Isten akaratának teljesítése az életszentség alapja és forrása, egyszer mindnyájan ítélet alá esünk Isten színe előtt.

Vágyaink és bűneink, a világ és a sátán megakadályoznak abban, hogy Isten által nekünk szánt úton haladjunk és szentté váljunk.

• Ha tehát, jámbor lélek, Istennek tetszeni, s e földön megelégedett életet akarsz élni, egyesülj mindig és mindenben az isteni akarattal. Gondold meg, hogy rendetlen és keserű életed minden bűne onnan származott, mert eltávoztál Isten akaratától. Mostantól kezdve tehát karold át Istennek tetszését és mondd mindabban, ami veled történik: Úgy van, Atyám! Mert így tetszett neked (Mt 11,26). Így történjék, Uram, mert ez a te tetszésed. Midőn érzed, hogy valamely kedvezőtlen esemény megzavar, gondolj arra, hogy az Úrtól jött és mondd: Így akarja Isten és aztán légy nyugodt. Elnémultam és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted (Zsolt 38) Uram, minthogy te cselekedted, én nem szólok, hanem elfogadom. Erre a szándékra kell irányítanod minden gondolatodat és imádságodat, vagyis légy rajta, az elmélkedésben, szentáldozáskor s az Oltáriszentség látogatásakor mindig kérd Istent, hogy adja meg a kegyelmet, hogy az ő akaratát teljesíthesd. És ajánld föl magadat folyvást, mondván: Íme itt vagyok. Istenem, tedd velem és mindenemmel azt, amit akarsz. Ez volt Szent Terézia állandó gyakorlata; napjában legalább ötvenszer fölajánlotta magát Istennek, hogy rendelkezzék vele úgy, amint neki tetszik. 

Forrás:

• A lelkek olyanok, mint a viasz, amely pecsétre vár. Önmagukban nincs sajátos azonosságuk. Rendeltetésük az, hogy az élet Isten akaratából meglágyítsa és előkészítse őket arra, hogy halálukkor felvegyék a fokozatuknak megfelelő, Istenhez hasonlósági lenyomatot Krisztusban. Többek között ez az azt jelenti, hogy Krisztus ítél. A viasz, amely meglágyult Isten akaratában, könnyen veszi fel azonosságának lenyomatát, az igazságot, amelyre szánva volt. A kemény, száraz, merev és szeretetlen viasz nem veszi fel a lenyomatot és a ránehezedő pecsét porrá fogja zúzni. 

Forrás:

Thomas Merton: Találkozás Istennel, A kontempláció, Márton Áron Kiadó 2000

• Legvégül szereteted foka alapján ítélnek meg. Tanulj meg szeretni úgy, amint Isten akarja, hogy szeressük, s úgy, amennyire tőled telik. 

(Keresztes Szent János: Az andurjári kézirat tanácsai és elvei, 56)

Isten akarata rólunk írott szó, van egy könyvünk a mennyben

          Születésünk előtt, Isten akarata és rólunk szóló tervei, sajátos és egyedülálló küldetésünk itt a földön a könyvünkben már meg van írva. Már csak ebből a szempontból is hamis a reinkarnáció tana.

         A mennyben mindenkinek van egy könyve, Isten akarata rólunk írott szó, az angyalok is olvashatják, ez megrendítő:

• Szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. (Zsolt 139,16) 

         Például Szent János apostol is megtudta a küldetését, miután lenyelte a róla szóló könyvet, és teljesítette is, amint tudjuk:

• Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.” (Jelenések 10,9-11) 

• Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt és az ő nevében keresnek menedéket. (Mal 3,16) 

• Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. (Jel 20,12) 

         A lelkek ellensége mindent elkövet ellenünk, hogy ne teljesítsük Isten akaratát, és ne váljunk szentté, ehhez a felebarátunkat is felhasználja, aki ellenségünkké válik. A gonosz és rosszakaratú emberektől oltalmazz minket, Istenünk! 

• Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. (1Pét 5,8) 

         És bizony joga van az ősellenségnek Isten trónja elé állni, és „kikérni” minket. Ha Szent Pétert is kikérte, a Sziklát, akkor mi mit mondjunk? A mi Urunk Jézus Krisztus értünk is imádkozik:

• Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. (Lk 22,31) 

         Segítségünk Krisztus Jézus és az Ő Édesanyja, és az egész menny.
         Jézust és Máriát úgy mutatja be a Szentírás, mint akik teljesen „Istenbe”, az Ő fényébe, világosságába, szépségébe öltöztek.
         Tekintsünk most Jézusunkra „Aki felment a Hegyre imádkozni, s miközben az Atyával beszélgetett, arcának színe elváltozott, ruházata fehér lett és fényben sugárzó…” (vö.: Mt 17,2; Mk 9,3; Lk 9,29)
         Majd nézzünk Máriára:bensőleg Jézus lényébe öltöztetett minket az Úr. Ne csodálkozzunk azon, hogy üldöztetésben, szenvedésben van részünk, a lelkek ellensége kétszeresen is gyűlöl minket: Isten gyermekei és a Kármelhegyi Boldogasszony gyermekei vagyunk.
„Aki nagy jel az égen, egy Asszony, akinek öltözete a Nap, lába alatt a hold, s a fején 12 csillagból korona…”(vö.: Jel 12,1) Krisztus Jézust követjük, felvettük a Napbaöltözött Asszony vállruháját, a kármelita skapulárét, Krisztust öltöttük magunkra.

        Az ellenség támad minket, és mi gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a vele való harcra irányítjuk figyelmünket, akkor már Isten akarata sem tud igazából kiteljesedni az életünkben.
         Amikor egyik családtagunkat támadja – mert ez is az egyik stratégiája, ezzel is szenvedést akar okozni nekünk, akkor az illető személyért járuljunk a mennyei Atya trónusa elé. A családi kötelék szent és erős, Istentől ered, mint a Szent Családnál, jogunk van hozzá.

Kövessük az evangéliumi özvegyasszony példáját (Lk 18,1-8):

• Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”  

Az írás elolasható itt.

Létrehozva 2019. január 30.