Harc a lélek megszentelődésért

paisz-4Ahhoz, hogy áhítat ébredjen bennünk, nincs szükség sok tudásra. Ha elgondolkodunk azon a kevésen, amit tudunk, akkor a szív dolgozni kezd. Van olyan ember, akiben akár egy tropárion [egyházi ének] is mély változást indít el, másik fejből tud mindent, és mégsem érez semmit, mert a szellemi valóságon kívül mozog.

Nagyon örülök, amikor látom, hogy a világban, amelyet megtöltenek a démoni erők, vannak figyelmes és harcoló lelkek. Isten, mivel jóságos és igazságos, mindenkinek megadta a megfelelő adományokat: például a férfiaknak a férfiasságot és a nőknek a szeretet. Azért adta nekünk ezeket, hogy harcoljunk, és az isteni kegyelem segítségével felemelkedjünk a szellemi létrán és egyre közelebb kerüljünk Őhozzá, Aki a mi Teremtőnk.

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az embereken kívül, akik szellemi segítséget nyújthatnak nekünk, közelünkben van a segítő Krisztus, a Szentséges Istenszülő, a Kerubok és Szeráfok és az összes szentek. Tehát, bátorság! Krisztus nagyon erős, Krisztus mindenható, Ő adja nekünk az isteni erőt, hogy „letörhessük a gonosz szarvát”. Szüntelen, láthatatlanul vigyáz ránk, Ő erősít meg bennünket, ha van bennünk jóakarat, és ha belekezdünk a kis, erőnknek megfelelő, harcunkba.

Amennyire lehetséges, kerüljük a bűnre vezető helyzeteket. Legyünk figyelmesek az érzéseink iránt, mert minden ezeknél kezdődik. Mégha néha nehezünkre is esik, de próbáljuk kerülni a kíváncsiskodást, hogy a szemünk ne szemléljen bűnös képeket, hogy utána a démonok ne rendezzenek számunkra „mozizást”. Ha kezünkbe vesszük a forró parazsat és összeszorítjuk az öklünket, akkor természetes megéget minket. Ha azonban egyik tenyerünkből a másikba dobáljuk – természetesen, nem túl hosszú ideig –, akkor nem okoz kárt bennünk. Ugyanez a helyzet a tisztátlan képekkel is: ha gyorsan felvillannak, akkor nem maradnak meg a szem előtt, csak felületesen érintik meg, és ezért ezek a képek nem égetik később a lelket.

Azok az emberek, akik figyelmetlenek voltak és a világi életben rossz szokásokra tettek szert, később, a megtérésük után igyekezzenek zúgolódás nélkül elviselni az ellenségtől jövő támadásokat, azonban ne táplálják a szenvedélyeiket. Ha ily módon harcba szállnak, akkor megtisztulnak és elérhetik a testileg és lelkileg tiszta emberek állapotát, azokét, akik nem ismertek meg nagy bűnöket, nem szereztek rossz szokásokat, de nem is kell nagy harcokat megvívniuk. Nagyon jól előrehaladhatnak azok, akik korábbi bukásaikat tapasztalatként felhasználják. Ha ismeretlen terepen aknamezőn halad az ember, akkor csak nagyon lassan és óvatosan haladhat előre, különben a levegőbe röpül. Ha azonban ismeri a helyszínt és vannak tapasztalatai, akkor még sebesülten is biztosan és gyorsan halad előre. Az, aki elkezdi művelni lelke műveletlen kertjét, kiszedegeti belőle a szenvedélyek tüskéit és erényeket ültet el benne. Azonban ez nagyon nehéz munkásság, nagy akaraterőre és türelemre van hozzá szükség.

- Atya, mondana valamit e munkálkodás gyakorlati oldaláról?

