Tisztulás a halál után (1)
ESZTERGOM 2001
Fordította Kővári Károly S.J.
Kiadja és terjeszti: Testvéri Szolgálat K. Alapítvány
IMPRIMI POTEST – JOHN ÁDÁM, S.J. V. PROVINCIALIS
NIHIL OBSTAT – ROCHUS RADÁNYI, S.J. CENSOR DEPUTATIS
IMPRIMATUR – JAMES P. MAHONEY, D.D. VICAR GENERAL
April 4. 1975 Archdiocese of New York
A NIHIL OBSTAT és az IMPRIMATUR annak hivatalos megállapítása, hogy egy könyv, vagy füzet mentes a hitbeli és erkölcsbeli tévedésektől, teljesen elvonatkoztatva attól, hogy azok, akik a NIHIL OBSTAT-ot és az IMPRIMATUR-t megadták, egyetértenek e annak tartalmával és a benne foglalt véleményekkel és megállapításokkal, vagy sem.
BEVEZETÉS
A tisztítóhelyről szóló ismertetést főleg három szerző művéből merítettük, csupán néhány megjegyzéssel és egyéb utalással egészítve ki azokat. Az Egyház és a hittudósok tanítását és a szentek látomásait Shouppe X. Ferenc, S. J. francia jezsuita atyának több mint 300 oldalas művéből fordítottuk le. Az atya dogmatikus teológiát és szentírás tudományt tanított, és művét angolra is lefordították, s még ma is kapható, pedig a múlt század végén írta. Az Egyház tanítása azóta sem változott, és a tisztítóhely a világ végéig időszerű kérdés fog maradni.
A másik főmű, amelyből a jelenéseket kiegészítettük, szintén franciául készült eredetileg, s angol fordítása ma is kapható, sőt a kiadó legkeresettebb művei közé tartozik. Címe: An Unpublished Manuscript on Purgatory. Egy apáca feljegyzéseit örökíti meg. Ez is a múlt század végéről származik, amikor 16 éven keresztül megjelent neki egy elhunyt apáca társnője, aki a tisztítóhelyen szenvedett, hogy imáit kérje. Hálából feltárta előtte a tisztítóhely szenvedéseit és Isten üzeneteit is közvetítette feléje. Canon Dubosq, aki Kis Szent Teréz szenttéavatásának ügyét intézte, elolvasta ezt a kéziratot, és azt tartotta, hogy a jelenésekben részesült nővér szenttéavatására is sor fog kerülni. Szenttélevésében kétségtelenül nagy szerepe volt a 16 éven keresztül tartó jelenéseknek és isteni irányításnak.
A harmadik mű a jelenlegi búcsúrendelkezéseket tartalmazza. Ebből a főbb búcsúkat ismertetjük, hogy ezáltal is hathatósan segíthessük a tisztítóhelyen szenvedő lelkeket.
Szalézi Szent Ferenc szerint, amikor a tisztítóhelyen szenvedő lelkeket segítjük, akkor a legkiválóbb módon gyakoroljuk az irgalmasság minden cselekedetét: meglátogatjuk a betegeket, inni adunk azoknak, akik szomjazzák Isten látását, tápláljuk az éhezőket, kiváltjuk a rabokat, felruházzuk a mezíteleneket, az égi Jeruzsálem szállását biztosítjuk a szegény számkivetetteknek, megvigasztaljuk a szomorkodókat – tehát egyszerre részesítjük őket az irgalmasság minden cselekedetében.
Ez a tanítás teljesen megegyezik Szent Tamáséval, aki szerint Istennek kedvesebb a halottak megsegítése, mint az élőké, mert a holtak jobban rászorulnak erre, hiszen nem segíthetnek magukon, mint az élők.
A SZENTEK EGYSÉGE
A tisztítóhely fontos szerepet tölt be vallásunkban. Isten Szent Egyháza ugyanis három részből áll: a Küzdő Egyházból, a Megdicsőült Egyházból és a Szenvedő Egyházból. Ez a három Egyház alkotja Krisztus Titokzatos Testét.
A három Egyház állandó kapcsolatban áll egymással. Ezt nevezzük a szentek egységének. Ennek a kapcsolatnak egyetlen célja, hogy az örök üdvösségre vezesse a lelkeket.
