Tisztulás a halál után (2)

A tisztítóhely fokozatai

Római Szent Franciskának volt egy látomása, amelyben ellátogatott a tisztítóhelyre. Úgy látta, hogy az három részre van osztva, mintegy három emeletként. Minél szennyesebb lélekkel érkezik valaki a tisztítóhelyre, annál mélyebbre kerül, s annál tovább kell szenvednie. A legalsóbb fokozatban a szent talált világiakat és egyházi személyeket egyaránt. Azok a világiak voltak itt, akik bűnben töltött életük végén őszintén megtértek. Az Istennek szentelt személyek közül pedig azok kerültek ide, akik nem éltek oly szentül, ahogy életállapotuk megkövetelte volna tőlük.

A középső fokozaton, három további csoportba osztva, voltak azok a lelkek, akik nem érdemeltek oly szigorú büntetést, mint a legalsóbb fokozaton lévők.

A legfelsőbb fokozatot a szent nem írta le részletesebben, csak annyit mondott róla, hogy ott csak rövid ideig szenvednek a lelkek, és szenvedésük csak az Isten színelátásának nélkülözéséből áll.

Hasonlóképpen számolt be a tisztítóhely fokozatairól G. nővér is. Ő a legalsó fokozatot „a nagy tisztítótűznek”, a középső fokozatot „a második tisztítótűznek” és a legfelsőbb fokozatot „a vágy tisztítótűzének” nevezte. Íme beszámolója:

Én tudok beszélni neked a tisztítótűz különböző fokairól, mert én keresztülmentem rajtuk.

1. A nagy tisztítótűzben különböző szintek vannak.

A legalacsonyabb és legfájdalmasabb szinten, amely olyan, mint egy idegtartó pokol, azok a bűnösök vannak, akik rettenetes bűntényeket követtek el életük alatt, s akiket a halál ebben az állapotban lepett meg. Szinte csoda volt, hogy üdvözültek, s ezt gyakran szentéletű szüleik, vagy egyéb vallásos egyének imáinak köszönhetik. Néha még arra sem volt idejük, hogy meggyónják bűneiket, és a világ azt gondolta, hogy elvesztek, de Isten, akinek irgalma végtelen, a halál pillanatában megadta nekik az üdvözüléshez szükséges bánatot, egy, vagy több jó cselekedetükre való tekintettel, amelyeket életükben véghezvittek. Az ilyen lelkek számára a tisztítótűz rettenetes. Valódi pokol, azzal a különbséggel, hogy a pokolban átkozzák Istent, míg mi áldjuk Őt és hálát adunk Neki azért, mert megmentett minket.

Ezek után jönnek azok a lelkek, akik ugyan nem követtek el nagy bűntényeket, de közömbösek voltak Isten iránt. Ezek nem teljesítették húsvéti kötelességeiket és szintén a halál pillanatában tértek csak meg. Talán képtelenek voltak arra, hogy áldozzanak. Ezek hosszú éveket töltöttek a közömbösségben, s azért vannak a tisztítótűzben. Hallatlan kínokat állnak ki, és teljesen magukra vannak hagyatva, mert senki sem imádkozik értük, vagy azért, mert az értük mondott ima nem válhat hasznukra.

Ezen a fokon vannak a mindkét nemhez tartozó szerzetesek is, akik lanyhák, hanyagok voltak kötelességeik teljesítésében, közömbösek Jézus iránt, és azok a papok is, akik szent szolgálatukat nem gyakorolták a Legfőbb Fenségnek kijáró tisztelettel, és akik a gondjaikra bízott lelkekbe nem öntötték bele kellőképpen Isten szeretetét. Én is a tisztító tűznek ebben a fokozatában voltam.

A nagy bűnösök, akik közömbösek voltak Isten iránt, és a szerzetesek, – akik nem voltak azok, akiknek lenniök kellett volna, – a tisztítótűz legalsóbb fokozatában vannak. Amíg ott vannak, az értük felajánlott imákban nem részesülnek. Mivel életükben nem törődtek Istennel, most Ő is magukra hagyja őket, hogy hanyag és értéktelen életükért elégtételt adhassanak.

Ha szabad azt mondanunk, sok szerzetes nem tetszik Istennek, amikor meghal, mert ő azért adott nekik hivatást, hogy a földön hűségesen szolgálják, és haláluk pillanatában egyenesen az égbe menjenek, de hűtlenségük miatt hosszú ideig a tisztítótűzben kell lenniök, – sokkal hosszabb ideig, mint a világban élőknek, akik nem kaptak ily sok kegyelmet.

