P. Mateo könyve sajnos csak egy nehézkesen olvasható kiadásban érhető el magyarul. A nagyszerű művet folyamatosan adjuk közre, remélhetőleg az olvasó örömére és épülésére. A szöveg alapja a Szalézi Művek 1938-as eredeti kiadása. A szerk.

Ismertetésül

A trónraemelés művének központi igazgatósága magyarázó sorokkal bocsátotta nyilvánosság elé a híres Jézus Szíve apostol, P. Mateo könyvének francia kiadását, amelynek lényegesebb pontjait a magyar kiadás élére is ideállítjuk.

Azok a csodás eredmények, amelyekkel Jézus Szíve e lelkes apostolának fáradozásait megáldotta, mint természetszerű következményt hozták magukkal, hogy azok a szerencsés kiválasztottak, akik hallhatták a nagy apostol szavait, indíttatva érezték magukat rá, hogy e tanításokat mások számára is hozzáférhetővé tegyék. Feljegyzéseket készítettek tehát, amelyeket röpiratok és füzetek alakjában nyilvánosság elé is vittek. Ennek az eljárásnak azonban nagy hátrányai is voltak: a feljegyzések nem mindig adták vissza híven az előadások lényegét, és nem egyszer olyan kijelentéseket is adtak a szónok szájába, amelyeket az sohasem tett. Sőt neve alatt olyan kiadványok is kerültek forgalomba, amelyeknek a létezéséről ő maga egyáltalán nem is tudott.

Így történhetett meg vele a következő kis eset is: 1916-ban szükségessé vált, hogy egészségi okokból néhány heti pihenőt engedélyezzen magának P. Mateo. A híres franciaországi Sept Fons trappista apátságba vonult vissza, abban a boldog reményben, hogy ott senki sem ismeri: njrugodtan végezheti tehát lelkigyakorlatait is ez idő alatt, melyet a hajszolt munkából való kikapcsolódásra kell fordítania.

Milyen nagy volt azonban megdöbbenése, mikor megérkezése után azzal a kérdéssel fordult hozzá az apát: hány előadást volna hajlandó napjában a szerzetesek számára tartani? Hiába volt az apostol minden érvelése: hogy szervezete végképp kimerült, hogy égetően nagy szüksége van néhány heti pihenésre. Működésének híre — éppen az említett feljegyzések útján — eljutott ugyanis Sept Fonsba is, és ott sokkal nagyobb lelkesedést váltott ki, hogysem hajlandó lett volna az apát lemondani arról a kiváltságos szerencséről, hogy őt szerzetesei is hallhassák.

Mindössze annyi engedményre volt hajlandó, hogy külön előadás helyett saját elmélkedéseit végezze fennhangon a nagy lelkigyakorlatozó, amely elmélkedéseken a kolostor lakói is jelen lehessenek. Arról persze már nem tudott P. Mateo, hogy a trappisták minden szavát feljegyezték s feljegyzéseiket — nagy siker jegyében — ki is adták.

Ilyen körülmények közt lassankint elkerülhetetlenné vált, hogy az alapjában véve jószándékú, de különféleképpen sikerült feljegyzések egységesítve, a szerző ellenőrzése mellett kerüljenek kiadásra. A könyvet óriási lelkesedés fogadta, csakhamar több idegen nyelvre lefordították és Európának szinte minden országában olvasták.

Vajjon mi magyarázza meg egy szerény kis könyvnek ezt a soha nem várt sikerét, amikor az még csak igényt sem tart irodalmi babérokra és egyszerűen csak az evangéliumnak egy lapja kíván lenni?

— A következő tényezők: nyelvezetének, tartalmának mesterkéletlen átlátszó egyszerűsége, amely meggyőzőbben hat minden irodalmi remekműnél; továbbá a szeretetről szóló, lelkeket megfogó tanítása, amely semmi újat nem mond ugyan, de amely a mai önző, anyagias világban mégis az újság erejével hat. Maga P. Mateo is nem egyszer mondta: jámbor lelkekben nincs hiány, az igazán szerető lelkek azonban kevesen vannak.”

 — Harmadik magyarázata a sikernek, hogy a feltűnő megtérések, megrázó élmények és csodák, amelyekkel P. Mateo tanításait átszövi, az átélt eleven valóság meggyőző erejével hatnak a lelkekre és a legmagasabb fokban lekötik az olvasó érdeklődését és megnyerik rokonszenvét.