Az elhunytakért felajánlott imák és áldozatok a keresztény istentisztelet részét képezik. A tisztítóhelyen szenvedők iránti áhítatot a Szentlélek sugallja a lelkeknek. „Szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni, hogy a bűnöktől feloldassanak” – mondja a Szentírás. (2 Mak 12, 46)
A tisztítóhelyen szenvedők iránti buzgóságunk akkor tökéletes, ha azt mind a félelem, mind a bizalom szelleme hatja át. Isten szentsége és igazságossága ugyanis üdvös félelemmel tölt el minket, végtelen irgalma viszont határtalan bizalommal tölti el szívünket.
Isten igazságossága rettegéssel tölt el minket, mert Ő a legcsekélyebb hibát is végtelen szigorral bünteti. Ennek magyarázata az, hogy ezek a hibák csak a mi szemünkben tűnnek csekélyeknek, nem Istenében. Az Ő számára a legkisebb bűn is végtelenül visszatetsző. Mivel az az Ő végtelen szentségét sérti, a legcsekélyebb áthágás is rettenetes arányokat ölt és rettenetes engesztelést követel. Ez teszi érthetővé a túlvilági szenvedés rettenetességét, aminek üdvös félelemmel kell eltöltenie minket.
A tisztítóhelytől való félelem üdvös félelem. Nemcsak arra ösztönöz minket, hogy szeretetteljes részvéttel legyünk a szenvedő lelkek iránt, hanem arra is, hogy éberen munkálkodjunk saját üdvösségünkön is. Gondolj a tisztítóhely tüzére, és törekedni fogsz arra, hogy elkerüld a legcsekélyebb hibát is. Igyekezni fogsz a bűnbánat tartására, hogy még ezen a világon kiengeszteld az igazságos Istent, s nem vársz ezzel a másvilágig.
Őrizkedj azonban a túlságos félelemtől, és ne veszítsd el bizalmadat. Ne feledkezzél meg Isten irgalmasságáról, amely éppúgy végtelen, mint igazságossága.
Ez a kettős érzelem természetesen jelentkezik bennünk, ha helyesen megértjük a tisztítóhelyre vonatkozó hitigazságokat, amelyek magukban foglalják az igazságosság és az irgalmasság hittitkát: a büntető igazságosságét és a kegyelmező irgalomét.
A KATOLIKUS TANÍTÁS
A hívők nagy része megfeledkezik a tisztítóhelyre vonatkozó tanításról, és nem törődik azzal, hogy segítsen az ott szenvedő lelkeken. Ennek oka az, hogy nagyon homályosak a tisztítóhelyre vonatkozó ismereteik, hitük pedig gyenge.
Célunk nem az, hogy a kételkedők számára bebizonyítsuk a tisztító hely létezését, hanem az, hogy jobban megismertessük annak mibenlétét a hívőkkel.
Hármas forrás
A tisztítóhelyre vonatkozó ismereteinket hármas forrásból merítjük: az Egyház csalatkozhatatlan tanításából, a hittudósok magyarázatából és a főleg szenteknek adott kinyilatkoztatásokból és látomásokból.
A tisztítóhelyen néha egy „helyet” értünk, máskor pedig egy „állapotot” amely a mennyország és pokol között foglal helyet. Azok a lelkek vannak ebben az állapotban, akik a megszentelő kegyelemmel lelkükön haltak meg, de anélkül, hogy teljesen kiengesztelték volna bűneiket, s elérték volna a lelki tisztaságnak azt az állapotát, amely szükséges ahhoz, hogy valaki élvezhesse Isten színelátását.
A tisztítóhely állapota az örökkévaló boldogságban fog végződni. Nem próbáratétel, amely által érdemeket szerezhetünk, vagy veszthetünk, hanem az elégtételadás állapota. A lélek elérkezett földi pálya futásának végére. Ez a földi élet a próbáratétel ideje volt, amely alatt érdemeket szerezhetett és kiesdhette Isten irgalmát. Ennek vége szakadt. Most többé már nem szerezhet érdemeket, hanem csak Isten igazságosságára számíthat.
Két hitigazság vonatkozik a tisztítóhelyre, s ezeket minden katolikus köteles elfogadni:
1) Van tisztítóhely.
