Életige, 2014. október

keczelyKedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A szeptemberi életigében megpróbáltuk végiggondolni azt a módot, hogy az életforma vezetésünkben hogyan kell és lehet bizonyos dolgokat elhanyagolni, frusztrálni. Nagy élet-művészet, bizonyos dolgokat úgy „hanyagolni”, hogy egyszerűen elengedjük, lemondunk róla. Ez annyi, mint szélnek ereszteni.

Tesszük ezt elsősorban a rosszal, legyen az akár gondolat, szó, vagy tettre irányuló gonosz sugallat. Azután tovább menve, olykor és sokszor a kisebb jót is meg kell tanulni elveszíteni, a nagyobb jó kedvéért. A vizet is előbb ki kell önteni a pohárból, hogy színbort lehessen bele tölteni. Krisztus követésében a kulcsszó a LEMONDÁS. Jézus szava eléggé világos: „aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.” ( Lk.14,33) Beszéltünk arról is, hogy luxus-életvitel nem illik Krisztus tanítványához, inkább keresni kell a lehető legegyszerűbb életformát. S aztán nem szabad menet közben a részletekbe végleg beleragadni.

A célt kell tekintenünk:Le sem szabad vennünk róla a szemünket. Azután meg kell megszabadulunk sok felesleges terhünktől, tehát azoktól a dolgoktól, melyek nem olyan okvetlenül fontosak. Az egész életnek ez egy szent semmibevétele, s könnyedséget eredményez. De vigyázni kell arra, hogy ezt ne értsük rosszul.

A jó megértés eligazító fényét az Evangélium adja, melyben Jézus meghirdeti Isten Országát, a természetfölötti életcélt, vagyis az örök élet jutalmát. Sőt magát Jézust sem szabad emberi szemmel tekintenünk, ahogy Pál apostol mondja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” ( I.Kor. 15, 19. ) Az Ő országa, de még a gondolatai is nem innét valók.

Az ateizmus, materializmus bizony csak tompított fény (a világnézetben), de Jézus Krisztus evangéliuma reflektorfény az autópályán, az életpályán. – Más hasonlattal élve: A vakond belefúrja magát a földbe, de a sas , csak madártávlatból tekint alá, s minden ragadványon és mocsáron nagy ívben átrepül. A mostani életige is ebből – a gondolati örökségből fakad. Fontos, hogy előre tekintsünk, előre nézzünk, túl a látóhatáron, a horizonton. Nem az a fontos, ami van, hanem ami lesz!

Ezért mondja az ige is: „Aki kezét az eke szarvára teszi és hátratekint, nem méltó hozzám.”( Lk.9,62.) Az Úr Jézus, aki a magasságokból való, hiszen az Atyától jött, ezt a messzeségbe fúródó tekintetet hozza ma elénk ajándékba. Ha ránézünk egy Krisztust ábrázoló portréra, képzőművészeti remekműre, akkor arcvonásait meghatározza és uralja egy bátor, s győzedelmes tekintet. Ez egyúttal Krisztusnak a gondolkodásmódját is kifejezi.

Az élet egy vállalkozás. A legnagyobb vállalkozás szeretetben élni, s Krisztus ezt a szeretetre rendelt életet úgy éli meg, mint egy kalandot. Ő a legnagyobb Vállalkozó. Bármi is jön, érkezik hozzá a jövőben, Ő a tiszta ember fölvállalja azt, és szeretetben lereagálja. Ezért nincs szükség a jelenvaló élet nyomorúságaiba leragadt, üres tekintetekre! Ezek napjainkat, /épp úgy, mint életünket/ eltékozolják, felmorzsolják és ellaposítják. Ezek a pangások mélyen emberi méltóságunk alatt vannak.

Csak elvesztegetjük a napot és nem tudjuk megmondani, mit is akartunk tenni, elintézni, elérni sőt, hogy minek is élünk. Ahogy a példabeszédbeli gazda megkérdezte az ilyenektől: „Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül?” ( Mt.20,6) A hátratekintés ugyanis – leragadás; a leragadás pedig - hátratekintés. Egyik rosszabb, mint a másik.

Az Életige letölthető itt.

Share

Programajánló

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.