A nem Istentől való dolgok nem szűnnek meg maguktól

megkulonboztetesÖsszefoglaló jellegű cikk jelent meg a Szeretetföldje portálon a "Nagy figyelmeztetés" és hasonló üzenetek értelmezése okán.

Székely János püspök vitát kiváltó nyílt levelét már közreadtuk, most Ibanez testvérünk a portálon megjelent cikkre küldött egy megszívlelendő írást. A szerk.

Talán Vassulával, Medjugorjéval vagy akár Nagyfaluval kapcsolatban is meg kellene fontolni a bibliai tanácsot: ... „ha ez a mű nem Istentől van, magától megszűnik, ha meg Istentől van, miért harcoltok ellene…” - olvassuk az összefoglaló írásban.
Sajnos a valóságban ez nem működik. A nem Istentől való dolgok nem szűnnek meg maguktól. Sőt, a tévtanítások (legyenek akár hamis magánkinyilatkoztatások és próféciák, akár okkultizmus, akár hamisított vagy liberalizált teológia) gyakran lelkesebb követőkre és hangosabb terjesztőkre lelnek katolikus körökben, mint az Egyház által tanított katolikus igazságok.

Ha valamiről tudom, hogy a hitem tanításával ellenkezik, akkor azt nem nagylelkűséggel babusgatni kell, hanem kimondani, hogy nem katolikus dolog. Persze nagyon fontos - ebben egyetértek a linkelt cikkel -, hogy ne essünk abba a súlyos tévedésbe, hogy a saját ízlésünket tesszük meg "teológiai igazságnak", és mindent elutasítunk, ami nekünk nem szimpatikus, vagy nem értjük. Nagyon fontos a józanság és az Isten működésének felfedezésére való nyitottság. De nem szabad ezt túlzásba sem vinni, nehogy ott kössünk ki, ahol a mai liberalizált teológia, hogy mindenkinek igaza van a maga módján, és úgysem lehet eldönteni, hogy valami jó-e vagy sem, inkább engedjünk és támogassunk mindent, nehogy "kioltsuk a Lelket" mondjuk a feltámadást tagadó vagy a melegházasságot támogató pap működésében.

A legtöbb magánkinyilatkoztatásról igenis el lehet dönteni, hogy tételesen tanít-e az Egyház hitével ellentétes dolgot vagy sem. (Ami meg olyan homályosan és kétértelműen fogalmaz, hogy nem lehet eldönteni, az aligha jön az "igen, igen, nem, nem" Istenétől.) Ezt néha megteszi az Egyház, de nem kötelező ezt megvárni, nyugodtan használhatjuk a saját józan eszünket. Saját hitérzékünkre hagyatkozva ítélhetünk nem elfogadhatónak egy jelenést akkor is, ha úgy érezzük, hogy nem a Pásztor hangját halljuk benne; és bár tételesen kimutatni nem tudjuk a tévtanokat benne, de érezzük, hogy az egész valahogy nem stimmel. Ennek a fordítottja is igaz: van, hogy valamiben kifejezetten Jézus hangjára vélünk ráismerni, és úgy érezzük, hogy az üzenet nekünk szól. Ezt mindenki saját maga eldöntheti. De ha egy magánkinyilatkoztatást az Egyház tévesnek ítélt, vagy egy üzenet olyan tanítást tartalmaz, amit az Egyház már korábban hamisnak mondott (pl. millenarizmus), akkor már nem a nagylelkűséget kell elővenni, hanem a józanságot, és kidobni a konkolyt. Magától sajnos nem fog kimászni a búza közül.


Olvasd el Kovács Gábor atya cikkét: A kis figyelmeztetés

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.