2) A hívők segíthetik a tisztítóhelyen szenvedő lelkeket imáik és jó cselekedeteik és főleg a szentmise értük való, felajánlásával.
Az egyházdoktorok és hittudósok ezenkívül foglalkoznak egyéb kérdésekkel is, amelyek a tisztítóhely helyére, az ottani szenvedések természetére, a szenvedő lelkek számára az üdvösséget illető bizonyosságára, szenvedésük tartamára és a hívők által nekik nyújtott segítségre vonatkoznak. Ezeket szabadon elvetheti bárki anélkül, hogy megszűnne katolikus lenni. Mindazonáltal elhamarkodott és oktalan ítélet lenne elvetni a hittudósok véleményét, amikor azt szinte egyöntetűen tanítják.
A szenteknek és másoknak adott kinyilatkoztatásokat és jelenéseket szintén nem vagyunk kötelesek elhinni. Ezek értéke emberi tanúságtételen nyugszik, és könnyen belekeveredhetnek tévedések. Nagyon hasznosak azonban ezek a kinyilatkoztatások és látomások áhítatunk és buzgóságunk növelésére, és értelmetlen lenne elvetnünk azokat, amikor szentéletű egyének szavahihető tanúsága bizonyítja valódiságukat, és teljesen megegyeznek a hittételekkel és a hittudósok tanításával.
A tisztítóhelyen szenvedő lelkek gyakran megjelentek a szenteknek, sőt még a közönséges hívőknek is. A szentek életrajzai bőségesen tanúskodnak erről. Isten azért engedi meg ezeket a jelenéseket, hogy szánalomra indítson minket a szenvedő lelkek iránt, s így segítségükre siessünk, és ugyanakkor buzgóbban kerüljük az apró hibákat is, amelyek így kihívják Isten igazságos büntetését.
Amikor azonban ezekről a jelenésekről olvasunk, szem előtt kell tartanunk, hogy a mennyországra, pokolra, vagy a tisztítóhelyre vonatkozó jelenésekben Isten a valóságnak csak egy részét mutatja meg nekünk, hiszen azt teljesen képtelenek volnánk megérteni, míg itt a földön élünk. Isten alkalmazkodik hozzánk, és jelképekkel sejteti meg velünk a valóságot. A megjelenő angyalok, szentek, vagy tisztítóhelyen szenvedő lelkek nem rendelkeznek testtel, mi mégis testi alakban, tündöklő ruházatban, szárnyakkal láthatjuk őket, amint ünnepelnek, vagy körmeneteket tartanak. Ezek a külsőségek alkalmazkodnak a megjelenésben részesülő egyén felfogásához és korának szokásaihoz. Mindezt tehát lelki értelemben kell vennünk. Ugyanígy, amikor egyes tisztítóhelyen szenvedő lelkek „rácsöppentették valakire izzadtságukat”, vagy „belenyomták egy asztalba, vagy ajtóba kéznyomukat”, ezzel csak jelképesen igyekeztek kifejezni rettenetes szenvedésüket. A szellemek képesek arra, hogy hatással legyenek az anyagvilágra, tehát amikor pl. az ilyen beégetett kéznyomok valóban megmaradtak a fán, ezt szellemi erejükkel idézték elő. Ha mindezt megértjük, nem jutunk helytelen következtetésekre ezekből a jelenésekből.
Hol van a tisztítóhely?
Jó előre megjegyezzük, hogy ez a legfeleslegesebb kérdés, amit feltehetünk. Nem az a fontos, hogy hol van, hanem az, hogy miként kerülhetjük el, és hogyan szabadíthatjuk ki onnan a szenvedőket. Ehhez pedig nem kell ismernünk helyét. Mivel azonban még neves hittudósok is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, idézzük véleményüket. Valószínű azonban, hogy ők is koruk felfogásának, vagy a látomásoknak megfelelően alakították ki véleményüket, mert az általános kinyilatkoztatásban semmit sem találunk erről.
Megegyezik a hittudósok véleménye a Szentírás általános beszédmódjával, amikor a tisztítóhelyet a föld belsejébe helyezi, a pokol közelébe. A Szentírás szerint ugyanis az ördögök a föld belsejéből, a „feneketlen mélységből” jönnek elő.
