Életige, 2015. április

keczelyKedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Egyszer valaki megkérdezte tőlem: Te atya, figyelj: Mondd, mi az a „tematizálás” ? Tényleg, furcsa szó és máshol nemigen találkozhat vele az ember, már csak azért sem, mert én találtam ki. Lényege az, hogy keresünk egy témát a beszédhez, az elmélkedéshez. Persze a téma a lábunknál hever, mint a festőknél a festői téma, csak le kell érte hajolni. Nekem az a meggyőződésem, hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk, göngyölítsük tovább azt a gondolatot, ahol lezártuk. Mert egy gondolatnak nem lehet megtiltani, hogy itt most neked véged van.

Mint a kisgyerek, mindig továbbkérdez:No és aztán? No és aztán? A gondolat göngyölítésében én kérem a Szentlelket, hogy vezessen. Magam sem látok tovább, mint egy lépést, mindig egy-egy göngyölítést.

A múltkor beszéltünk pl. arról, hogy a jót tenni kell, s beleadni mindent :Igyekezetet, belső hozzáértést; s mindezt nagy hűséggel és egyszerűséggel. Egyszerűen oda kell adni az életünket Istennek, egy döntésnek egyszerű határozottságával. S mindez a bensőnkből fakad, abból a bensőnkből, melyet Isten felruházott szabad akarattal.

A belső szabadság volt márciusban a vezérfonalam mindennapi elmélkedésemben, s a napi igerészből mindig azt a mondatot kerestem ki, amelyik legjobban hozzásimult a vezérfonál gondolatköréhez, adott esetben a „belső szabadság”-hoz. Most itt kell göngyölítenünk tovább, amíg csak az Úr napja el nem jön - gondolva szent Pál szavaira: „Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” ( Fil. 1, 6)

Hatalmas öröm tölt el, ha arra gondolok: Urunk engem (na és téged és mindannyiunkat) belső világomban egy nagy tágassággal, szabadsággal látott el, hogy röpködjek, szárnyaljak és szabadon cselekedjek. Semmit sem kényszerből, muszájból, hanem spontán, belső jó kedvemből. Ez emberi méltóságom alapja és kincse:Szabad vagyok, mint a madár:Tehetek azt, amit csak akarok. Persze jót is, rosszat is.

Ha teszem a jót: Jutalmat nyerek az Örök Igazságtól, ha rosszat, büntetést. Erkölcsi lény vagyok, s így a szabad döntésből fakadó öröm: Az enyém. Isten általában nem szól bele döntéseimbe. Igaz, bátorít a jóra de szárnyaimat nem köti meg. Az odaadott életet sürgeti: „Adj bele mindent, adj oda mindent, s bízzál az odaadott élet rendtabilitásában (vagyis hogy ez kifizetődik).

Igen nagy haszon az istenfélő élet és tele van eredménnyel. Látszólag ráfizetsz, valójában nyersz. Látszólag elvesztesz mindent, valójában :Mindent megnyersz és visszakapsz.. Csak gondolj Jézus jól ismert szavaira: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.” ( Mk 8,35) Urunk nemcsak mondta, de élte is ezt az igét, mert amit odaadott, azt vissza is nyerte. Ez Jézus Krisztus titka.

Az Életige letölthető itt.

Share

Programajánló

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.