Igyekezni kell, hogy minden nap befogadjunk valami szellemit, ami ellene hat valami eviláginak és bűnösnek, és így, lassacskán levetkőzni az óembert és később már szabadon mozoghatunk a szellemi térben. Cseréljük fel az emlékezetünkben lévő bűnös képeket szent képekkel, a világi énekeket egyházi énekekkel, a világi újságokat szellemi irodalommal. Ha az ember nem szokik le az evilágiról, a bűnösről, ha nem lesz kapcsolatban Krisztussal, az Istenszülővel, a szentekkel, a győzedelmes Egyházzal és nem adja át önmagát teljesen Isten kezébe – akkor nem lesz képes elérni a szellemi egészséget.

- Atya, mi az a szellemi egészség?

- A szellemi egészségre a tiszta gondolatok, a megvilágosodott értelem és a megtisztult szív jellemző, amelyben szüntelen Krisztus és a Szentséges Istenszülő lakozik. A nagy odafigyelés, az önvizsgálat és az imádság nagyon segít abban, hogy elérjük a szellemi egészséget. Az imádságra a lélek megtisztulásához van szükség, a józan értelemre pedig a jó lelkiállapot megőrzéséhez.

Természetesen az élet nem szanatórium: vannak örömei és vannak keserűségei is. A Feltámadást megelőzi a Keresztrefeszítés. A megpróbáltatások csapásaira szükségünk van a lelkünk üdvözüléséhez, mert azok megtisztítanak bennünket. Olyan ez, mint a ruhával: minél jobban dörzsöljük a mosás során, annál tisztábbá válik. Vagy mint a polippal: minél jobban ütik, annál tisztább és puhább lesz. A hal is szépnek tűnik, amikor él és a tengerben úszik, de még akkor is, amikor a piacon fekszik pikkelyekkel, kibelezetlenül. De ahhoz, hogy használható legyen, meg kell tisztítani: vagyis kinézetre elcsúful és utána ki is belezik. Így van az ember is: amikor leveti magáról az evilágit, akkor az élet, evilági élénkség – a pikkely – látszólagos külső elvesztése ellenére kipakol magából minden szükségtelent, „átsül”, és akkor már „fogyaszthatóvá” válik.

Mi segít a szellemi előrehaladásban?

Azoknak az embereknek, akiknek esetében Isten megengedte (vagy azért, hogy lefékezze őket, vagy pedig a gonosz irigysége miatt), hogy ledöntse őket az északi szél – a megpróbáltatások –, nagyon sok napfényre és melegségre és szellemi frissességre van szükségük, hogy kivirágozzanak és gyümölcsöt hozzanak. Ahogy azoknak a fáknak is, akik bizalommal megnyitották rügyeiket a csalóka téli felmelegedés idején, nagyon sok tavaszi napfényre, melegre és esőre van szükségük, hogy meginduljon bennük a nedvek körforgása és kivirágozván, gyümölcsöket hozzanak.

- Atya, mire van szükség a megtéréshez?

- Jóra való törekvéssel folytatott harcra és Isten iránti bizalomra. Az egyszerűség és a jóra való törekvés elhozza a belső békét és a határozottságot, és akkor a lélek eltelik reménységgel és örömmel. Ahhoz, hogy a harcos elnyerje a koronát, türelemre, jóra való törekvésre és lelki bátorságra van szükség. A bátorság a jóra törekvő szívben születik, ha pedig szívből teszünk valamit Krisztusért, akkor ez nem fárasztó és nem fájdalmas, mert a Krisztusért elviselt fájdalmak lelki ünnepséget jelentenek. Kis jóra való törekvéssel, kitartással és önmagunkra való odafigyeléssel nagyon rövid idő alatt előre lehet haladni. Ezután a lélek segítséget kap Krisztustól, a Szentséges Istenszülőtől, az angyaloktól és a szentektől. Nagyon sokat segít az olvasás, az imádság, a befelé fordulás. Az is segít, ha néha elvonulunk és csendben vagyunk.