A trónraemelés művének központi igazgatósága már régebben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy az eredetinél jóval terjedelmesebb kiadásban jelentesse meg a könyvet, amelyben most már az utóbbi évek feljegyzéseit, élményeit, tapasztalatait is közreadná. Már folyamatban is voltak az új kiadás előmunkálatai, amikor P. Mateo egy teljesen új kötettel lepte meg kiadóit, amelynek terjedelme mintegy a kétszerese volt előbb megjelent, a különböző feljegyzések után összeállított művének. Az isteni Gondviselés munkáját kell látnunk benne — mint egyébként másban mindenben is —, hogy ez megtörténhetett.

A munkával túlon-túlterhelt P. Mateo ugyanis valószínű, hogy soha nem jutott volna hozzá, hogy irodalmi munkássággal foglalkozzék, ha hosszabb lejáratú betegség lehetetlenné nem teszi, hogy apostoli vándorútját folytassa. Betegágyba, majd három hónapi szobafogságra kényszerülve azonban valóra válthatta r gebbi mondását: „ha már beszélni nem tudok, írni fogok…”

Eredeti szándéka az volt, hogy spanyolra fordítja francia nyelven megírt előbbi kis munkáját, saját magát fordítani azonban nem könnyű dolog, különösen nem könnyű az olyan vágású embereknek, amilyen P. Mateo. Három hónapi szobafogság után tehát egy egészen új, spanyol nyelven megírt kötet került ki a tolla alól, amely Madridban jelent meg, „Jesus, Rey de Ámor” — Jézus, a Szeretet Királya címen. A párisi központ most már ennek a műnek a francia fordítását szorgalmazta és elképzelhető az öröme, amikor maga az apostol vállalta a francia kiadás elkészítését is.

Egészen új munkáról van itt tehát szó, amelyet örömmel teszünk magyar fordításban hazánk Jézus Szíve tisztelői számára is hozzáférhetővé, ugyanazzal az ajánlással, amellyel P. Mateo a spanyol eredetit útnak bocsátotta :

„A Szeplőtelen Szűzanya keze által, Szent Fia apostolainak és barátainak, mindkettejük: a Szeretet Királyának és Királynőjének dics ségére.

Adveniat! Magnificat!”

Bevezetés

Vivat Cor Jesu Sacratissimum Adveniai regnum tuum!

1907-ben Amerikából Európába küldték elöljárói P. Mateot, hogy megrongált egészségét helyreállítsa. Komoly betegségével Paray-le-Monialba sietett, de nem azért, hogy a testi gyógyulás csodáját kiesdekelje; az ő vágya csak az volt, hogy minél jobban szerethesse Jézus legszentebb Szívét, s úgy haljon meg, amint egy szent paphoz illik.

Alig kezdett imádkozni a jelenések kápolnájában, mikor hirtelen heves rázkódást érzett egész lényében… Meggyógyult! Hogy mit érzett abban a percben, azt nem lehet leírni… sejtjük azonban, hogy szívét gyógyíthatatlanul megsebezte… a szeretet nyila. Mert még aznap este, mikor a szentórát végezte, nem kisebb megbízást adott neki a Szent Szív, mint azt, hogy családról-családra hódítsa meg számára az egész világot és egyben a Trónraemelés tervezetét is megmutatta neki abban a formában, amint azt ma az egész világon gyakorolják.

Mint olyan szerzeteskongregációnak tagja, amelynek célja, hogy a szeretet és engesztelés szellemében Jézus és Szűz Mária szívének tiszteletét terjessze, P. Mateonak eddig is az volt a legfőbb boldogsága, ha Jézus Szívéről beszélhetett, vagy amint ő maga mondani szokta: ha szeretetet prédikálhatott. Rómába sietett tehát, hogy az akkor uralkodó X. Pius pápa engedélyét apostoli munkájának megkezdéséhez kikérje.

— Nem, fiam, — válaszolta a Szentatya, mikor a kérést és az előterjesztést meghallgatta, — nem engedem meg.

— De Szentséges Atyám!

— Nem, nem engedem meg, — folytatta a pápa, ajkán azzal a kissé huncutkás mosollyal, amely őt annyira jellemezte. Azután két karját kitárva, szívére ölelte a kérelmezőt s tovább beszélt:

— Nem engedem meg, de parancsolom, érted? Parancsolom, hogy egész életedet a szociális újjászületés e nagy művének szenteld. Nagyszerű munka ez — áldozd oda neki az egész életedet.

