Hamvazószerdával kezdetét vette a nagyböjt. Az a nagyböjt, amelynek igazi liturgikus neve így hangzik: a húsvéti előkészület szent negyven napja. Ez név jelzi, hogy ebben az időszakban nem is a böjtölésen van a hangsúly, hanem az előkészületen, aminek egyik eszköze az önmegtagadás, a böjt. Ugyanis a szent negyven nap értelmét a húsvétra irányultságában nyeri el.A húsvét keresztény életünk egyik legnagyobb ünnepe. Keresztény hitünk magva, az emberi lét értelmének kulcsa. Hitünk minden tanítása és megnyilvánulása a húsvét, a feltámadás titkában forrásozik. A húsvét az igazi örömmel tölti el a hívőt. Azzal az örömmel, amely emberi létünk alapvető félelmének, a halállal kapcsolatban érzett félelmének a homlokegyenest ellenkezője és kioltója. Örömünk pedig a közösségi ünneplésben lesz kézzelfoghatóvá. De csak akkor, ha erre a nagy ünnepre kellőképpen fölkészülünk.
Éppen a napokban tapasztalhattuk, hogy egy farsangi felvonulásra, egy bálra, mennyit készültek iskolás gyerekeink, fiataljaink, de felnőttjeink is. Ugyanígy mennyi készülődéssel jár egy-egy kirándulás, vendég fogadás. Hát akkor mennyivel inkább fel kell készülnünk az emberi létünk értelmét feltáró ünnepre, a húsvétra.
Jézus egész élete a húsvétra való készület volt. De amikor rejtett názáreti évei után kilép a nyilvánosság elé, akkor ez a készület még hatványozottabb lesz, amibe belevonja testét és lelkét, a böjt és a bensőséges ima által. Megkeresztelkedése után a pusztaságba vonul, pontosabban a Lélek, a Szentlélek vitte őt oda. A pusztaság az a hely, ahol nincs semmi, vagy legalábbis sokkal szegényebb az élővilága, változatossága egy ilyen helynek, mint mondjuk az erdőnek. Az igazi pusztában csak a sziporkázó kék ég van és a kő vagy a homoksivatag.
Ez a pusztaság csak külső pusztaság, amely utal a belső pusztaságra, melyet lelkünkben kell kialakítani. Lelkünkből is el kell távolítani minden olyan dolgot, amely fölöslegesen leköti figyelmünket. Csak egyetlen egy dolog maradhat ott: Isten.
Jézus negyven napig maradt a pusztában, mert mindent kikapcsolt maga körül, hogy egyedül csak Istennel legyen, hogy felkészüljön arra, ami előtte áll, és annak befejezésére, a húsvétra.
Fr. Szilveszter elmélkedése elolvasható itt.