Krisztus erőt ad azoknak, akik „jó harccal” küzdenek (1Tim. 6, 12), azzal, amelyet a szentek vívtak azért, hogy a testet alávessék a szellemnek. Még ha szerzünk is sebeket, nem szabad elveszíteni a józanságot, hanem Isten segítségét kell kérni, és férfiasan folytatni kell a küzdelmet. A Jó Pásztor hallja és segítségre siet, ahogy segítségre siet a pásztor is, ha hallja, hogy a bárány fájdalmasan béget, mert megharapta a farkas vagy a kutya. Azok iránt, akik könnyekre méltó életet éltek, de most küzdenek, nagyobb szeretetet érzek, szüntelen elmémben hordozom őket, és nagyobb fájdalmat érzek miattuk, mint azok iránt, akiket nem kínoznak a szenvedélyek. Ahogy a pásztor is nagyobb fájdalmat érez a sebesült vagy csenevész bárány iránt, mint mások iránt, és különösen gondoskodik róla, amíg egészséges nem lesz.

Néha annak oka, hogy bár helyesen küzdünk, de semmilyen előrehaladást nem tapasztalunk, ez: a démon, mivel hadat üzentünk neki, a sátántól erősítést kért. És míg egy évvel ezelőtt még egy démonnal küzdöttünk, most ötvennel küzdünk, és egy év után még több lesz és így tovább. Isten nem engedi, hogy lássuk ezt, mert gőgösökké válnánk. Nem értjük ezt, de Isten, látván bennünk a jó hozzáállást, munkálkodik a lelkünkön.

- Atya, és mi az oka, hogy valaki küzd és tényleg nem halad előre?

- Lehet, hogy gőggel folytatja a küzdelmet. Elmondjam, hogy mi az, ami miatt egyesek felsülnek és nem haladnak előre? Bár rendelkeznek a szellemi fejlődés feltételeivel, de apró dolgokban szétszórják magukat, ezért már nem marad erejük a valódi szellemi küzdelemhez. Tegyük fel, hogy támadást indítottunk az ellenség ellen, és összeszedvén minden erőt, készülünk az összecsapásra. Azonban az ellenség, félvén a vereségtől, diverziókkal és a front más helyszínein indított támadásokkal próbál minket megosztani és elterelni a figyelmünket. Mi pedig a figyelmünket szétszórjuk, a seregeket jobbra is, balra is elküldjük. Az idő eltelik, a lőszerek és a táplálék megfogyatkozik, a seregeknek már csak kiöregedett fegyvereket adhatunk. A katonák zúgolódni kezdenek. Ennek következtében kimerülnek az erőink és nem vagyunk képesek megvívni az ellenséggel. A szellemi harcban is egyesek így viselkednek.

- Atya, és segíti-e a szellemi előrehaladást a környezet?

- Igen, segíti, de előfordul, hogy valaki akár szentek között él, akkor sem halad előre. Hát létezhetnek-e jobb feltételek, mint amilyenekkel Júdás rendelkezett, aki szüntelen Krisztus mellett volt? Júdásban nem volt alázat és jóindulat. Az árulása után sem tért alázatra, hanem haraggal és egoizmussal dobta vissza az ezüstpénzt és gonoszsággal eltelve ment a hurokhoz. A farizeusok is sátáni módon jártak el. Azután, hogy a dolguk elvégeztetett, azt mondták Júdásnak: „Te lássad” (Mt. 27, 4)*.

Isten az ember állapotával összhangban cselekszik. A Szent Léleket nem akadályozhatja semmi sem. Ezt értettem meg: akárhová is kerüljön az ember, ha jóra való törekvéssel végzi a küzdelmét, akkor eléri azt, amire vágyik, vagyis lelke üdvösségét. Hiszen Lót Szodomában és Gomorrában élt, és milyen magas szellemi szintet ért el! (vö. Ter. 19, 1 skk.) Ma pedig, akarjuk-e ezt vagy sem, muszáj küzdenünk, hogy jobbakká váljunk, és hogy működjön bennünk az isteni Kegyelem. A történtek arra kényszerítenek és arra fognak minket kényszeríteni, hogy még inkább közelítsünk Isten felé, hogy legyen bennünk isteni erő és minden helyzetben helyesen cselekedhessünk. És természetesen, a jóságos Isten nem hagy el minket, megadja nekünk a védelmét.

