Az önfejűség kísértése

alt

Mindig küszködést jelentett a családunkban az esti ima elvégzése, amikor a gyerekeink még kicsik voltak, mivel nem akarták, hogy imádkozzunk. Az egyik este annyira zsúfolt volt a programunk, hogy elnéztük az órát, és elfelejtettünk Hédivel és Karcsival imádkozni és Szentírást olvasni. Lefektettük őket.

Pár perc múlva hallottuk Hédi hangját, amint lekiabált az emeletről: "Apa, ma elfelejtettünk veszekedni." "Veszekedés" általában ez jellemezte a családunkat esti ima idején!

Élénken emlékszem az egyik estére, amikor már többedszer a kísértésről beszélgettünk. Heteken át csak a kísértésről akart hallani. Azt hiszem, leginkább a szó hangzása ragadta meg. (Gyermekkoromban én is ugyanígy voltam az "alumínium" szóval.) Több héten át tárgyaltuk a témát, és Karcsi még utána sem tudott különbséget tenni a kísértés és a bűn között.

Úgy látom, hogy sok felnőtt kereszténynek is gondot okoz ez a különbségtétel. Kísértő gondolatok bombázzák őket, ebbel pedig arra a következtetésre jutnak, hogy valószínűleg nagy baj van velük. Egyenlőségjelet tesznek a kísértés és a bűn közé, pedig még Jézusról is az van megírva, hogy "kísértést szenvedett mindenben hozzánk hasonlóan"; és úgy fejeződik be az igevers, hogy "de nem vétkezett" (Isid 4,15). Míg ezen a földön élünk, mí ís mindig kí vagyunk téve a kísértéseknek ugyanúgy, ahogyan Jézus is ki volt téve. Ó viszont nem követett el bűnt, és nekünk sem kell vétkeznünk ( 1 Kor 10,13)

Most pedig szeretném meghatározni a kísértés fogalmát, hogy könnyen felismerd és azonnal visszautasíthasd, ha a Sátán arra csábít, hogy saját ötleteid szerint éld az életedet.

A KÍSÉRTÉS LÉNYEGE

Ádám óta minden ember testileg élve; szellemileg viszont halott állapotban jön a világra (Ef 2,1). Mivel Istennel semmi kapcsolatunk sincs, ezért fejlődésünk évei során megtanultunk Istentől függetlenül élni, és megpróbáljuk szükségeinket Nélküle kielégíteni. Kialakult bennünk az évközpontú gondolkodás és viselkedésrendszer.

Az újjászületéskor lélekben is életre keltünk, de megmaradt a "test", vagyis mindaz, ami lelkileg halott állapotunkban belénk ivódott: a megrögzött, énközpontú szokások; ezek pedig meg akarnak akadályozni az elkötelezettségben, hogy Lélek szerint járjunk. A kísértés lényege az a csábítás; hogy jogos emberi szükségleteinket világi, testi és ördögi módon elégítsük ki, és ne Krisztus által (Fil 4,19) . Minden kísértés lényege az, hogy Istentől független életre hív.

A kísértés ereje azoknak az "erősségeknek" az erejétől függ, amelyek kifejlődtek a gondolatainkban, miközben megtanultunk Istentől függetlenül élni. Vegyük például a szexet. Életedben sokkal kisebb lesz a szexuális kísértés ereje, ha olyan hívő családban nőttél fel, ahol piszkos magazinoknak és megkérdőjelezhető erkölcsi tartalmú tévéprogramoknak semmi helye nem volt; annak viszont sokkal erősebb kísértést fog jelenteni ez a terület, aki úgy nőtt fel, hogy mindenféle pornográf irodalmat láthatott. Miért? Mert életed jogos szükségeit (azt, hogy szeressenek és elfogadjanak) odafigyelő, törődő szüleid kielégítették, és ugyanakkor megóvták az azonosságtudatod és önértékelésed kialakulását befolyásoló bűnös eszközöktől. Tehát egy erkölcstelen és szexuálisan laza környezetben felnőtt embernek még megtérése után is rendkívül erős küzdelmei lesznek a szexuális kísértéssel, csak azért, mert újjászületése előtt-ez mélyen belé rögződött.

