(Mk 10.17-21)
Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult elõtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? – kérdezte Jézus. – Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester – válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belõled – mondta neki. – Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”

Ez a gazdag ember, ifjú korától kezdve megtartotta a parancsokat, mégsem érezte magát teljesnek, elégnek. Azt kérdezte az Úrtól, mit tehetne még, hogy tökéletesebb legyen. Valami hiányzott még belőle. Nem tudta, hogy az erényekben való teljesség után vágyódik. Vajon, melyek ezek az erények és hogyan nyilvánulnak meg?

Hét főbűn és hét erény

A hét fõbûn nem a hét legnagyobb bûn, hanem az összes többi bűn forrása.

1. a. A kevélység ( superbia)

A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendszerint hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások fölé helyezése.
Szimbóluma: Tükörbe néző nő

Ellentéte: Az alázatosság erénye

1. b. Az alázatosság  ( humilitas)

Az alázatosság abban áll, hogy elismerjük gyarlóságunkat és bűnös voltunkat. Minden jót Istennek tulajdonítunk, magunkat pedig csekélynek tartjuk. Az alázatosság, a kevélység ellenszere. Az alázatosságot az emberek gyakran gyöngeségnek tekintik. Mit is jelent ez valójában? A latin humilitas (alázatosság) az „humus” (= föld) szóból ered. Az alázatos személy az, aki közel áll a földhöz, aki helyesen értékeli a világot. Tudja, hogy ő csak egy teremtmény, aki porszem az idő óceánjában, de azért mégis fontos, mert Isten gyermeke, akiért meghalt Jézus Krisztus a kereszten. Az alázatos ember nem feledkezik meg Istenről, csodálja, értékeli az Ő világát, s tudja, hogy mivel Isten mindenki Atyja, ezért a másik ember az õ testvére.

2.a. A fösvénység (avaria)

Zsugoriság: a megszerzett véges javakhoz való rendetlen ragaszkodás. E ragaszkodás megmutatkozhat a szerzés túlzott vágyában (kapzsiság) és a megszerzett dolgok rendetlen birtoklásában. A birtoklás túlzottságát jelzi, hogy a fösvény, a számára szükséges mértékben sem válik meg javaitól, nem költi pénzét, esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. A fösvénység a világ javainak túlzott szeretete, és az azokhoz való beteges ragaszkodás. A fösvény ember mindent magának akar, mindent meg akar szerezni, és semmit sem tud kiengedni a kezei közül. Azt hiszi, maga rendelkezik az anyagi javaival, gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti. Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke. Aki magát Isten fölé helyezi, az előbb-utóbb azt hiszi, az egész teremtett világ őérte van és ezért minden őt illet meg. A Lukács evangéliumban szereplő gazdag ember is ilyen ember volt. Mindene megvolt, csak a másik ember felé való érzékenysége veszett el. Lenézte, vagy talán utálta is Lázárt. Mindenképpen bosszantotta õt, mert nem illett bele az ő gazdag életről alkotott képébe. Ez a fösvénység legnagyobb veszélye. Vakká tesz a rászorulókkal szemben, mert a fösvény nem veszi észre a szükséget szenvedőt.
Szimbóluma: Pénztarsolyt fogó férfi

Ellentéte: Az adakozás erénye

2.b. Az adakozás  ( caritas) 

Isten nem fösvény, hanem ajándékozó. Megteremtette a világot, életet ajándékozott nekünk és útmutatást adott a helyes életre. Nekünk ajándékozta egyszülött Fiát ( Jn 3,16), aki megváltott minket a kereszten. Nekünk adta Lelkét, aki megszentel minket és örök életet, boldogságot kíván nekünk adni. A nagylelkű, adakozó ember, Isten, Krisztus életét folytatja ebben a világban. Imádkozzunk, hogy a földi dolgokat helyesen használjuk és azok is segítsenek minket a menny felé. Az adakozás abban áll, hogy vagyonunkkal a szűkölködőkön segíteni, vagy abból más dicséretes célokra készek legyünk adakozni. Javak egy része használatra, másik része pedig továbbadásra van rendelve.

A teljes cikk megtalálható itt.

Létrehozva 2022. május 28.