Gondolatok a kábítószerről

Képzeljünk el egy percre egy olyan világot, melyben

a) nincsenek gonosz szellemi lények,

b) létezik egy tökéletesen “tiszta” kábítószer.

(Természetesen a valóság ennél veszedelmesebb, mert nincs tiszta kábítószer és vannak gonosz szellemi lények. Erre a gondolatkísérlet után visszatérünk.)

A “tiszta” kábítószernek nincsenek elvonási tünetei, csak elfeledteti a problémákat és egy álomvilágba ringatja fogyasztóját. Mondjuk 1 egységnyi csak feldobott hagulatot okoz, 2 egység belõle pár óra “repülést” jelent a valóságból kiszakadva, 4 egység egy egész napra kihatással van. Utána nincs fejfájás, kiürül az egész a szervezetből, tehát biológiai értelemben nem lehet rászokni, nincsenek elvonási tünetek. Ráadásul még ingyenes is, így bűnözni se kell a megszerzéséért.

Szabad-e egy ilyen elgondolt világban kábítószert fogyasztani a keresztényeknek? A válasz szerintem egyértelmű: NEM. Honnét fenyeget a veszély ilyenkor?

Jézus azt mondja (Mk 7,14–23):

——————
Hallgassatok rám mindnyájan – mondta -, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!”

Amikor a tömeg elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Így felelt nekik:

“Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?

Ezzel tisztának minősített minden ételt. De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberből, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
——————

Egy tiszta kábítószer önmagában, ami nem okoz maradandó hatást és nem károsítja az egészséget, “kimegy az emberből”, “a félreeső helyre kerül”, nem szennyezi be lelki értelemben, legalábbis közvetlenül nem. Pontosan ilyesmire szoktak hivatkozni pl. azok, akik az alkohollal állítják párhuzamba a kábítószert és azt ecsetelik, hogy a marihuana nem okoz maradandó hatást, csak egy kicsit feldobja az embert és kiemeli a valóságból.

A veszély a fenti bibliai idézet második felében van bemutatva: az ember szíve maga is tisztátalanság forrása. Ebben a képzeletbeli világban nincs Sátán és a “tiszta” kábítószer sem okoz önmagában kárt, viszont a lelkület, mely a kábítószerhez vezeti az embert, az maga szennyezés forrása. Felismerhetjük a fenti felsorolásból pl. a
léhaságot, hisz a problémák megoldása helyett azok kikerülésének útja a kábítószer. Másrészt a “szer” okozta álmok, képzeletek gyakran erkölcstelenek és az ember szívében levõ kielégítetlen vágyak számára biztosítanak terepet, egyengetik az utat az ember belsejébõl kijövő rossznak, meggátolva a tudat és az erkölcsi érzék kontrollját ezek felett. Ezek közül a léhasággal rokon viselkedésrõl írnék részletesebben.

1.1) Menekülés a valóságtól

A legveszélyesebb mozzanat (szerintem) a tiszta kábítószerben a valóság elõl való menekülés. Ezt Jézus nem akarja. Szenvedése előestéjén Jézus így imádkozik a keresztényekért (Jn 17,14-19):

——————-
Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte õket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

Nem azt kérem tõőed, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.
——————-

Jézus nem kéri, hogy a keresztények ki legyenek emelve a világból, hanem egyenesen küldi őket oda, ahol pedig gyűlölet és üldöztetés vár rájuk. Azt kéri az Atyától, hogy védje őket a gonosztól, és szentelje meg őket az igazságban. Jézus terveiben nem szerepel tehát kiskapu, amin keresztül elmenekülhetünk egy kitalált, hamis világba. Majd Ő emel magához, amikor jónak látja, és valamikor újjáalkot mindent. Addig is teljesen benne kell a világban élnünk, nem menekülhetünk a valóságból a valótlanságba, az igazságból egy hamis világba. Nem szabad tehát a világ értékrendjét átvenni, de benne kell élni.

Ezt legteljesebben Ő maga mutatta be: az emberi test minden korlátját felvállalta, éjszakánként nem menekült “haza” az Atyához pihenni egyet, hanem végigélte azt, hogy nincs hova lehajtania fejét. Nem élt isteni hatalmával, hogy saját éhségét csillapítsa, hagyta, hogy tanítványai és az őket követő asszonyok gondoskodjanak róla a maguk tehetsége szerint. Legteljesebben azonban a kereszten mutatta be, hogy egészen felvállalta az ember korlátait. Nem szállt le a keresztről, hiába bíztatták, kísértették a gúnyolódók. De ami most a legfontosabb számunkra, arról Márk tudósít (Mk 15,23):

—————–
Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
—————–

A mirhával kevert bor kábító hatású szer. Ezt “jószívűségbõl” szokták itatni a keresztre feszített emberekkel, hogy egyfajta bódulatban legyenek, ne érezzék annyira a fájdalmat. Jézus azonban nem kér belõle!! Teljesen át akarja élni a megváltó kereszthalált. Pedig mondhatná: “Megváltalak bennetek, de a fájdalmaktól elmenekülök egy bódulatba. Mindenképp meghalok, tehát a lényeg megtörténik, de jobb lenne kívülről szemlélni a dolgokat. Előző este is vért izzadtam félelmemben, ezt nem akarom mégegyszer átélni. Itt ez az ital. Mindenki kap belőle, akit megfeszítenek. Miért utasítanám vissza?” Ez azonban nem Jézus logikája és szeretete lenne, hanem azoké, akik a drogokban csak azt látják, hogy egy kicsit kilépnek a mindennapok nehézségeiből, hogy “felfrissüljenek”, meneküljenek a problémák elől.

A kereszthalál környékén Jézus minden megörökített szavának és tettének önmagán túl mutató jelentése is van. Ha Ő nem fogadja el ekkora szenvedés közepette és elõtt a bódulatot, mint könnyebb utat, az ő követőinek, azaz nekünk keresztényeknek sem szabad. Azok, akik manapság problémáikat elviselhetetlennek érzik, és jogosnak gondolják a kábítószer nyújtotta kikapcsolódást, bizonyára a keresztre feszítésnél sokkal-sokkal kisebb dolgok elöl menekülnek.

Át kell élnünk tehát a valóságot a fájdalmakkal együtt is, mert Jézus ezt akarja. Bízhatunk benne, hogy erőnkön felüli próbát nem enged, hogy majd magához vesz minket, és az akkori boldogság mérhetetlenül nagyobb lesz az itteni szenvedésnél, de nem bújhatunk ki a valóság végigélése alól. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy tétlenül kell tűrnünk minden támadást, nehéz helyzetet, hisz Jézus adja a következő tanácsot is (Mt 10,23):

—————–
Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba.
—————–

Van tehát jogunk bizonyos mértékig védekezni az ártalmak ellen, de egy tiszta kábítószer gátja a jogos és természetes védekezésnek, így nagy veszélyeket hordoz magában.

Az álomvilágba menekülés fékezi vagy leállítja az ember normális védekező mechanizmusait. “Bántanak? Nem jók az életkörülményeim? Sebaj, benyomom az adagot, és nem érzem! Könnyebb, mint tenni valamit, hogy jobb munkahelyem legyen, hogy megértessem magam az ellenem levőkkel, …!” Ez a gondolkozás nyilván teljesen rossz útra vezet.

A testi fájdalom hasznos, mert kikényszeríti az embertől, hogy szüntesse meg az okát. Nem enged várni az ember sokszor lassan működő agyára, mert a test sérülne, ha nem rántaná ki az ember a kezét a tűzből azonnal, csak egy kis gondolkozás után. Hasonlóan, ha kapcsolatainkban nem érezzük jól magunkat, ha a sok munka miatt kimerültek és fásultak vagyunk, az is egyfajta fájdalom és figyelmeztetés: tenni kell valamit, túlléptél a korlátaidon, baj fog érni, ha így marad a helyzet. A kábítószer ezt a védekező mechanizmust állítja le, azaz olyan, mint a testnek az érzéstelenítő. (Valóban: sok kábítószer, pl. a morfium egyben testi fájdalomcsillapító is.)

Az életben óhatatlanul lelki sebeket kapunk, sokszor épp szeretteinktől. A kábítószer ezekre nem gyógyszer, csak fájdalomcsillapító. Egy érzéstelenített ember a bozótosban rövid idő alatt olyan súlyos sebeket szedne össze, melyekbõl igen nehéz lenne kigyógyulnia, bár közben nem érezne semmit. Aki viszont érzi a fájdalmat, szinte automatikusan elkerüli a legveszélyesebb sebeket, és bár karcolások nélkül ő sem ússza meg a bozótban átkelést, összehasonlíthatatlanul kevesebb és enyhébb sebet szed össze. Ehhez hasonlóan a kábítószerrel élő ember lelki védekezõ reflexei tompítottak, és bár jobban érzi magát, csak idő kérdése, mikor szed össze igen súlyos sebeket, melyeket normális élettel szinte öntudatlanul elkerült volna. Ráadásul a kábítószer nemcsak szedése alatt működik lelki fájdalomcsillapítóként, hanem az ezzel rendszeresen élő ember egész idejére rávetül a csillapító hatás, a léhaság lelkülete. (“Zűr van a családban? Csak estig húzzam ki, majd belövöm magam és minden oké lesz.”)

1.2) Elfeledkezés Jézusról, mint a felüdülés forrásáról

Jézus nem szeretné, hogy megkeseredetten éljük le életünket (Mt 11,28)

—————–
Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.
—————–

Nemcsak azt mondja tehát: “Viseljétek el a szenvedéseket, fájdalmakat, majd a Menyországban kárpótollak benneteket”, hanem azt: “Már itt a földi életben kaphattok tőlem felüdülést, ha hozzám jöttök”. Ezt magam is tanúsítom, és a rendes imaélettel élő keresztények mind tapasztalják is kétezer év óta. Rendkívüli esetben pedig néha megmagyarázhatatlan mértékben nyilvánul ez meg, mint pl. sok vértanú esetében, akik nem érezték a fájdalmakat kínzásuk közben.

A Jézushoz menekülésnek nyilvánvaló gátja a kábítószer, hisz automatikus, személytelen alternatívát nyújt, ami nem állít követelményeket az ember elé. Kábítószert zűrös lelkiismerettel is lehet szedni, míg Jézus elé állni az imában, felé megnyílni csak bűnbánattal lehetséges. Nagy a csábítás tehát még Sátán nélkül is, hogy Jézus helyett az “anyagtól” várjuk az enyhülést, hisz ez könnyebb útnak tûnik.

Kitűnően mutatja be ezt (és sok egyéb dolgot) A. Huxley “Szép, új világ” c. antiutópiája. (Minden erősebb idegzetű keresztény testvéremnek ajánlom elolvasni.) Ebben a szerző egy olyan világot mutat be, mely a jelen kor fogyasztói társadalmából kifejlődhet, ha annak alapeszméi a végletekig megvalósulnak. Ebben az új világrendben nincs helye a családnak (az embereket mesterséges megtermékenyítéssel hozzák létre palackokban), a nemzetnek (egy ország az egész Föld), a történelemnek (a piramisokat is elbontották, nehogy valakit emlékeztessenek bármilyen régi dologra), a társadalom egy mesterséges kasztrendszerbe van szervezve és embriókortól kezdve mindenkit arra kondícionálnak fizikai és hipnotikus módszerekkel, hogy a majdani munkáját tudja csak betölteni és csak azt tudja élvezni. Így az emberek viszonylagos boldogságban élnek, mert csak olyan dolgokat kívánnak meg, melyeket beléjük hipnotizáltak, életüket egy mindent átfogó terv szerint rendezik. A könyvben közvetlenül le is írja a szerzõ, hogy ennek a társadalomnak egyik legfontosabb alapja a “szóma” nevű kábítószer, ami megfelel a fenti gondolatmenet tiszta szerének. Az emberek felsőbbrendű iránti igényét szexorgiával egybekötött, szómamámorban fürdő “közösségi esteken” elégítik ki. A szóma mindig kéznél van és az emberek minden problémás szituációban ezt kapkodják be, így kikerülik a konfliktushelyzetek kiéleződését. (Beléjük van hipnotizálva gyerekkortól: “Szóma, ha mondom, segít a gondon”, “Már egy köbcenti helyre biccenti”, “Jobb egy gramm még, mintha sírnék”.)

Ebbe a világba a kevés “civilizálatlanul” maradt területről cseppen bele az egyik főszereplő, aki lényegében egy mai értelmiségi és felületesen vallásos ember gondolatvilágával rendelkezik. Az ő és az “új kor” tagjainak és vezetőjének beszélgetése sokat elárul a Huxley által elképzelt szélsőséges fogyasztói társadalomról. Az egyik “világellenőr” világosan kifejti: a személyes istenbe vetett hit és a kábítószer (valamint az egész akkori társadalom) nem fér meg egymás mellett. Ő Istent a testi élvezetekben, a vágyak könnyű kielégülésében, a problémamentes együttélésben véli megtalálni, és ehhez az egyik alapvetõ eszköz a szóma. A “primitív” hős hiába érzi ennek hamisságát, nem tudja megcáfolni hatásosan, mivel számára Isten csak valami távoli lény. (Nincs személyes istenkapcsolata, így leginkább csak a művészeti értékekre tud támaszkodni vitájában. Valószínûleg maga a szerző is csak érzi az “új világ” hamisságát, de biztos kapaszkodó nélkül igazán hatásos ellenérvet nem talál.)

Huxley társadalma fenyegetõen áll előttünk, mint olyan lehetőség, mely a ma társadalmából természetes fejlődéssel kialakulhat és Istenen kívül nincs más erő, mely megakadályozhatja létrejöttét. A tiszta kábítószer, a szóma pedig pontosan ennek az istentelen társadalomnak alapköve, Isten vetélytársa és egyik kiszorítója az emberek szívéből.

Talán ez a rövid ismertetés a levegőben lóg mindazoknak, akik nem olvasták a “Szép, új világ”-ot. Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, mert igen tanulságos, bár érzékenyebb lelkű embereket nagyon felzaklathat és megrémíthet, milyen lehetőség várhat az emberiségre Isten nélkül. Külön érdekessége a könyvnek, hogy az 1930-as években íródott, és a világ azóta csak közeledett a “szép, új” rendhez. A fogyasztói társadalom sok hazugságát világosabban látja azonban az ember, ha elolvassa a könyvet.

1.3) Lehetséges “tiszta” kábítószer?

A fejezetcímbeli kérdést tisztázni kell, hogy lássuk: az előzőekben elmondottaknak van köze a valós világhoz is. Nem kizárt, hogy előbb-utóbb felfedeznek olyan kémiai anyagot, mely megfelel a fenti “tiszta” kábítószernek. Nyilván sokan kutatják ezt, hisz nagyon eladható, sok hasznot hozó termék lenne gyártója számára. A tudomány nem ismer elvi gátat ennek megvalósítása előtt, úgyhogy még akár meg is érhetjük egy ilyen anyag piacra kerülését. Ez ellen a szokásos kábítószerellenes érvelések jelentős része nem érvényes, hisz többnyire a rászokás, a biológiai veszélyek ellen szoktak érvelni. Ha pedig legalizálnák ennek használatát egy-egy országban, akkor még drága sem lenne, így a bűnözést sem erõsítené szükségszerűen, hisz ésszerű áron be lehetne szerezni. (A mai kábítószerek előállítási költsége kevesebb, mint egy százaléka annak, amiért a fogyasztók meg tudják venni. Szabad terjesztés esetén a soklépcsõs illegális terjesztőhálózat megszűnne, így kábítószer ára töredékére csökkenne. Persze, még így is maradna rajt bőven haszon…)

A kémiai megoldáson kívül azonban más is kínálkozik, mint veszélytelennek tűnő drog. Ezek egyike az agy különféle központjainak közvetlen elektromos ingerlése. A kutatók számtalan területet azonosítottak agyunkban, melyek különféle érzések centrumai, így felfedezték pl. a fájdalomközpontot, a gyönyörközpontot stb. Ezen helyekre elektródákat juttatva és azokra kis feszültséget kapcsolva az ember agya éhséget vagy jóllakottságot, fájdalmat vagy gyönyört érez. Más helyek ingerlése hallucinációkat és furcsa tudatállapotot vált ki. Nincs elvi akadálya annak, hogy egy egészséges ember gyönyörközpontjába elektródákat vezessen egy szakértő orvos, a két kivezetést megfelelően rögzítse, majd egy kis elemes szerkezettel a bedrótozott személy bármikor szexuális jellegű gyönyörérzetet válthasson ki magában. Egy ilyen szerkezet elférhetne a fül mögött, csak néha kellene benne elemet cserélni vagy feltölteni az akkumulátorát és a kivezetések környékének higéniájára kellene vigyázni. (A drótokat pedig nem muszáj elrejteni, hisz manapság már nem túl ritka, ha valakinek az alsó ajkába karika van fűzve vagy lánc köti össze a fülét és az orrát. Így a fejből kiálló drótokat is díszítésnek fogadhatná el a mai dekadens szemlélet.)

Mindez megvalósítható. Szerencsére még nem jelentkezik igényként és egy tisztességes orvos sem vállalna ilyen beültetést, mert egészséges ember életét, épségét kockáztatná a beavatkozás és az utána ott maradó drótok. Ismerve azonban a mai világot, csak egy esetet kellene a médiának felkapni ahhoz, hogy önkéntesek jelentkezzenek ilyen beavatkozásokra, akik esetleg még nagy összegeket fizetni is hajlandók lennének a műtét utáni korlátlan, olcsó és veszélytelennek tűnő “kikapcsolódás” reményében. A bedrótozást lehetne védeni, divattá tenni, pénzt keresni vele stb., ráadásul (tudtommal) közvetlenül egy jelenlegi törvény sem tiltja. A kor “stílusát” ismerve rövidesen “Ne bántsd a drótosokat! A drótos is ember! Próbáljuk megérteni őket és nem kirekeszteni!” szlogenek áradnának mindenhonnét, melyek ugyan igazak, de használatukkal igaziból az újfajta elektromos kábítószer mindennapossá tételét készítenék elő.

Ilyen beültetéseket állatkísérletekben sokszor hajtottak már végre. Egyik kísérletben patkányok agyába valami kellemes ingert adó helyre ültettek elektródákat, melyek csak akkor kaptak jelet, ha az állat végrehajtott valami bonyolult mozgással járó feladatot. Rövid idő alatt a patkányok olyan állapotba kerültek, melyben minden energiájukat a jel megszerzésére fordították, még az evésről is elfeledkeztek. Pedig nem voltak testi változások, melyek ezt kikényszerítették, egyszerűen az olcsó örömforrás csábításának nem bírtak ellenállni. Egy ember természetesen nagyobb önfegyelemmel bír, mint egy patkány, de a tendenciát mutatja ez a kísérlet: a “vegytiszta” öröm megszerzésének lehetősége még az éhségnél is erõsebb lehet.

Az sem kizárt, hogy a fejen kívül elhelyezett jelforrásokkal, mondjuk mikrohullámok segítségével lehetséges a kiválasztott központokat ingerelni közvetlenül, műtét nélkül. Ilyen kísérletről nincs tudomásom, de elvileg nem lehetetlen ilyesmit megvalósítani. Az is lehetséges, hogy ez az elektródás megoldás túl kockázatos (mi van, ha túl nagy feszültséget kap az agy?), így nem terjed el sohasem. Csak azt akartam a példával bemutatni, hogy elvi lehetősége fennáll a “tiszta” kábítószernek.

Van tehát lehetőség arra, hogy közvetlen testi károsodás nélküli, azaz fiziológiailag maradandó hatást létre nem hozó kábító hatású szerek és eszközök kerüljenek a forgalomba, akár a közeli jövőben is. Sokan, akik a puha drogok mellett érvelnek azt állítják: ez már bekövetkezett, mert a marihuana (legalábbis mérsékelt dózisban) ilyen, azaz nincs maradandó hatása. A korábban elmondott érvek azonban érvényben maradnak a “tiszta” kábítószerekre is.

1.4) Egyéb “kábítószerek”

Igen sokféle dolog válhat gyakorlatilag kábítószerré, azaz olyan eszközzé, mely automatikusan kiragadja az embert a valóságból.  A legnyilvánvalóbb példa erre az alkohol. Aki csak a hangulat feldobása, a mindennapi gondok feledése miatt iszik alkoholt, gyakorlatilag kábítószerezik és rá ugyanazok a veszélyek leselkednek, mint amit korábban leírtunk. Az alkoholos italokat azonban lehet pl. ízük kedvéért fogyasztani, de még ma is vannak olyan területek, ahol az ivóvíz egészségtelen volta miatt a felnőtteknek a mindennapi itala a gyenge bor, amit épp alkoholtartalma nem enged megromlani. Sok esetben az alkoholos italok pedig kimutatottan jó hatásúak a szervezetre, és ennek részleteit fel is tárta az orvostudomány. Érdekes módon a Szentírásban is találunk erre igehelyet: Pál apostol ajánlja Timóteusnak a mérsékelt borfogyasztást, mert az gyógyító hatású (1Tim 5.23):

———–
Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyengélkedésed miatt egy kevés bort is.
———–

Azt azonban nem ajánlja, hogy “Sokat fáradsz az Úrért és sok terhet hordozol. Néha nyugodtan igyál annyit, hogy elfelejtsd a gondokat és másnap nagyobb lendülettel bírj munkálkodni.”

Ez egyben válasz lehet azoknak is, akik a marihuana és a többi puha drog fogyasztását a borivással hozzák párhuzamba és így próbálják szalonképessé tenni. A drogoknak ugyanis nincs élvezhető ízük, nincs gyógyhatásuk és a szomjat sem oltják. A puha drog fogyasztója nem a mértékkel borozgató emberrel van párhuzamban, hanem azzal, aki íztelen alkoholt iszik, pusztán a “kedélyjavító” hatás végett. (Sok élelmiszerboltban találkozhatunk olyan emberrel, aki megveszi a sósborszeszt és a bolt előtt egy húzással kiissza.) Ez pedig ugyanazokat a veszélyeket hordozza magában, mint amikről az előző fejezetek szóltak, így keresztény ember számára elfogadhatatlanok, de nem hívő felebarátainkat is kötelességünk megóvni ezektől. (Amennyiben módunkban áll.)

  • A valóságtól azonban sok minden más is elvonhatja a figyelmet, sokféle álomvilág létezik, mely a kábítószer fent említett veszélyeit hordozza magában. Csak említés szintjén: Túlságosan élethű szerepjátékok. Számítógépes vagy személyes formájuk főleg a fiatalok körében terjed. Sokan ezekben a kitalált világokban érzik jól magukat, a valóságot unalmasnak látják, és egy idő múltán barátaikkal a játékbeli nevükön szólíttatják magukat. Gyenge pszichikum esetén elmebetegség kialakulását vagy mélyülését segíthetik elő. Ráadásul ezek igen gyakran mágikus, sátáni világot vetítenek a résztvevők elé, puhítva ezzel a démoni erőkkel szembeni ösztönös ellenérzést és fenntartást.
  • Egy könyv vagy film körül kibontakozó burjánzó szubkultúra. Néha egyesek túlzottan azonosulnak egy alkotás főszereplõivel, vannak, akik a Csillagok Háborúja sorozat hatására megalakították a Jedi-vallást és vannak, akik ezt nemcsak üzleti érdekből teszik, hanem komolyan veszik.
  • Virtuális valóság játékok. Például gyorsan növekszika “Second Life” (Második Élet) internetes valóság-játék népszerûsége. Vannak, akik napi 8 óránál többet játsszák ezt, és itt élik ki kreativitásukat, itt barátkoznak, stb. Már csak a mennyiségből is látszik, hogy ez az egyetlen valóságos élet ellenében dolgozó jelenség.
  • Extrém sportok öncélú űzése. Ezeket sokszor bevallottan az adneralinszint növelése, egy felizgatott tudatállapot elérése miatt űzik. Ráadásul ekkor még az élet és az egészség felesleges kockázata is felmerül, ami keresztény embernek tilos.

Utóbbi “kábítószerek” általában olyan eszözöket használnak, melyek önmagukban nem veszélyesek, hanem (ahogy a legelején írtuk) az emberi szív rossz hozzáállása miatt magából az emberből és nem a szellemvilágból vagy az eszközből hozzák ki a rosszat. A számítógépes szerepjákékok lehetnek kellemes és hasznos kikapcsolódási lehetőségek, az ejtőernyőzés lehet értelmes sport, ami élvezetet nyújt az embernek és a magasban repdesve vagy zuhanva egy keresztény ember még Isten nagyságán is elmélkedhet. A gond ott kezdõdik, amikor az ember már nem érzi jól magát a mindennapokban, fejében a legközelebbi számítógép, a legközelebbi bungee jumping időpontja jár, számolja a napokat, mikor szakadhat ki a valóságból, felüdülését csak ezektől várja, megtakarított pénzét nagyrészt erre költi. Az ilyen emberek sokszor ezen témákat jelölik meg életcéljukként és még emberi kapcsolataik rovására is ezeket részesítik előnyben.

2) Vissza a valóságba

Láthattuk, hogy a képzeletbeli világban, ahol nincsenek ártó szellemi lények, még egy tiszta drog fogyasztása is nagy veszélyeket hordoz, hisz a valóságból való kiszakadás súlyos következményekkel jár az ember kapcsolataira, élethelyzetére nézve és Jézustól is eltávolít. Most mindehhez tegyük hozzá, hogy világunk nem ilyen ideális. Egyrészt a képzeletbeli “tiszta” kábítószer (még) nem létezik, így nyilvánvaló testi veszélyek is leselkednek felhasználóikra.

Másrészt valós világunkban vannak ártó szellemi lények, akik szívesen rásegítenek a kábítószer romboló hatására. Kitűnő alkalom ez a Sátánnak és szolgáinak az ember lealacsonyítására, lelki védekező mechanizmusainak kikapcsolására, az őrület és a depresszió irányába való terelésre, arra, hogy az embernek személytelen utat kínáljon fel a pillanatnyi öröm megszerzésére, meggátolva, hogy az Isten és az embertársak iránti szeretetben találja meg igazi boldogságát.

A Sátán különösen szereti, ha az emberek kiszakadnak a valóságból, mert a való világban Jézus az Úr és csak a fantasy-filmek és könyvek meg a kábítószeres képzeletek művilágában léphet ő fel Isten egyenrangú ellenfeleként. A valóságból kiszakadás és a sátáni gondolatok összekapcsolódására álljon itt erre egy jellemzõ példa.

Valamikor létezett egy “Pokolgép” nevű együttes, mely (lehet, hogy csak divatból, de a hatás szempontjából ez mellékes) sátánista elemeket is használt. A “Hatszázhatvanhat” c. számuk refrénje így szólt: “Kívánok neked egy másik világot, a valóság ellen kapsz egy sorszámot: Hatszázhatvanhat!!!!!!” (+ éktelen üvöltés)

Azt hiszem, nem szorul részletes kommentárra a szöveg szimbolikája.

A New Age mozgalom is szívesen él a kábítószerrel, mint ami “felszabadítja a gondolkozást”. Gál Péter atya A New Age keresztény szemmel c. művében írja, hogy a mozgalom mai formája alapítójának tekinthető Marilyn Ferguson szerint is egy fontos eszköz a mozgalom terjesztésében a “puha drogok” használata.

Véleményem szerint a kábítószer minden fajtája egyértelműen a kereszténység ellen dolgozik: kihozza az ember szívében rejlő rossz dolgokat, eltávolít a valóságtól, leállítja az ember természetes védekező reakcióit a belső és külső ártalmak (beleértve a szellemi természetű lények káros tevékenységét is) elől.

Létrehozva 2019. július 4.