Jóból is megárt a sok

Legtöbbünket elég ritkán kísért az, hogy cégéres bűnöket, fegyverelrablást, gyilkosságot vagy nemi erőszakot kövessünk el. A Sátán túl agyafúrt és alattomos ehhez. Tudja, hogy a vérlázító tetteknek még a gondolatát is gonosznak tartjuk, és még véletlenül sem követnénk el őket: Inkább taktikát vált. Arra csábít, hogy a jó dolgokat Isten akaratának keretein kívülre, túlzásba vigyük, amíg azok bűnné nem válnak. Úgy bánik velünk, mint a közmondásos békával a fazék vízben. A kísértés tüzét fokozatosan hevíti azt remélve, hogy nem vesszük észre, hogy közeledünk Isten akaratának a kereteihez, és nem ;,ugrunk ki" a helyzetből, mielőtt bűnné válna az is; ami különben jó.

Pál azt írja: "Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek se rabjává." ( 1 Kor 6;12) A hívő életben semmi mást nem látott, csak "zöld utat", ami azt jelenti, hogy szabad az út minden irányba. Tehát minden jó és szabad nekünk, mert szabadok vagyunk a bűntől, és többé nem vagyunk a törvény ítélete alatt. Pál azonban azt is tudta, hogyha felelőtlenül kövezzük ki saját életpályánkat ezekben a jó és törvényszerű irányokban, akkor végül Isten akaratának piros jelzésébe ütközünk, ami bűnt jelent.


A következő megállapítások rámutatnak arra, hogy milyen bűnöket okoz számos területen az, ha engedünk a kísértésnek, és Isten akaratának határán túl is folytatjuk azokat a jó dolgokat, amelyeket számunkra készített.

  • a testi pihenésből lustaság lesz,
  • a csendességből szótlanság,
  • ügyes pénzkeresetből fösvénység és kapzsiság,
  • az élet élvezéséből mértéktelenség,
  • testi gyönyörből érzékiség,
  • mások javai iránt való érdeklődésből irigység,
  • az ételek élvezetéből falánkság,
  • az önmagunkra való odafigyelésből önzés,
  • önbecsülésből beképzeltség,
  • közlékenységből pletyka,
  • óvatosságból hitetlenség,
  • pozitív hozzáállásból tapintatlanság,
  • haragból düh és indulatosság,
  • szeretetteljes gondoskodásból túlzott féltés,
  • helyes értékítéletből kritika,
  • azonos neműekkel való barátkozásból homoszexualitás,
  • szexuális szabadságból erkölcstelenség,
  • lelkiismeretességből maximalizmus,
  • bőkezűségből pazarlás,
  • önvédelemből becstelenség,
  • körültekintő magatartásból félelem.

Bűn helyett fejlődés

Az 1Jn 2,12-24 leírja a hívő ember fejlődésének három szintjét a bűnnel kapcsolatban. Az első szintet a "gyermekkorhoz" hasonlítja ( 12. vers) . A hitben kisgyermekekre az jellemző, hogy bűneik megbocsáttattak, és megismerték Istent. Másképp fogalmazva Isten családjába tartoznak, és nem terheli őket a bűn büntetése, viszont még nem jutottak el a teljes érettségre.

A második szint az "ifjú" kor ( 13-14. vers), akik legyőzték a gonoszt. Ők a dinamikusan fejlődő hívők. Erősek, mert Isten beszéde bennük lakik. Ismerik az igazságot, és fel is tudják használni, hogy ellenálljanak a Sátánnak az elméjükért folyó csatában. Többé nem foglyai ellenőrizhetetlen szenvedélyeknek. Megoldódtak bennük azok a személyes és szellemi konfliktusok, amelyek sok hívőt elválasztanak attól, hogy élvezzék a Krisztustól kapott igazi szabadságot. Szabadok, és meg tudnak maradni ebben a szabadságban.

A harmadik szint az "atyaság" ( 13-14. vers). Ők már közelről, személyesen ismerik Istent. Hitük szilárdan meggyökerezett az Istennel való szoros, bensőséges és szeretetteljes kapcsolatban, ami szellemi növekedésünk célja. János felszólít minket, hogy életünk során küzdjünk a bűn hatalma ellen azáltal, hogy elkötelezzük magunkat a növekedés mellett. Majd tovább folytatja, és leírja a Sátán kísértő módszereit.

