Szentáldozás és a test teológiája

Sokféle érvet és ellenérvet hallottam már azzal kapcsolatban, hogy melyik a szentáldozás helyes módja – értem itt a kézbe vagy nyelvre áldozás kérdését. Ezek általában egyháztörténeti és egyházfegyelmi érvek voltak, valamint az Oltáriszentség iránti maximális tisztelet és imádás hozzáállásából fakadó érvek. Ezekhez szeretnék hozzátenni egy olyan érvet, amelyet a test teológiája sugall, amelyet annak idején még Szent II. János Pál dolgozott ki részletesen.

Tanításában lényeges az efezusiakhoz írt levél 5. fejezete, ahol Szent Pál apostol a férfi és a nő házasságban való egyesülését nagy titoknak nevezi, mert ez az egyesülés megjelenít és magában hordoz egy csodálatos mélységet: Krisztus és az Egyház egyesülését. Krisztus az új Ádám, aki elhagyta mennyei Atyját, hogy jegyeséhez, az Egyházhoz csatlakozzon, és a két test egy legyen.

És mellé állíthatnánk XVI. Benedek pápa szavait: “A kereszten és az Eucharisztiában (a kettő egy) Isten irántunk érzett erósza vált láthatóvá. Az erósz olyan erő, amely nem engedi, hogy a szerelmes önmagába zárkózzon, hanem arra ösztökéli, hogy egyesüljön szerelmesével” (Deus Caritas est). Ha innen közelítjük meg a szentáldozás gyakorlatát, ami a Jegyessel (Krisztussal) való egyesülésünk aktusa, akkor egészen világos, hogy ez a lehető legszemélyesebb és legintimebb történés.

Amikor a pap a nyelvünkre helyezi a Szentostyát, ez sokkal méltóbban és a mozdulat szimbolikája nyelvén is sokkal világosabban kifejezi, hogy itt személy a személlyel találkozik. A gesztus szinte sugallja a szerelmesek csókját.

A nyelvre való szentáldozás által elkerülhető az Oltáriszentség tárgyiasodása, ami pedig könnyen megtörténik, ha rendszeresen a saját kezünk közvetítésével kerül a nyelvre a Szentostya. Hiszen amit megfogunk a kezünkkel, az attól kezdve már valami. 

Persze embereket is megfogunk, felemelünk, dajkálunk, simogatunk. Ettől még nem tárgyiasodnak a szemünkben.

Csakhogy az Oltáriszentségben nem nyilvánvaló – érzékekkel nem észlelhető – a Személy, aki jelen van benne. Így itt könnyen kialakul a tárgyiasodás. Azt hiszem, ez a test teológiája mentén megfogalmazott megközelítés alkalmas arra, hogy könnyen megértsük, miért ragaszkodott az Egyház évszázadokon át a nyelvre való szentáldozás gyakorlatához.

 

Lásd még itt:  A kézbe áldozás igaz története

Létrehozva 2018. december 6.