(Armin Schwibach: „Az Egyház ítélete a szabadkőművességről és más hasonló titkos szervezetekről változatlan marad”)

Róma (www.kath.net/Zenit)
»Mi  a  szabadkőművesség?  Egy  filantropikus  társaság,  amely  a testvériségért  és  az  egyenlőségért  száll  síkra?  A  felvilágosodás világítótornya  vagy  egy  kétes  hatalom  központja?  Miért  ítéli  el az  Egyház  egyértelműen,  és  miért  bünteti  kiközösítéssel  „Latae sententiae” a szabadkőműves titkos szervezetekhez és páholyokhoz való tartozást? Mi a szabadkőművesség ellenséges magatartásának és gyűlöletének alapja a katolikus Egyházzal szemben?

Ennek  és  további  kérdéseknek  járt  utána  Angela  Pellicciari, olasz írónő és történész egy nemrégiben megjelent: „A pápaság és a szabadkőművesség” („l Papi e la Massoneria”) című művében.Ez  a  téma  nemcsak  Olaszországban  bír  jelentőséggel. Az  ország és a civil társadalom sok területén (politika, gazdaság, vállalatok, pénzügyek, egyetem- és oktatásügy, de részben a klérus is) szembesül és keveredik a szabadkőműves szövetségek sokszínűségével.

Németországban is téma lett – mindenekelőtt a politikusok és képviselők vonatkozásában – a szabadkőművesség és a titkos társaságok „A szabadkőművesség fekete könyve” kapcsán váratlan, és  nagyrészt  rejtett  módon  újra  aktuális  lett  (Guido  Grandt:  „A szabadkőművesség fekete könyve – a francia forradalomtól Uwe Barschel-ig”,  Kopp-Verlag  Rottenburg,  2007;  Magyar  nyelven: Raffay  Ernő:  „Harcoló  szabadkőművesek”,  Bp.;  Monus  Áron: „Összeesküvés és a Nietschei birodalom és – szabadkőműves öszszeesküvés”, Magánkiadás).

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2018. augusztus 19.