A szerzetesek számára a tisztítótűz sokkal hosszabb és sokkal szigorúbb, mint a világiak számára, mert a szerzetesek rendkívüli kegyelmekkel éltek vissza. Sok apáca van magára hagyatva a tisztítótűzben, természetesen saját hibájukból, mert senki sem gondol rájuk.

A tisztítótűz rettenetes azoknak a szerzeteseknek, akik bajt okoztak elöljáróiknak. Ezek számára rendkívüli büntetés van fenntartva, hasonló ahhoz, amelyet én szenvedek.

A szerzetesek, papok, és azok lelke, akikre kiáradt a kegyelem, rettenetes tisztítótűzben szenvednek, ha visszaélnek az eszközökkel, amelyeket Isten a rendelkezésükre bocsátott.

Ezt a fokozatot azért nevezem nagy tisztítótűznek, vagy a legrosszabb tisztítótűznek, mert a legbűnösebb lelkek vannak itt. Én is itt voltam két évig anélkül, hogy valami jelét is tudtam volna adni szenvedéseimnek. Abban az évben, amikor sóhajtozásomat hallottad, amikor beszélni kezdtem hozzád, még ezen a helyen voltam.

Minden lélek bűnösségének foka szerint bűnhődik, de mindnyájunknak van egy közös bánatunk, ami minden egyebet felülmúl, az, hogy nélkülözzük Jézus jelenlétét, aki életünk igazi eleme, aki életünk és mindenünk. És mi saját hibánk miatt vagyunk elválasztva Tőle.

2. A második tisztítótűzben, amely még mindig tisztítótűz, de nagyon különbözik az elsőtől, sokat szenved az ember, de kevesebbet, mint az engesztelés nagy helyén.

A második tisztítótűzben vannak azok a lelkek, akik bocsánatos bűnökkel haltak meg, amelyekért nem adtak teljes elégtételt haláluk előtt, vagy akik halálos bűnöket követtek el, amelyek bocsánatát elnyerték ugyan, de amelyekért még nem engesztelték ki teljesen az Isteni Igazságosságot. A tisztítótűznek ebben a részében is különböző fokozatok vannak az egyes lelkek érdemei szerint. Így az Istennek szentelt egyének, akik bőségesebb kegyelmeket kaptak, hosszasabban és fájdalmasabban szenvednek, mint a közönséges világiak.

Én Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe óta (1874. márc. 25.) vagyok a második tisztítótűzben. Igen nagyon szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmet az okozza nekem, hogy nem látom Istent. Ez állandó vértanúság. Ettől inkább szenvedek, mint a tisztítótűz tüzétől.

Én a szokásosnál jobban szenvedek azért, mert sok kegyelemmel éltem vissza életem folyamán.

Nem látjuk Istent a tisztítótűzben. Ez mennyországgá tenné.

Igen, én nagyon szeretem Istent, de amint a lélek megtisztul, szeretete is növekszik.

Még mindig itt vagyok. Ó, ha tudnád, mi a tisztítótűz melege a tietekéhez hasonlítva! Egy kis ima nagyon sok jót tesz. Olyan számunkra, mint egy pohár víz a szomjazónak.

Nagyon felüdültem, és azt hiszem számkivetésem vége nincs messze. Ó, ha tudnád, mennyire vágyom Isten látása után!

3. Végül következik a vágy tisztítótüze, amit a Küszöbnek is neveznek. Nagyon kevesen menekülnek meg ettől. Ahhoz hogy valaki teljesen elkerülje, égő vágyat kell éreznie a mennyország és Isten látása után. Ez ritka, ritkább, mint az emberek gondolnák, mert még a vallásos emberek is félnek Istentől, és ezért nem elég erős a vágyuk a mennybe menetelre. Ennek a tisztítótűznek is nagyon fájdalmas a vértanúsága, akár a többieké. Az, hogy meg vagyunk fosztva szeretett Jézusunk látásától, növeli nagy szenvedésünket.