Tudnunk kell azt is, hogy javítván szellemi állapotunkon, magunk is jobban érezzük magunkat és Krisztusnak is örömet okozunk. Ki tudja elképzelni azt a nagy örömöt, amelyet Krisztus érez, amikor gyermekei előrehaladnak? Minden embernek kívánom a szellemi előrejutást és hogy egyesüljön Krisztussal, Aki az Alfa és az Omega. Amikor életünk az Alfától és az Omegától függ, akkor minden megszentelődik.

___________________
* „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.”

 

Szellemi olvasmányok

- Atya, milyen könyvek olvasása segítheti azokat az embereket, akikben felébred a jó értelemben vett nyugtalanság?

- Olvassák kezdetben az Evangéliumot, hogy megértsék, ki is Krisztus. Ezután, ha már egy kicsit megrendültek, olvassák az Ószövetséget. Tudod milyen nehéz, amikor olyan emberek kérik a segítségedet, akik nem olvastak semmit sem? Olyan, mintha egy általános iskolás diák az egyetemi tanárhoz menne és azt mondaná neki: „Segíts nekem”. Hát mit mondhatna neki a professzor? Hogy „egy meg egy az kettő”?

Előfordul, hogy olyan emberek jönnek, akikben nincs jó értelemben vett nyugtalanság, és azt mondják: „Atyám, nincs nekem semmilyen problémám, csak úgy eljöttem, hogy megnézzelek”. De az ember soha nem mondhatja, hogy nincs semmilyen problémája. Valami mindig van. A szellemi életért folytatott küzdelem soha nem fejeződik be. Vagy egyesek ezt mondják: „Mondj valami szellemit”. Olyan, mintha elmennének a szatócshoz és azt mondanák neki: „Adj nekünk valamilyen árut”.

Hát a szatócs biztos zavarba jönne. Nem kérnek semmi határozottat: ennyi rizst, ennyi cukrot, stb., hanem azt mondják: „Adj valamilyen árut”. Vagy olyan, mintha elmennének a gyógyszertárba és azt mondanák: „Adj nekünk valamilyen gyógyszert”, de nem mondanák meg, hogy mi a bajuk, voltak-e orvosnál és mit mondott az orvos. Hát próbálj meg segíteni nekik! Az pedig, akiben van szellemi nyugtalanság, rájön, hogy mi az, ami hiányzik neki, keresi ezt és hasznot kap. Amikor kezdő voltam, és olvastam valamilyen könyvet, akkor kijegyzeteltem, hogy ne felejtsem el, és igyekeztem az olvasottakat a gyakorlatban megvalósítani. Nem azért olvastam, hogy kellemesen töltsem el az időt. Volt bennem jó értelemben vett nyugtalanság, és amikor valamit nem értettem, akkor megkérdeztem, hogy megtudjam a helyes értelmet. Keveset olvastam és sokat vizsgáltam magam az olvasottak tükrében. „Hol tartok most? Mit teszek?” – a vádlottak padjára ültettem magamat és nem engedtem, hogy túl sokat olvassak (úgy, hogy egyik fülemen be, a másikon pedig ki).

Ma az emberek a sok olvasás miatt oda jutnak, hogy magnetofonhoz válnak hasonlóvá és a kazettákat felesleges dolgokkal töltik meg. Azonban, Szent Izsák szerint, „a tanulás cselekvés nélkül a szégyen záloga”*. Ugyanolyan ez, minthogy sokan érdeklődnek a sport iránt, miközben a fotelben üldögélnek, olvassák a sportújságokat és sportlapokat – maguk pedig eközben lehetnek olyanok mint a tehenek, de a sportolók iránt lelkesednek. „Óh, - mondják, - ez csodálatos sportoló, milyen ügyes”, de maguk eközben nem izzadnak és egy kilogrammot se képesek leadni a saját súlyukból. Olvasnak a sportról, de eközben hevernek a heverőn, és nem részesülnek haszonból, csak egyszerű élvezetet kapnak az olvasástól.

