Biomókus 6. – James Bond is családot alapít?

alt

A biomókus szaporodik, míg evolúciós vetélytársa, a HÖM (homo ökomókus) kiszorulófélben van. Olyan evolúciós pillanat ez, mint amikor a régi, mindent uralni látszó dinoszauruszok és az új emlősfélék egyidejűleg éltek a Földön, ám az újak még csak éjszaka mertek rejtekükből előjönni, ezért bizonyára különcnek tekintették őket „a Föld urai”. Ha igaz az első mondatban megfogalmazott tétel, akkor a biomókus-családokban nagyobb a gyerekszám, s evolúciósan sikeresebb az alkalmazkodásuk a környezethez. Ez látszólag ellentétben áll a népességrobbanásról alkotott fóbiáinkkal…

Holt tudósok (tév)eszméi

A fenntarthatóság immár közhellyé vált, lassan már nem csak konferenciákon, de kocsmákban, sőt köztársasági elnöki hivatalokban is beszélnek róla. Mégis, ha szóba kerül, nem lehet egy kavicsot úgy eldobni, hogy el ne találna valakit, aki azt gondolja, a „túlnépesedés” miatt pusztul a bolygó… Néhány magát tudósnak tettető ún. populáció-ideológus jól megágyazott ennek a nézetnek, amiben persze van némi igazság, ráadásul sok híres és kiváló tudós is beleesett a túlnépesedés-csapdába.

A túlnépesedés veszélyeire figyelmeztető tudósok (és ideológusok) sora Thomas Malthussal indul, aki 1798-ban megjelent fő művében (Tanulmány a népesedés törvényéről – An Essay on the Principle of Population) fejti ki máig ható elméletét. Eszerint a népesség mértani sor formájában nő, azaz 20–25 évenként megduplázódik (1, 2, 4, 8, 16). Az élelmiszer-termelés ellenben számtani sorként írható le, azonos egységgel nő időszakonként (1, 2, 3, 4, 5). Malthus eleinte borúlátó következtetéseket vont le felfedezéséből, később bizakodóbb lett, bár ez itt elég furcsa jelző… Megfigyelése szerint a szegény rétegekben az éhínség, a rossz közállapotok, a háborúk időnként visszavetik a népességnövekedést, a gazdagabb rétegeknél pedig a késői házasságkötés, a családtervezés ér el ugyanilyen hatást. A túlnépesedéstől félők közé sorolható többek között Garret Hardin vagy Konrad Lorenz is. A szellemi vonulat kétségtelenül az 1960-1970-es években érte el csúcsát Paul Ehrlich és John Holdren munkásságában. Az általuk „feldobott” IPAT képlet szerint a bolygóra nehezedő teljes nyomás (Impact) egyenlő a népesség (Population), a fogyasztás (Affluence) és a technológiai színvonal (Technology) szorzatával. Az egyenlet azóta is sarokkőnek számít a szakirodalomban.

A fő baj nem azzal van, hogy tévednek, hanem az üzenetükkel: az egyetlen csökkentendő tétel a világ népessége. Persze erről főleg a tehetős országok tudósai beszélnek, akik a „fejlődők” „túlnépesedésének” csökkentésében látják a megoldást.

Hardin például híres, 1968-as cikkében odáig ment, hogy károsnak tartotta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában (ENSZ, 1948) minden ember élethez való jogát, mivel azt a túlnépesedés miatt a bolygó halálának tartotta. Vagyis a helyes képletből a rossz következtetést vonták le, sokan pedig hisznek nekik, annak ellenére, hogy Ehrlich és Holden jóslatai (pl. Anglia elnéptelenedése) még kevésbé teljesültek, mint Malthuséi. Elfeledkeztek ugyanis arról az egyszerű tényről, hogy a népesség növekedése a legtöbb országban ún. szigmoid (S alakú) görbét ír le, nem pedig exponenciálist vagy hiperbolikust (J alakút). Egyszerűbben fogalmazva: a végtelenül gyorsuló(nak látszó) növekedés a görbének nem a vége, csak egy szakasza! Általában akkor következik be, amikor a társadalom a gazdasági növekedésnek köszönhetően „elrugaszkodik” a stagnálásból, azaz a közállapotok stabilizálódnak, mindenkinek jut annyi az anyagiakból, hogy emberhez méltó életet éljen.

