabad elhanyagolnunk a tisztítóhelyen szenvedőket, akik oly drágák Jézus szemében.

Lehet, hogy legközelebbi rokonaink is ott szenvednek a tisztítótűzben: apánk, anyánk, testvérünk, házastársunk. Könyörögve nyújtják felénk karjukat a rettenetes kínok közepette. Mit meg nem tennénk értük, ha láthatnánk őket!

A szereteten kívül gyakran a szigorú igazságosság is kötelezhet minket erre a segítségre.

Ha a haldokló szóban, vagy végrendeletében kifejezte kívánságát azt illetőleg, hogy bizonyos számú szentmisét mutassanak be érte, vagy alamizsnát adjanak vagyonából, akkor az örökösöket az igazságosság szigorúan kötelezi ennek haladéktalan végrehajtására.

Azokat, akik elmulasztják ezt, Isten gyakran szigorúan megbünteti már ebben az életben. Elképedve látjuk, hogy az örökösök mily gyorsan elvesztik a hatalmas vagyont, ami rájuk maradt. Vagy úgy tűnik, mintha el lennének átkozva. Mások hirtelenül meghalnak, és szerencsések, ha nem a pokolba kerülnek, hanem csak a tisztítóhely legmélységesebb fenekére.

Ugyancsak szigorúan kötelezi az igazságosság a gyermekeket szüleiket illetőleg, és a szülőket elhunyt gyermekeiket illetőleg. Ahelyett, hogy megvigasztalhatatlanul bánkódnának miattuk, inkább imádkozzanak értük, hogy mielőbb kiszabaduljanak a tisztítóhelyről, ha oda kerültek. Ajánlják fel értük a búcsúkat, a szentmiséket, imádkozzanak és alamizsnálkodjanak értük. Így hozzásegítik őket ahhoz, hogy előbb bekerüljenek a mennyországba, amely sokkal nagyobb jó számukra, mint mindaz, amiben a földön tudták részesíteni őket.

Miközben az elhunytakat segítjük, saját magunk is részesülünk fáradozásunk gyümölcsében, mert Isten százszorosan meg fog jutalmazni érte, amikor majd ítélőszéke elé kerülünk. Így biztosíthatjuk legjobban magunk számára, hogy elkerüljük a tisztítóhelyet.

A tisztítóhelyen szenvedők háláját is biztosítjuk magunknak azáltal, hogy segítünk rajtuk. Imájukkal számtalan kegyelmet fognak kiesdeni számunkra Istentől. Az Úr Jézus is megjutalmaz minket, hiszen, mint mondottuk, úgy tekinti ezt, mintha személyesen rajta segítettünk volna.

„Nagyon kiváló vallásgyakorlat a tisztítóhelyen szenvedő lelkek segítségül hívása – mondja Boldog Fáber Péter – hogy közbenjárásukra elnyerjük Istentől bűneink felismerését és a miattuk érzett tökéletes bánatot, hogy felbuzduljunk a jócselekedetek gyakorlására, engesztelést nyújtsunk bűneinkért és általában, kiváljunk minden erényben, amelynek hiánya miatt ők oly rettenetes büntetésben részesültek.”

Kortonai Szent Margit nagy áhítattal segítette a szenvedő lelkeket. Életrajza leírja, hogy halálakor eléje jöttek az általa kiszabadított lelkek és elkísérték őt a mennyországba. Isten kinyilatkoztatta ezt egy szentéletű egyénnek, hogy így megtudják mily nagy kegyben részesült Szent Margit.

Kétségtelen, hogy amint a tisztítóhelyről kiszabadított lelkek belépnek a mennybe, első dolguk, hogy kegyelmeket kérnek azok számára, akik megnyitották előttük a Paradicsom kapuját. Utána sem fognak megszűnni imádkozni jótevőikért, valahányszor látják, hogy azok veszélyben forognak. Védelmükre sietnek, ha csapások érik őket, megbetegszenek, vagy szerencsétlenségekbe jutnak. Még inkább buzgólkodnak majd értük, ha lelkük forog veszélyben, és hathatósan támogatják őket kísértéseikben, a jócselekedetek gyakorlásában és elősegítik, hogy jó halállal haljanak meg és elkerüljék a tisztítóhelyet.

Egy nyomdász több száz könyvet, amely a tisztítótűzről szólt, ingyen osztott szét. Ezzel elnyerte a kegyelmet, hogy beteg gyermeke csodálatos módon meggyógyult. Mikor felesége esett súlyos betegségbe, megismételte ezt, és kétszáz könyvet osztott szét ingyen. Megint csodálatos gyógyulás lett érte a jutalma.

Egy szegény leány munkát keresett. Utolsó pénzét is odaadta azonban egy papnak, hogy mondjon szentmisét a tisztítótűzben szenvedőkért. Azelőtt is havonta mondatott értük misét. A szentmiséről kijövet találkozott egy fiatalemberrel, aki adott neki egy címet, ahol munkát találhat. Ebben az otthonban megpillantott a falon egy képet, amely a fiatalembert ábrázolta, akivel ő az utcán találkozott. Amikor megemlítette ezt a ház asszonyának, elmondva az egész történetet, az könnyek között át ölelte őt és így szólt: „Nem cselédként veszlek fel, hanem ebben a pillanatban leányommá fogadlak. Az én fiamat, az én egyetlen fiamat láttad – fiamat, aki két éve halt meg, és aki neked köszönheti a tisztító helyről való kiszabadulását, s akit Isten küldött hozzád, hogy ide irányítson téged. Nem tudok kételkedni ebben. Áldjon meg érte az Isten és imádkozzunk állandóan azokért, akik szenvednek, mielőtt beléphetnek a boldog örökkévalóságra.”

Az általunk segített lelkek nemcsak akkor imádkoznak értünk, amikor már Istennél vannak a mennyben, hanem megteszik ezt a tisztítóhelyen, szenvedéseik közepette is. Jóllehet saját magukért nem tudnak könyörögni, számunkra azonban nagy kegyelmeket tudnak kiesdeni.

Létrehozva 2019. február 21.