Miután küldetése elnyerte az Egyház Főpásztorának jóváhagyását, P. Mateo, akár egy új Szent Pál, elindult, hogy meghódítsa a világot. A szó legszorosabb értelmében vett apostol módjára, tarsoly, erszény nélkül járta a világot; egyetlen fegyvere önmagával nem törődő lelkes ügyszeretete volt. De ezzel szavának uralma alá hajtotta a lelkeket és lángra gyújtotta őket annak a tűznek a parazsával, amely a saját lelkében izzott.

Egyszerűen, természetes közvetlenséggel beszélt, de karizmája kisugárzásának nem lehetett ellentállni. Egyszerű volt beszédeinek tárgya: maga az evangélium; egyszerű szavakkal mondta el, amit mondani akart, de a lelkében lakozó isteni erő magával ragadta hallgatóit. Maga a Mester beszélt apostola ajkán keresztül s őt hallva, azt érezték hallgatói, amit azok érezhettek, akik kétezer évvel ezelőtt az Üdvözítő nyomában jártak. Mindenkit megfogott, megrázott, átalakított a beszéde s lelkes szavai nyomán apostollá lett az is, aki az imént még csak tanítvány volt.

— Nem irigylem az őrangyalomat, — szokta mondani — s a többi angyalokat sem, mert ők nem misézhetnek, nem prédikálhatják a Szeretetet és nem szenvedhetnek a Szeretetért.

A trónraemelés gondolata, miután népszerűvé lett Csilében, Peruban, Ecuador államban, Uruguayban, Argentínában, Brazíliában, Kolumbiábfm, Panamában, Bolíviában, Mexikóban, Venezuelában és az Egyesült Államokban, elterjedt Spanyolországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Angliában, Lengyelországban, Koreában, Kairóban, Madagaszkárbán, Kongóban, Szenegáliéban, Ausztráliában, sőt Molokkai leprás telepein is.

Azok az eredmények, amelyek P. Mateo apostoli munkáját követték, szószerinti értelmezésben is csodásnak mondhatók. Egy püspök pl. ezt írta neki:

— Atyám, amit én láttam, az nem egy halott feltámadása, de egy egész temetőé.

A világháború kitörése útban találta P. Mateot Európa felé. Visszatérésre már nem is gondolhatott.

— Vajjon mit kezd most Franciaországban? — tűnődtek elöljárói. — Ugyan ki hallgatná most a beszédeit, mikor mindenki a háborúval van elfoglalva!

És mégis hallgatták. A háború inkább megnyitotta a lelkek útját Jézus Szíve felé, a tengernyi gyász, megpróbáltatás útján, amely rájuk zúdult … A családoknak támaszra, vigasztalóra volt szükségük.

Alig szállt partra P. Mateo, mikor a gyászhírről értesült: X. Pius pápa meghalt.

XV. Benedek pápa elődjének jóakaratával fogadta az apostolt; sajátkezüleg írt levelet adott át neki, amely hivatalos formában is jóváhagyja a Trónraemelés intézményét és egyben megbízta, hogy apostoli munkáját egész Olaszország területén folytassa. Két évvel később, egy újabb kihallgatás folyamán újra meg újra annak a kívánságának adott kifejezést a pápa, hogy a megkezdett kereszteshadjárat az egész világon folytattassék s nyomatékosan kijelentette, hogy ez a mű az ő műve.

Siessünk megállapítani, hogy a Főpásztor kívánsága nagyrészben megvalósult már és Jézus Szíve trónraemelésének gondolata az útjába tornyosuló nehézségeken és ellenszegüléseken diadalmaskodva, ma már szinte világszerte elterjedt. Alig van Európának olyan országa, amelyet személyesen be nem járt volna a lelkes apostol, aki jelenleg Ázsiában folytatja propaganda körútját. És mindenütt rendkívüli események, feltűnő megtérések bizonyítják, hogy isteni fémjelzéssel folyik a munkája, hogy ez az új Pünkösd, amely meg fogja újítani a föld arculatát.

Ime; néhány szóban ez az isteni eredete egy isteni műnek: isteni az eredetében, mert Urunk határozott kívánságára indult meg; isteni a kihatásaiban, mert természetfölötti módon átformálja a lelkeket.

Hadd mondja el most P. Mateo maga: mit ért ő Jézus Szívének a családok körében való trónraemelésén?

A könyv további fejezetei elolvashatók itt.

Létrehozva 2022. február 22.