Amikor egy ország ki tudja emelni a nyomorból polgárait, s ez tartóssá válik, a népességnövekedés csökken.

A fejlett országok a másik, lekanyarodó végén vannak a görbének, ahol a további anyagi gazdagodás és más tényezők már a reprodukciós ráta alatti születésszámokat eredményeznek, azaz a népességszám csökken.

Mi is az, hogy túl népes?

Mivel a nyugati kultúra hódította meg a legnagyobb területet a globalizáció során, gazdasági mintáját gyakorlatilag egyeduralkodóvá tette az egész világon, ezért sokan Európa szellemiségét, vagyis a zsidó-keresztény hagyományt okolják a bolygó leigázásáért. Ezt alátámasztja látszólag a Teremtés könyve. Nézzük hát, milyen létprogramot is adott eredetileg a Teremtő a teremtménynek:

Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.  

Ezt eddig minden kismókus tudja. Érdemes azonban művelt biomókusnak lenni, s tovább olvasni a Szentírást, amely így folytatja:

Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden növényt táplálékul adok. 

A szövegből egyértelmű ugyan az ember kiemelt szerepe, ám csak azzal a feltétellel, hogy ez az erdész gondoskodása, nem pedig a favágó önkénye. A Biblia szerint a nem emberi fajoknak is joga van táplálékukhoz, azaz a léthez!

A tiltott fa gyümölcse a jó és rossz megkülönböztetése – hihető magyarázat szerint ez annak az eldöntése, hogy ki éljen, s ki ne. És itt csatolhatunk vissza az idézett tudósok legkárosabb üzenetéhez: a népesedés jelenségét kissé félrediagnosztizálva teljesen rossz kúrát javasolnak: annak kiszámítását vagy akár eldöntését, hány embert bír el a bolygó.

Fenntarthatóság-tudománnyal foglalkozó biomókusként kollégáimmal én is végeztem ilyen számításokat, de reményeim szerint kellő alázattal. Ezekből egy eredményt emelnék ki: ha mindenki olyan fogyasztási színvonalon élne, mint egy átlag luxembourgi, katari vagy ausztrál, a Föld 1–2,2 milliárd embert tudna eltartani. Ha viszont megelégednénk a haiti, afgán vagy eritreai életszínvonallal, 25–48 milliárdot. A középút Szerbia, Románia vagy Irán fogyasztása, amellyel eltartható lenne a jelenlegi 7,6 milliárd ember.

A Hány embert bír el a bolygó? kérdés tehát helyesen így hangzik: Hány milyen fogyasztású embert bír el a bolygó?

Innentől a probléma nem társadalommérnöki, hanem etikai: tényleg több joga van egy amerikainak, ausztrálnak (és tegyük hozzá: magyarnak) a túlfogyasztáshoz, mint egy afrikai gyereknek a megszületéshez és életben maradáshoz?

Aldous Huxley Szép új világ című sci-fi kultuszregényében (1932) a régi kor elhunyt emberei közül Henry Ford mellett Malthus az, aki a legnagyobb hatással van a mindennapokra: az emberi faj csúcsát képező alfa hölgyek Malthus-övet hordanak magukon, benne a kötelezően előírt, bőséges adag fogamzásgátlóval. Az alfákat gyárakban állítják elő – bár egyedileg, nem pedig egyforma, nagyobb szériákban, mint a bétától lefelé rangsorolt embereket –, s kis korukban jelmondatokkal kondicionálják gondolkodásukat. Ezek között előkelő helyen szerepel: „A civilizáció sterilizáció!”. Tényleg ez lenne az út előre? A kínaiak népességszabályozása és a fejlett országok elnéptelenedése azt mutatja, hogy nem…

Az írás elolvasható itt.

A sorozat előző cikkei:

Biomókus 1. – Mit eszik a biomókus?

Biomókus 2. – Mit iszik a biomókus?

Biomókus 3. – Sportol-e a biomókus?

Biomókus 4. – A Nagy Szemétháború

Biomókus 5. – Mivel jár a biomókus?

 

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.