A harmadik fokozatban, amely a vágy tisztítóhelye, nincs tűz. Azok a lelkek vannak itt, akik nem vágyakoztak eléggé buzgón a mennyország után, akik nem szerették eléggé Istent. Jelenleg itt vagyok. Továbbá a tisztítótűz három részében sok változó fokozat van. Apránként, amint a lélek megtisztul, szenvedése is megváltozik.

Kiszabadulásunk idejéről semmit sem tudunk. Ha tudnánk, mikor végződik be szenvedésünk, ez nagyon nagy megkönnyebbülést, örömöt okozna nekünk, de nem, nem tudjuk. Jól tudjuk, hogy szenvedésünk csökken és Istennel való egyesülésünk szorosabbá válik, de hogy (földi számítás szerint, mert itt nincsenek napok) milyen napon egyesülünk majd Istennel, arról semmit sem tudunk, az titok.

Szent Lidwina képes volt egy olyan lelken is segíteni, aki még a tisztítótűz legalacsonyabb fokában szenvedett. Erről a fokozatról őrangyala megjegyezte, hogy ,,határos a pokollal”.

Más szenteknek is voltak hasonló látomásaik a tisztítóhely fokozatairól.

A tisztítóhely szenvedései

Akárcsak a pokolban, a tisztítóhelyen is kettős szenvedés gyötri a lelkeket: Isten nélkülözésének kínja, és az érzékek szenvedése.

Nagy gyötrelmet okoz nekik, hogy egy ideig meg vannak fosztva Isten színelátásától, Istentől, aki a Legfőbb Jó, s aki lelkük végső boldogságát jelenti. Ez a lelki szomjúság emészti a lelket.

Az érzéki szenvedés ugyanaz, amit mi testünkben tapasztalunk. Ennek természetét hitünk tanítása nem határozta meg, de az egyházdoktorok általános véleménye szerint tűz és egyéb szenvedések okozzák. A szentatyák szerint a tisztítóhely tüze azonos a pokol tüzével, amely az elkárhozott dúsgazdagot gyötörte. (Lk 16,19-31)

Ezeknek a szenvedéseknek a foka arányos bűneik súlyosságával és számával, és megfelel azok természetének. Az egyházdoktorok megegyeznek abban, hogy a tisztítóhely szenvedései a leggyötrelmesebbek. Szent Ágoston szerint a tisztítótűz tüzének gyötrelme felülmúlja e világ legfájdalmasabb szenvedéseit is. Hasonlóképpen vélekedett Szent Gergely, Szent Béda, Szent Anzelm és Szent Bernát is. Szent Tamás még tovább ment, és azt tartotta, hogy a tisztítóhely legcsekélyebb szenvedése is felülmúlja e világ összes szenvedéseit. Boldog Fáber Péter szerint a fájdalom élesebb és jobban belénk nyilall, amikor nem a testet éri, hanem a lelket és az értelmet.

Az Isten nélkülözése pedig felülmúl minden egyéb szenvedést. Azonban ezt a fájdalmat enyhítik a vele járó vigasztalások, amelyeket majd a továbbiakban ismertetünk.

Hasonlóképpen beszélnek a szentek, akiknek Isten kinyilatkoztatta a tisztítóhely szenvedéseit.

Génuai Szent Katalin szerint: „Nem lehet szóval kifejezni, sőt még elgondolni sem, hogy mi a tisztítótűz. Ami a szenvedést illeti, az egyenlő a pokoléval.”

Nagy Szent Teréz a „Lelki várkastély”-ban így beszél: ,,Isten nélkülözése, azaz a megfosztás Isten színelátásától, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez.”

Aranyszájú Szent János: „Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével.”

Jelen életünkben nem vagyunk képesek ezt megérteni, mert oly kevéssé ismerjük a Legfőbb Jót, akiért teremtettünk. A másvilágon azonban a kimondhatatlan Jóság olyannak tűnik a lélek számára, mint a kenyér az éhségtől gyötörtnek, vagy a friss víz a szomjhalál előtt állónak.