Szent Tamás szerint: „Nagyon valószínű az a vélemény, amely azonfelül megegyezik a szentek szavaival is, akik erről kinyilatkoztatásokat kaptak, hogy a tisztítóhely két részből áll. Az első a pokol közelében van, s általában itt vannak a lelkek. A második bizonyos esetek számára van fenntartva, s innen származnak a gyakori jelenések.”
Tudjuk, hogy a szellemek jelen lehetnek az anyagban, tehát ebből a szempontból nem okoz nehézséget sem az, ha a föld belseje szilárd, sem az, ha folyékony, vagy ha tűz tölti ki. Még a feltámadott test számára sem jelent az anyag akadályt, áthatolhat rajta.
Szent Bellarmin szerint szinte minden hittudós szerint a föld belsejében van a tisztítóhely, ugyanott, ahol a Szentírás által említett „pokol” van.
A „pokol” szónak ugyanis hármas jelentése lehet. Elsősorban jelenti az elkárhozottak börtönét, ahol az ördögök és a soha ki nem alvó tűz állandóan gyötrik őket.
Egy másfajta „pokol” az, amelyben az igazak szenvednek egy ideig, míg teljesen meg nem tisztulnak, és be nem léphetnek a mennyei hazába. Ezt nevezzük tisztítóhelynek.
A harmadik „pokol”, amelyben a megváltás előtt tartózkodtak az ószövetségi szentek, szenvedés nélkül, békés nyugalmat élvezve, és a megváltás reményétől megvigasztalódva. Ebből az „Ábrahám kebeléből” szabadította ki őket Jézus, amikor halála után ,,leszállott a poklokra”. Lehetséges, hogy még ma is létezik ez a természetes, boldog állapot azok számára, akik bűn nélkül haltak meg, de a keresztség semmiféle formájában sem részesültek – mint például a megkereszteletlen kisdedek, vagy a magzatgyilkosság áldozatai.
Lássuk most a hittudósok véleménye után a szentek és a hívők ez irányú tapasztalatát.
Isten gyakran megmutatta Nagy Szent Teréznek azokat a lelkeket, akiket ő szabadított ki a tisztítóhelyről. Ezek általában a föld mélyéből jöttek ki. Más szentek is így látták ezt.
Az előszóban említett apáca, akit ezentúl csak G. nővérnek fogunk nevezni, ezt válaszolta a másik nővérnek, (akinek tizenhat éven keresztül megjelent, hogy segítségét kérje,) mikor az megkérdezte, hogy hol van a tisztítótűz:
A Föld középpontjában van, közel a pokolhoz. Nagyszámú lélek van ott, a lelkek ezrei és ezrei. De hát mennyi hely kell egy léleknek?
Néhány lélek az oltár lépcsőjénél végzi tisztítótűzét. Nem a templomban elkövetett hibáik miatt vannak ott, mert azokért a bűnökért, amelyekkel közvetlenül sértik meg Jézust, – Aki jelen van az oltárszekrényben – rettenetes büntetést kapnak a tisztítótűzben. A lelkek, akik ott imádják, a szent Jelenlét iránt való tiszteletteljes magatartásuk jutalmaként vannak ott. Kevesebbet szenvednek, mintha a tisztítótűzben lennének, és Jézus, akit lelki szemükkel és hitükkel szemlélnek, enyhíti szenvedéseiket láthatatlan Jelenlétével.
Van néhány lélek, aki nem él állandóan a tisztítótűzben... Például én elkísérlek téged mindenhová, amerre csak mész, de míg éjjel pihensz, többet szenvedek, mert akkor ténylegesen a tisztítótűzben vagyok.
Egész éjjel szenvedek, amikor te pihensz. Jóllehet minden időben tapasztalom a tisztítótűz szenvedéseit, mégis amikor engedélyt kapok arra, hogy napközben mindenhová elkísérjelek, egy kicsit kevesebbet szenvedek. Mindez Isten rendkívüli rendelkezésének köszönhető.
Holnap látogasd meg az Oltáriszentséget oly gyakran, amilyen gyakran csak tudod. El foglak kísérni. Boldoggá fog tenni, hogy az Úr közelében lehetek. Igen, az enyhít szenvedéseimen.
XVI. Benedek tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában
Létrehozva 2023. május 12.