A világiak közül egyesek újságokat olvasnak, mások kalandregényeket, megint mások azt nézik, hogy hogyan játszanak a stadionokban, és mindezek az emberek így töltik el az idejüket. Ugyanezt teszik egyesek azok közül is, akik szellemi irodalmat olvasnak. Képesek éjszakánként nem aludni, sorra olvassák ezeket a könyveket és élvezetben van részük. Vesznek egy szellemi könyvet, kényelmesen elhelyezkednek és olvassák. „Hasznomra volt” – mondják egyesek közülük. Hát mondd inkább azt, hogy élvezetet adott, hogy kellemesen eltöltöttem az időt. Mert ez nem haszon. Hasznot akkor kapsz, ha megérted, miről szól a könyv, megpróbálod magad és kényszeríted magadat, hogy önmagadon alkalmazd az olvasottakat. „Miről szól az, amiről olvasok? Milyen szellemi szinten vagyok én? Mit kell tennem?”.

Ezen felül, minél többet tud valaki, annál nagyobb felelősséget visel. Nem azt mondom, hogy nem kell olvasni, hogy ne tudjunk sokat, és ezért ne legyen felelősségünk. Az olvasás iránti ilyen viszonyulás hamis lenne. Arra gondolok, hogy nem szabad csupán azért olvasni, hogy élvezetben legyen részünk. Rossz az is, ha az olvasónak túl jó az emlékezete és sok mindent megjegyez. Beszélni is sokat tud és becsapja önmagát, azt gondolván, hogy megvalósítja életében az olvasottakat. Ily módon mind önmagában, mind pedig másokban hamis érzéseket kelt. Ezért ne nyugtassátok meg a gondolataitokat az olvasással. Kezdjétek el életetekben megvalósítani az olvasottakat. A sok olvasás enciklopedikus műveltséget ad –, így nevezik ezt, ugye?

- Igen, atya.

- Az a feladat, hogy istenközpontúan műveljük magunkat. Nem akarok egyetemi tanár lenni, és nem vagyok köteles sokat tudni. De ha megszerezzük az istenközpontú műveltséget, akkor szükség esetén könnyen képesek vagyunk ismereteket szerezni erről vagy arról a területről. Világos?

- Hasznos-e, ha szétszórtság idején a figyelmünket olvasásra összpontosítjuk?

- Igen, ilyenkor kell olvasni valami nagyon erőse, hogy a lélek felmelegedjen. Az olvasottak elfedik a gondokat, az értelem pedig az isteni területére tevődik át. Különben az értelem elmerül azokban a dolgokban, amelyekkel ideje nagy részét tölti.

- Atya, és ha valaki elfáradt vagy fel van zaklatva és szeretne valami könnyedebbet olvasni: valami elbeszélést, novellát vagy ehhez hasonlót?

- Hát nincs semmilyen lelki könyv, amely alkalmas ilyen esetekben? Nem az a cél, hogy az ember elfelejtse a zaklatottságát, hanem, hogy megszabaduljon tőle. A szépirodalom nem képes megszabadítani. Sem a regények, sem az újságok, sem a televízió nem segít a szellemi életben. Még a lelki folyóiratok is gyakran kárt okoznak a keresztényeknek, ostoba buzgóságot ébresztve bennük és zavart okoznak. Legyetek figyelmesek: ne olvassatok felesleges dolgokat a szabad időtökben.