Isten nélkülözésének kínját még jobban felfoghatjuk G. nővér szavaiból. Arra a kérdésre, hogy a tisztítóhelyen lévők tökéletesebben ismerik-e Istent, mint mi, ezt felelte:

Természetes, hogy mi sokkal jobban ismerjük és szeretjük Istent, mint ti. Valójában épp ez okozza számunkra a legnagyobb szenvedést. A földön ti egyszerűen nem tudjátok, milyen az Isten. Ott mindegyikteknek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek gondolja Istent, – nagyon korlátolt ismerete szerint, – azonban amikor elhagyjuk agyagburkolatunkat, és semmi sem akadályozza lelkünk szabadságát, akkor végre kezdjük megismerni Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét. Miután így világosabban látunk és szomjazzuk az egyesülést, lelkünk vágyakozik Isten után. Ez életünk lényege, és mivel nem vagyunk eléggé tiszták, állandóan visszataszíttatunk. Egyszóval ez a mi legfájdalmasabb szenvedésünk, ami a legkeményebb, legkeserűbb számunkra. Ó, ha mi visszamehetnénk a földre, miután ismerjük, milyen valójában Isten, mennyire más életet élnénk!

Míg a földön vagyunk, nem tudunk igazi képet alkotni Istenről, hogy milyen Ő a valóságban, elképzelni sem tudjuk, de mi (a tisztítótűzben) úgy ismerjük Őt, amilyen valójában, s megértjük, mert lelkünk megszabadult minden köteléktől, amely lebéklyózta és meggátolta abban, hogy felfogja Isten szentségét, fölségét és nagy irgalmasságát. Mi mintegy a szeretettől felemésztett vértanúk vagyunk. Ellenállhatatlan erő vonz minket Isten felé, aki középpontunk, de ugyanakkor egy más erő visszataszít minket az engesztelés helyére.

A mi állapotunkban képtelenek vagyunk kielégíteni vágyakozásunkat. Ó, mily szenvedés ez, de mi kívánjuk, és nem zúgolódunk itt Isten ellen. Csak azt kívánjuk, amit Isten akar. Ti azonban ott a földön nem vagytok képesek arra, hogy megértsétek, mit kell kiállanunk.

A tisztítótűzben vannak nagyon bűnös lelkek, de bánják bűnüket, és jóllehet bűneikért engesztelést kell nyújtaniuk, ők megerősödtek a kegyelemben, és többé már nem tudnak vétkezni. Tökéletesednek, amint a lélek fokozatosan megtisztul az engesztelésnek ezen a helyén. A lélek jobban megérti Istent, anélkül azonban, hogy látná, mert akkor már ez nem lenne többé tisztítóhely. A tisztítóhelyen nem lenne oly nagy a szenvedésünk, és vértanúságunk oly kegyetlen, ha nem ismernénk jobban Istent, mint ahogy a földön ismerik őt. Fő szenvedésünk, hogy távol vagyunk Tőle, aki hosszan tartó vágyainknak egyedüli tárgya.

Több lélek igyekezett megértetni velünk a tisztítótűz tüzének rettenetességét azzal, hogy egy asztalon, vagy ajtón hagyta kéznyomát, amely úgy égetődött bele a fába, mintha pirosan izzó vasat tettek volna rá. Olaszországban, Assisi közelében még ma is őrzik azt az ajtót, amelyen a Folignói Teréz nővér kéznyoma látható. Hosszú ideig őriztek egy hasonló kéznyomot egy asztalon a spanyolországi Zamorában, amely a Léon tartományban van. Egy forradalom alatt azonban ez megsemmisült.

Pazzi Szent Magdolna részesült egy látomásban, amelyben látta a tisztítóhely különböző szenvedéseit. A legelviselhetetlenebb szenvedéseket is örömmel tűrték el a lelkek. „Ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki ezt számomra, sose hittem volna ezt, – mondta elöljárójának – mindazonáltal nem nevezhetem kegyetlennek ezeket a gyötrelmeket. Inkább előnyösek azok, hiszen a paradicsom kimondhatatlan boldogságához vezetnek.”

Tiszteletreméltó Chocosca Szaniszló Lengyelországban megkérdezett egy lelket, aki megjelent neki, hogy a tisztítóhely tüze fájdalmasabb-e a földénél? „A föld minden tüze a tisztítóhely tüzével összehasonlítva üdítő szellőnek tűnik kiáltott fel a lélek.” Szaniszló ezt nem igen tudta elhinni. „Szeretnék bizonyítékot kapni erről – mondta. Ha Isten megengedi, a te megkönnyítésedre és saját lelkem javára, beleegyezek abba, hogy elszenvedjem fájdalmaidnak egy részét.” A lélek így felelt: „Nem tudnád elviselni. Egyetlen ember sem lenne képes túlélni ilyen gyötrelmet. Azonban Isten megengedi, hogy kis fokban érezzed azt. Nyújtsd ki kezedet.”

