Életige, 2014. január

altKedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Jézus bennünk való „lakása” az átélt hitben válik belső megtapasztalássá. A hit tudatállapota szüntelenül ezt suttogja bennem: Ő az enyém, én az Övé; Ő bennem, én Őbenne. Ez a tudat- ill. lelkiállapot sarkall szüntelenül arra, hogy Rá figyeljek, s Neki megfelelően gondolkodjam, érezzek, beszéljek, cselekedjek, éljek.

Mindig nagyon bánt, ha azon veszem észre magamat, hogy valamiben nem feleltem meg Neki, Őneki, aki maga a Tökéletesség, (az Isten). S ez a szent fájdalom húz engem és visz előre, miközben fülembe cseng egykori szava: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt.6,48) Jézus a Mester!   A Mester pedig mestermunkát végez, amely magas fokozatú minősítésre készít elő. Mivel az élet helyes megélése, átélése egy művészet, ezért egy művészi szakértőre van szükségem, Jézusra, aki megtanít, sőt elvezet a tökéletesség létrendjébe.

Nehéz leckéket kapok az Edzőmtől, Mesteremtől, de a kilátásba helyezett díj csakugyan kecsegtető! Az örök élet koronáját nehogy aztán megvessem! Hiszen evégett kaptam ezt az életemet is. S mivel Ő oly közel jött hozzám, mint senki más - hiszen bennem él! - nem sok híján úgy, mint Máriában, édesanyjában, ezért belső irányítás alatt állok: Ő a GPS-em! S amerre csak járok, velem jön, akivel csak beszélgetek, ott van, s amit csak teszek, azt velem végzi, s amire csak gondolok, Ő is végiggondolja velem.

Kezem vele együtt mozdul, lábam Vele együtt lép, szívem Vele együtt hevül, könnyeim az Övével együtt hullnak, fájdalmaim az Övével együtt sajognak… Mit akarok még? Nos, hát talán a győzelmet (!) De hiszen ha vele együtt szenvedünk, akkor Vele együtt meg is dicsőülünk! Életutamra, ha visszagondolok, s eltűnődök az események szövetén, fonalán, el-elgondolkodva a történteken, kezdem felismerni: Hiszen valamiképpen ezek az Ő rejtett útjai voltak! Sok balgaságomat pedig kiegyenesítette, „mert Istennél semmi sem lehetetlen.” (Lk1,37)

Ha Mesterem életét nézem, akkor is csodálattal szemlélem az Ő földi életfonalának - mondhatnám: bűvészmutatványát! Mária, a szűziesen tisztalelkű édesanya is csodálattal szemlélte Isten gondolatainak kibontakozását: Az angyal és angyalok szavait, a pásztorok elbeszélését, a bölcsek megjelenését, az üldöztetést, a szegényes körülményeket, s úgy mindent egybevetve. Lukács evangélista így írja ezt le: „Mária pedig szívébe véste szavaikat és gyakraan elgondolkodott rajtuk” (Lk.2, 19).

A januári Életige letölthető itt.

 

Share

Programajánló

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.