Munkánk során sokszor szembesülünk olyan helyzetekkel, amelyek elbizonytalanítanak bennünket és kérdéseket vetnek fel bennünk saját magunk teljesítményével kapcsolatban. Ez a helyzet kialakulhat bármilyen felállásban, akár alkalmazottak vagyunk, akár saját vállalkozásunk van, akár vezetők vagyunk, akár beosztottak.

Alkalmazottként nem tudhatjuk, hogy mikor történik egy olyan átszervezés, melynek során már nem számítanak a munkánkra. Vállalkozóként frusztrációt okozhat, ha nincsen elég megrendelésünk, de az is, ha túl sok munkánk van, és nem tudjuk megfelelő módon elvégezni. Vezetőként sokszor egyedül maradhatunk egy probléma megoldásában, hiszen elvárják tőlünk, hogy mi tudjuk a megoldást.

A körülöttünk folyamatosan változó világ számos olyan helyzetet eredményezhet, amely félelemmel, aggódással tölt el bennünket és ez akár azt is megakadályozhatja, hogy megfelelő választ adjunk a felmerült problémákra. De vajon szükségszerű-e az, hogy ez uralja mindennapjainkat?

Egy mondás szerint „nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki felismeri, hogy van, ami fontosabb, mint a félelmünk”. Vajon munkahelyi ügyeink fontosabbak-e, mint a félelmünk? Egy szakmailag, vagy etikailag kifogásolható üggyel szemben való szót emelés fontosabb-e, mint a félelmünk? Egy kollégát ért igazságtalanságért való felszólalás fontosabb-e, mint saját biztonságunk és állásunk?

A félelem, és ezen belül a munkahelyen megtapasztalt félelem sajnos nagyon régóta együtt él az emberrel (gyakorlatilag a bűnbeesés óta) és bár kiváltó okai és következményei eltérőek lehetnek földrajzi helytől és történelmi kortól függően, de maga az alaphelyzet ismert. Sok tulajdonos, vagy vezető a félelmet eszközként is alkalmazza, bár hatékonysága tapasztalatom szerint nagyon alacsony és hatása messze nem tartós. Ettől függetlenül az aggodalom munkahelyünkért, vállalkozásunkért folyamatosan kísért, de jó hír, hogy mint mindenre, erre is ad megoldást nagy menedzsment könyvünk, a Biblia. Pál apostol Filippibeliekhez írott levele 4. része 4., majd 6-7. versében olvashatjuk.

“Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!”

“Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.”

Pál Timóteushoz írott második levele első rész 7. versében az okot is megadja, hogy miért nem szabad félelemmel tekintenünk a mindennapjainkra.

“Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2018. július 18.