Szaniszló kinyújtotta kezét, és a szenvedő lélek rácsöppentette izzadságának egy csöppjét, vagy legalábbis valami ennek tetsző folyadékot. Abban a pillanatban a szerzetes velőt hasító kiáltással földre rogyott, és eszméletét vesztette. Amikor magához tért félelmetes fájdalmából, beszámolt tapasztalatáról rendtársainak. „Kedves Atyák, ha ismernénk az isteni büntetés szigorúságát, sose követnénk el bűnt, és sose szűnnénk meg vezekelni ebben az életben, hogy elkerülhessük a túlvilági vezeklést”- fejezte be.

Ettől a pillanattól kezdve Szaniszló ágyban fekvő beteg lett: Még egy éven keresztül gyötrődött így rettenetes sebe fájdalmától, mielőtt meghalt. Utoljára még emlékeztette rendtársait az isteni igazságosság szigorára. Példája annak a tartománynak minden rendházában fellendítette a lelkiéletet.

A nagyfokú szenvedés hatására egy pillanat egy napnak tűnik fel, és egy óra éveknek. Egy szerzetes halála után megjelent barátjának, és megkérdezte tőle, miért várt oly soká a szentmise elmondásával, amit megígért neki. „Több, mint egy évig hagytál szenvedni engem, mielőtt elmondottad lelkem üdvéért a misét” – panaszkodott. „Kedves barátom – válaszolta ő – azonnal elkezdtem a misét, amint meghaltál. Még negyedóra sem telt el addig.” Erre megindulva tekintett rá a megboldogult lélek, és felkiáltott: „Mily rettenetesek azok az engesztelő fájdalmak! A percek egy évnek tűntek számomra. Kedves Testvérem, nagy hűséggel szolgáld Istent, hogy elkerülhesd ezeket a büntetéseket. Isten veled! Repülök a mennybe, ahol hamarosan csatlakozni fogsz hozzám.”

Hasonlóképpen tanúskodott erről G. nővér. Amikor társnője meg kérdezte, hogy a tisztítóhely tüze hasonlít-e a földi tűzhöz, így felelt:

Igen, azzal a különbséggel, hogy a tisztítótűz tüze Isten igazságossága által kiszabott tisztulás, és hogy a földi tűz nagyon enyhe a tisztítótüzéhez hasonlítva. Az csak árnyéka az Isteni Igazságosság kemencéjének.

De hogyan éghet egy lélek? – kérdezte tovább a nővért.

Isten igazságos és kifejezett megengedéséből a lélek, amely az igazi bűnös, (hiszen a test csak engedelmeskedik a léleknek) úgy szenved, mintha a test szenvedne. Láttál-e valaha egy holttestet valami rosszat elkövetni?

A szentek szerint a testi fájdalmak különfélék lehetnek a tisztítóhelyen. Jóllehet a gyötrelmet főleg a tűz okozza, szenvednek azonban a hidegtől is, gyötrelmeket éreznek tagjaikban, vagy érzékszerveikben. Úgy látszik, hogy a különféle bűnök büntetéseként az azok természetének megfelelő gyötrelemben részesülnek „hogy megtudják, ki-ki azzal bűnhődik, ami által vétkezett”. (Vö. Bölcs 11,17)

Alacoque Szent Margit a következő jelképes látomásban látott egy tisztítótűzben szenvedő nővért: „Borzadással tölt el még a rágondolás is arra az ágyra, amit láttam. Éles, lángoló szögek álltak ki belőle mindenfelé, amelyek belehatoltak a testbe. Ő megmondta nekem ennek okát: lustasága és a szabályok elhanyagolása miatt szenvedett így. Szívébe is fájdalmak nyilalltak és rettenetesen szenvedett, mert ellenkezett elöljárójával és bírálta őt. Nyelvét férgek rágták, s mintegy kitépték szájából, szeretetlen szavai és a kötelező hallgatás megszegése miatt. Ó – kiáltott fel a szenvedő nővér – bárcsak minden Istennek szentelt lélek látná szenvedéseimet! Ha megmutathatnám nekik, mi vár azokra, akik hanyagul élnek hivatásukban, teljesen felbuzdulnának és elkerülnék azokat a hibákat, amelyek miatt most annyit szenvedek.”

Létrehozva 2019. február 9.