Bizonyos jellegű könyveket olvasni – olyan, mintha töklével töltenétek meg a gyomrotokat, mintha egy szalmakazalban kutatnátok, hogy búzamagot találjatok. „Igen, - mondják egyesek, - de az ilyen olvasmány pihentet”. De hát hogyan pihentethetne, galambom, amikor az ilyen olvasmánytól csak összezavarodik a fejed és megfájdul a szemed? Jobban tennéd akkor, ha inkább aludnál, hogy kipihend magad. Abból, amit az ember olvas, fel lehet ismerni a szellemi állapotát. A nagyon világi ember erkölcstelen újságokat fog olvasni. A kevésbé világ kevésbé szennyes folyóiratokat vagy újságokat olvas. Az, aki templomba jár – az lelki írásokat, kortárs lelki írókat vagy a szentatyákat stb. olvas.

- Atya, mely lelki könyvek segítenek a leginkább?

- Nagyon nagy hasznot adnak a szentatyák írásai, amelyeket napjainkban, hála Istennek, ezerszámra adnak ki. Ezekben a könyvekben megtaláljuk azt, ami felé törekszünk, amire szükségünk van. Ezek – valódi lelki táplálékot jelentenek, biztosan vezetnek minket a szellemi úton. Azonban ahhoz, hogy segíthessenek, alázattal és imádsággal kell ezeket olvasni.

A szentatyák könyvei hasonlóak a tomográfhoz: ahogy a tomográf megvilágítja az ember testi állapotát, úgy a szellemi irodalom rávilágít a szellemi állapotára. A szentatyák szövegeinek minden mondatában nem egy értelem, hanem értelmek sokasága van elrejtve, amelyeket mindenki saját szellemi szintjének megfelelően fog fel. A legjobb, ha eredetiben olvassuk ezeket a szövegeket, nem pedig fordításban, ugyanis a fordító az eredeti szöveget saját lelkiségével összhangban magyarázza.

Mindenesetre ahhoz, hogy megértsük a szentatyákat, össze kell húznunk magunkat, összpontosítanunk kell az értelmünket és szellemi életet kell élnünk, mert a szentatyák szellemét csak szellemben lehet felfogni. Különösen sok hasznot adnak Szíriai Izsák abba aszketikus beszédei, de csak apránként szabad olvasni, hogy az ételt feldolgozzuk. Az „Evergetinosz”** - nagy jótétemény, mert abból megismerhetjük a szentatyák szellemiségét. Ez a könyv azért segít, mert sorra leírja a szentatyák harcait a szenvedélyekkel, a lélek megismerheti azt, hogy hogyan munkálkodtak önmagukon az atyák és haszonban részesül. Valamint a szentek életírásai: ez megszentelt történelem, ezért nagyon sokat segítenek, különösen a gyermekeknek. De nem szabad úgy olvasni ezeket, mintha mesék lennének.

Ahhoz, hogy áhítat ébredjen bennünk, nincs szükség sok tudásra. Ha elgondolkodunk azon a kevésen, amit tudunk, akkor a szív dolgozni kezd. Van olyan ember, akiben akár egy tropárion [egyházi ének] is mély változást indít el, másik fejből tud mindent, és mégsem érez semmit, mert a szellemi valóságon kívül mozog. Tehát, olvassátok az atyákat, legalább egy-két sort minden nap. Ezek olyan vitaminok, amelyek nagyon megerősítenek.
____

* „A cselekvésből eredő szó – a reménység kincsestára; a cselekedetek által nem igazolt bölcsesség – a szégyen záloga” (Szíriai Szent Izsák)

** A Bizánci Birodalom idején a konstantinápolyi „Evergetisz” monostor Pál nevű szerzetese által összeállított gyűjteményes kötet, a szentatyák tanításának rendszerezett összefoglalása, 4. kötetben. Nyomtatásban először a XVIII. század végén jelentette meg Szenthegyi Szent Nikodémosz.

Блаженной памяти Старец Паисий Святогорец, Слова, Том 2.

2007-08-21, Fordította. K.M.

Forrás: szimandron.hu

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.