A KÍSÉRTÉS CSATORNÁI

Életed során kísértések érnek. Felkészültebben tudsz ezeknek ellenállni, ha a Szentírásból felismered, hogy mindössze háromféleképpen tud a Sátán Istentől független cselekedetre csábítani. János összefoglalja ezeket, amikor a hívőket a világhoz való helyes viszonyról tanítja: "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Anya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratét cselekszi, megmarad örökké." 1 Jn 2,15-17)

A kísértés három csatornája: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. A test kívánsága a test "étvágyába" és annak e világban történő kielégítésébe kapaszkodik. A szem kívánsága az önérdekre irányul, és próbára akarja tenni Isten Szavát. Az élet kevélysége önmagunk előmenetelét és dicsőségét hangsúlyozza. A Sátán az első Ádámot és az utolsót is kitette mindhárom kísértésnek. Az első Ádám csúfosan elbukott, és ennek következményeitől még mi is szenvedünk. Az utolsó Ádám -Jézus Krisztus- is szemtől szembe került a Sátán hármas kísértésével, ő viszont fényes győzelmet aratott. Ő az erőforrásunk, és hatalma által minden kísértés felett győzhetünk, amit a Sátán ránk mér.

A test kívánsága

A Sátán a test kívánságával közelített először Évához. Kétséget ültetett az elméjébe a fa gyümölcsével kapcsolatban, amikor azt kérdezte: "Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájárál sem ehettek?" (Ter 3,1 ) Éva válaszolt, hogy Isten azt mondta: "Nem ehettek abból, ne is érintsétek" (3. vers). A Sátán azonban étvágyat gerjesztett a nőben, hogy egyen a tiltott gyümölcsből.

"Az asszony pedig úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról" (6. vers). Ádám és Éva elestéhez hozzájárult, hogy behódoltak a test kívánságának.

A Sátán Jézust is próbára tette a test kívánsága terén. Az Úr Jézus már 40 napja böjtölt, és a Sátán a pusztában éppen azon a ponton próbálta megkísérteni, ami nyilván a leggyengébb volt az adott pillanatban: "Ha Isten Fia vagy, mondd; hogy ezek a kövek változzanak kenyérré" (Mt 4,3). A Sátán nem mindentudó, ugyanakkor nem is vak. Megfigyelte, hogy mi lehet testi téren Jézus leggyengébb pontja az adott pillanatban. Látta, hogy 40 napig nem evett semmit. Téged is szemmel tart, és keresi a leggyengébb pontodat testi téren, amikor ételre, pihenésre, kényelemre és szexre vágyakozol. A kísértés akkor a legerősebb, amikor éhesek, kimerültek vagyunk, és megtámad a magány.

A testi kívánságok terén támadó kísértés célja, hogy elvonjon bennünket Isten akaratától, és saját testünket szolgáljuk (Ga15,16-17). Természetesen egyáltalán nem bűnös dolog, ha étkezünk, és az Éden kertben a tiltott gyümölcs sem önmagában véve volt gonosz. Az étkezés jogos testi szükségletünk, és Isten ennivalót is teremtett ennek kielégítésére. Viszont arra az egy fára vonatkozóan Isten azt mondta, hogy a gyümölcséből "nem ehetsz", tehát Ádám és Éva Isten akaratát hágta át azzal, hogy evett belőle, és Istentől függetlenül cselekedett.


Ugyanígy Jézus esetében sem az volt a probléma, hogy kenyeret akart enni a böjt után, de egyszerűen nem ez volt az Atya tervében. Jézus így válaszolt: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével; amely Isten szájából származik" (Mt 4,4) . Jézus nem akarta függetleníteni magát az Atya akaratától, és nem fogadhatta el a Sátán ajánlatát még akkor sem, ha nagyon kívánta a kenyeret. Jézus olyan életpéldát adott, amelyben teljesen az Atyaisten akaratától függött az élete (Jn 5,30; 6,57; 8,42; 14,10, 17,7).

Amikor a Sátán testi kívánságokkal kísért, akkor azt szeretné, hogy testi szükségeidet Isten akaratán kívül eső módokon elégítsd ki. Az étkezés szükséges és helyes dolog. Az viszont vétek, ha túl sokat eszünk, ha nem a megfelelő ételeket vesszük magunkhoz és megengedjük, hogy a hasunk diktáljon. A szex Isten szándéka szerint csodálatos és jó, de a házasságon kívüli nemi élet, a homoszexualitás és az önző módon megélt szex már túllépi a kereteket, és megkötözöttséghez vezet. Minden esetben testi kívánságok csábítanak, amikor úgy érzed, hogy jogos testi szükségeidet Istentől függetlenül kell kielégítened.

A testi kívánságok jönnek és kísértenek. Ha ellenállsz, ezzel kijelented, hogy Istenre hagyatkozol testi szükségeid terén. Ez pedig annyit jelent, hogy "a szőlőtőn" maradsz, ahhoz a forráshoz kapcsolódsz, amelyről Jézus a Jn 15,5-ben beszél. Ha viszont engedsz a kísértésnek ezen a területen, akkor hívő életed nem lesz gyümölcsöző, mert Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetsz.

A szem kívánsága

A kísértés második fajtája egy hazugság, amelyen keresztül a Sátán Ádámhoz és Évához férkőzött. Hazudott az Isten elleni engedetlenség következményeit illetően. Isten megmondta, hogy az engedetlenség halállal jár, a Sátán viszont azt mondta, hogy "dehogy haltok meg" (Ter 3,4) . A Sátán Éva önfenntartási ösztönét védte ki, azt a hamis biztonságot keltve benne, hogy Isten tévedett, amikor a bűn következményéről beszélt. A Sátán így biztatta Évát: "Ne hallgass rá; tedd, amit jónak látsz". Éva szemei előtt a tiltott gyümölcs tetszetős volt (6. vers), tehát Ádámmal együtt figyelmen kívül hagyta Isten parancsát csak azért, hogy saját belátása szerint szolgálja saját látszólagos érdekeit. .

A szemek kívánsága alattomosan fordít el bennünket Isten Igéjétől, és felőrli Istenbe vetett bizalmunkat. Szemünk előtt lebeg mindaz, amit a világ nyújt, és jobban kívánjuk azt, mint az Istennel való kapcsolatot. Több hitelt adunk saját kilátásainknak, mint Isten parancsainak és ígéreteinek. Szemünk kívánságai túlfűtenek bennünket, mindent megragadunk, amit csak tudunk, és azt hisszük, hogy feltétlenül szükségünk van rá. Így saját magunkat is becsapjuk, mert azt hisszük, hogy azt Isten is nekünk szánja. Tévesen hisszük, hogy Isten semmi jót nem akar megtagadni tőlünk, ezért sóvárogva követeljük magunknak a bőséget.

Nem bízunk Istenben teljes szívvel, inkább hagyjuk, hogy eluralkodjon bennünk az a lelkület, ami Istentől azt követeli, hogy Ő "bizonyítson". Ez volt a lényege annak is, amikor a Sátán Jézust másodszor kísértette meg: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat (a templom kiszögelléséről), mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe" (Mt 4,6) . Jézus azonban nem ment bele a Sátán "na most mutasd meg" játszmájába. Így válaszolt: "...meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet" (7. vers).

Életemnek egy szakaszában lelkipásztorként szolgáltam. A gyülekezet néhány tagja nem szándékosan ugyan, de engedett annak a kísértésnek, hogy kipróbálja Istent. Egyik nagyon kedves barátom rákos lett és haldoklott. A gyülekezetben azonban elterjedt az a hír, hogy egymástól függetlenül négyen is azt állítják, hogy Dick nem fog meghalni, mivel Isten megígérte, hogy életben marad. Többen is így kiáltottak fel: "Hát nem csodálatos, hogy Isten meg fogja gyógyítani Dicket?" Dick azonban három hét múlva meghalt.

Ha valóban Isten jelentette ki négyüknek, hogy Dick nem fog meghalni, akkor milyen fényt vet Istenre ez a kudarc? Hazuggá teszi Őt. Hazug lenne hát Isten? Természetesen nem; Ő az igazság. Minden hazugság a hazugság atyjától származik; magától a Sátántól. Megtévesztő szellemek hazugságot terjesztettek Dickről azért, hogy megpróbálják tönkretenni a gyülekezet Istenbe vetett bizalmát.

Isten nincs nekünk lekötelezve: Ő egyedül önmagának tartozik elszámolással. Képtelenség olyan okosan megfogalmazni egy imát, hogy Istentől kicsikarjuk a választ. Ez nemcsak eltorzítaná az imádság lényegét, hanem abba a helyzetbe hozna bennünket, ami egyedül Istent illeti. Az igaz ember Isten írott Igéjébe vetett hitből él, és nem követeli Istentől, hogy bizonyítson Önmaga mellett, és válaszoljon szeszélyes kívánságainkra, ha mégoly nemesnek tűnnek is azok. Minket kell próbának alávetni, nem Istent.

Az élet kevélysége

A kísértés harmadik csatornája a New Age mozgalom lényege: a kísértés arra vonatkozik, hogy mi irányítsuk a saját sorsunkat, uraljuk a világunkat és mi magunk legyünk saját magunk istenévé. A Sátán csillapíthatatlan vágyat ébresztett Évában a tiltott gyümölcs után: "Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnytlik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és a rossz" (Ter 3,5). A Sátán úgy adta elő javaslatát, hogy túlzott módon célozta meg az Isten által adott készséget, hogy uralkodjunk. Azt sugallta: "Ne elégedj meg azzal, hogy Isten uralma alatt uralkodsz, hiszen megvan benned az a lehetőség, hogy olyanná legyél, mint Isten." Éva meggyőződött arról, hogy "kívánatos a fa... mert okossá tesz" (6. vers), és Ádámmal együtt evett is róla.

A Sátán azt ígérte az emberpárnak, hogy olyanok lesznek, mint Isten. Ez nem más, mint hazugság. Ádám és Éva bedőltek a kísértésnek, azonban nem lettek e világ isteneivé, ahogy a Sátán ígérte nekik. Sőt azt a lehetőséget is elvesztették, hogy Isten irányítása alatt uralkodhassanak. Helyettük értelemszerűen a Sátán lett e világ istene, pontosan úgy, ahogy kitervelte.

A Sátán Jézussal is kipróbálta ezt a trükköt: "Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem" (Mt 4,8-9). Jézus nem kérdőjelezte meg, hogy jogosan ajánlja a Sátán ezt a világot és annak minden dicsőségét. Ajánlhatta ezeket, mivel Ádám és Éva az első kísértéskor átjátszotta őket az ő kezébe. Ha viszont komolyabban belegondolunk, elég nevetséges volt a Sátán felajánlása. Ugyan miért lett volna Jézus számára csábító az, hogy a Sátánt imádja cserébe e világ uralmáért, amikor az egész világegyetem az Övé! Tehát így válaszolt: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj" ( 10. vers) .

Az élettel való kérkedés arra csábít, hogy elforduljunk Istentől, ne Őt imádjuk; le akarja bennünk rombolni az Iránta való engedelmességet; és rá akar venni arra, hogy mi magunk irányítsuk a saját életünket. Tisztában kell lenned vele, hogy az élettel való kérkedés kísért, amikor úgy érzed, hogy Isten segítsége és iránymutatása nélkül is elboldogulsz az életben, és nem kell megkérdezned a véleményét, nem kell meghajtanod a térded senki előtt. Azt hiszed talán, hogy önmagadat szolgálod, valójában azonban a Sátánt imádod és szolgálod minden olyan esetben, amikor nem Istent szolgálod és nem Őt imádod. Pontosan ez az, amire a Sátán mindennél jobban áhítozik. Életedet azonban az Isten iránti imádó alázat és engedelmesség kell, hogy jellemezze {1Pt 5,5-11, Jn 15,8-10).

Ne felejtsük el; hogy a kísértés e fajtái három fő területre irányulnak: 

1. Isten akarata az életedben, amely Istentől való függésben nyilvánul meg; 

2. Isten Igéje az életedben, amely az Úrba vetett bizalomban nyilvánul meg; 

3. Isten imádása az életedben, amely Isten iránti engedelmességben fejeződik ki. A Sátán ellened irányuló minden kísértése ezeket a területeket ostromolja. Ellenségünk megfigyeli, hogy melyik a leggyengébb pontod, és ott fog kísérteni; ahol nem vigyázol.


A KÉT LEGERŐSEBB VÁGY

Miért engedjük meg, hogy kísértő gondolatok foglalkoztassanak, amelyek ellentétben állnak az Isten Igéjével és akaratával? Valljuk be őszintén: így akarjuk. Nem jelentenek kísértést azok az ételek, melyeket nem szeretünk, azok az ellenkező nemű emberek, akiket nem találunk vonzónak, azok az előléptetések, amelyeket nem akarunk, stb. A kísértésben az a csali, hogy a gonosz biztos boldogulást ígér, ha megszerezzük azt, amit Isten akaratával ellentétesen akarunk, és amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá. Ne higgy neki! A test kívánsága kielégíthetetlen. Ezzel ellentétben: "Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, majd kielégíik őket" (Mt 5,6). Egyedül abban találsz boldogságot, ha helyes kapcsolatokat ápolsz, a Szentlélek ereje által élsz és a Lélek gyümölcseit termed.

Azért eszünk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy együnk?

Az étvágy feltétlenül fontos ahhoz, hogy életben maradhassunk. Tehát azért eszünk, hogy éljünk. Viszont az étel nem jelent többé megelégedést, ha életünk értelmévé válik. Sőt, felőröl bennünket. Emberek milliói vesztik el az önuralmat az étkezés terén. A testünknek szüksége van helyes táplálkozásra. A megfelelő étkeket fogja kívánni, amelyek egészséget jelentenek, és az immunrendszer működését is fenntartják. Egészséges leszel és szabad, ha azért eszel, hogy természetes étvágyadat csillapítsd. Ugyanakkor elveszted önuralmadat, ha evéssel akarod csillapítani a benned levő feszültségeket, vagy mohóságból hol az édességet kívánod, hol a sósat, stb. Ez rossz hatással lesz egészségi állapotodra is.

Nem véletlen, hogy Pál az ételek helytelen élvezetét is ott említi, ahol józan intelmét olvashatjuk: "...az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő szellemekre és ördögi tanításokra hallgatnak" ( 1 Tim 4,1 ) . Az utolsó idők jelei közé tartozik az is, hogy vannak, akik "tiltják... bizonyos ételek élvezetét" (3. vers), pedig azok indokolt szükséget elégítenek ki. Az a tapasztalatom, hogy minden étkezési rendellenesség hátterében szellemi tényező áll. Ugyanakkor gyakorlatilag alig akad olyan tanácsadó, aki az anorexiát (lelki feszültségek okozta kóros étvágytalanság) és a bulímiát (kóros, kényszeres zabálás) szellemi eredetűnek tekintené.

Fékevesztett szexuális vágyak

Pál józanságra int az utolsó időkkel kapcsolatban (lTim 4,3). Itt említi a házasságot is (azt a kapcsolatot, amelyet Isten arra szánt, hogy benne a szexuális vágyak kielégüljenek). A nemi vágy is olyan hatalmasság (Ef 6,12), amely a Szentírás szerint a bűn egyik leggyakoribb forrása. Pál azt írja: "Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik" ( 1 Kor 6,18). Már sok embert lelkigondoztam szellemi problémák miatt. Szinte mindenki bevallotta, hogy valamilyen szexuális torzulás van az életében. Vannak, akik képtelenek uralkodni a vágyaikon, mások démonikus nemi erőszak áldozataiként szenvednek. Sőt, a szex szinte kivétel nélkül megkötözöttséget jelent azok életében, akiket korábban molesztáltak, vagy akik undorító sátáni szexuális szertartások résztvevői voltak. Ha létezik olyan, hogy démonok az egyik emberből átmennek a másikba, akkor azt mondanám, hogy ez leginkább a törvénytelen szexuális egyesülés útján következhet be.

Szexualitásunkat Istentől kaptuk, a vegetatív idegrendszer működésének szerves részeként. A normális szexuális tevékenység életünk rendszeres, ritmikus része. Jézus viszont azt mondta: "aki kívánságga1 tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében" (Mt 5,28). Arról beszél, ami szexuális téren túllépi az Isten által megszabott kereteket. Az itt említett nemi kívánság eredeti görög kifejezése az epithümosz szó. