Család = kis egyház, Carlo Carretto gondolatai

altIdén is eljött a Valentin nap előtti hét és a Házasság hete. Tavaly már posztoltam erről egyet. Nagyon sok újat nem tudnék magamtól hozzátenni a témához, legfeljebb az elmúlt egy év tapasztalatait, napi küzdelmeinket és hála a Gondviselésnek fejlődésünk örömét. Így nem is saját gondolatokat, hanem Carlo Carretto "Család, kis egyház" című könyvből emelnék ki számos gondolatot.

A 2008-ban a Máltai könyvek sorozatban megjelent könyv igazi remekmű, egy szerzetes "tollából", minden házaspárnak, de jegyben és együtt-járónak is csak ajánlani tudom. Jól tükrözi azt, amit tavaly én is megfogalmaztam, hogy "A férj és a feleség együtt egy király és királyné, egy kis ország vezetői". Az 1910 és 1988 között élt olasz Carlo Carretto az olasz Katolikus Akció főtitkára volt. A szervezeten belüli feszültségek miatt tisztségétől való megválás után remeteségbe vonult Észak-Afrikába, a Szahara szélére. A romantikus Madonna-tisztelet, a külsőségek helyett Máriához fűződő kapcsolatában a bensőséges egyszerűséget kereste. Munkássága során az igazi, mély hitet akarta átadni az embereknek.

Lentiekben a könyvéből számos idézetet idemásoltam, de hármat kiemelnék közülük:

  • A család válságában, így a megoldásban nekünk keresztényeknek is van szerepünk...: "A keresztény család óriási változásokon ment keresztül, és az sem elhanyagolható, hogy XII Piusz olyan szavakkal fordult a családokhoz, mint előtte egyetlen pápa sem. Család, kis egyház. ... A család, egyéb belső és külső okok mellett, azért omlott össze, mert rengeteg keresztény kiüresítette, alulbecsülte.  Úgy tekintettek rá, mint menekülési útvonalra, ha nincs más hivatása az embernek. Keveset beszéltek a családról, és akkor is rosszul, nem volt benne láng, költészet, erő." (p. 205.)
  • ...de a válságon segíthet a házastársi szeretet: "Amikor a férfi szereti a nőt, és fordítva, akkor ráhagyatkozik. Hozzá akar tartozni, és arra vágyik, hogy a másik hozzá tartozzék. Minden szeretet felébreszti bennünk a kölcsönösség vágyát, de itt nemcsak viszonzást várunk a szeretett teremtménytől, hanem azt a különleges szerelmet, amelyben ő hozzánk tartozik, csakis hozzánk épp olyan mértékben, mint amilyen mértékben mi hozzá akarunk tartozni." (p.38.)
  • .., és a család, mint spirituális közösség: "Gondolatban visszatérek régi barátomhoz, aki először engedett bepillantást ebbe az életben, ahol a mediterrán férj és feleség együtt mondják a dicséreteket, a zsolozsma imaóráit, és együtt, egymás kezét fogva spiritualitásuk láncolatába fűzik saját szeretetük és Isten szeretetének gyümölcseit, gyermekeiket. Ilyen holnapról álmodom, mert érzem hogy a mai keresztényeknek sikerül majd létrehozniuk a modern világ eme új kolostorait, a társadalom új szövetének legszilárdabb sejtjeit." (p. 209-2010.)

    További idézetek a lentiekben találhatóak:

„Soha nem szabad szembeállítani a házasság álmát a szüzesség álmával. Nem szabad olyan vaknak lennünk, hogy elrejtsük a fiatalok elől a nagy hívás lehetőségét, vagyis önmagunk teljes Istennek ajándékozásának egy sokkal emelkedettebb, sokkal hősiesebb útját, amelyet Maritain úgy hív, „amour fou”, amit én úgy próbálok lefordítani, hogy a Magasságbeli „őrült szeretete”" (p. 18.)

Igen, semmilyen más emberi kapcsolat nem tükrözi oly méységesen ezt az Isten által kért szeretetet, mint a házastársi szeretet. Sem az apa és fiú, sem a testvérek, sem a barátok közötti szeretetben nincs meg az a teljes odaadás, amely a házastársak között létezik. A kapcsolat alapja feltétel nélküli odaadás. Ekkor élünk a legszebb szavakkal, a legkedvesebb hasonlatokkal, ebben a találkjuk meg a legmeghatározóbb tanításokat a lélek és Isten, Krisztus és az egyhéz kapcsolatára vonatkozóan.

Amikor a férfi szereti a nőt, és fordítva, akkor ráhagyatkozik. Hozzá akar tartozni, és arra vágyik, hogya másik hozzá tartozzék. Minden szeretet felébreszti bennünk a kölcsönösség vágyát, de itt nemcsak viszonzást várunk a szeretett teremtménytől, hanem azt a különleges szerelmet, amelyben ő hozzánk tartozik, csakis hozzánk épp olyan mértékben, mint amilyen mértékben mi hozzá akarunk tartozni.

Ez a szerelem egészen különleges egyesülésre törekszik, amelyben két személy eggyé válik – ketten egy testté lesznek – és olyan szoros egységes hoz létre, amely csakis közöttük lehetséges." (p. 38.)

"De a házasság nem csak ebben az értelemben termékeny. A gyermekek születésén túl, lelki, szellemi értelemben is az. A házasság akkor fontos dolog, ha nem születik belőle gyermek, mert már önmagában létrejött egységként is választ ad Isten pontosan megfogalmazott akaratára: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”. (Ter 2,18)

A puritánok a testi egyesülés egyetlen értelmét a gyermeknemzésben látják, és úgy tekintenek a szerelemre, mintha valami szükséges rossz volna, amelynek sajnos alá kell vetni magukat, ha gyermekeket akarnak. A katolikus egyház, az igazság letéteményese azonban egészen másképp gondolkodik, és gyermekeinek ezt az imádságot tanítja: „Urunk, aki az emberi lények megteremtésével, amikor a férfiból alkottad meg a nőt, kinyilatkoztattad, hogy létezik a test és az édes szerelem egysége…”(részlet a házasságkötés szertartásából)

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.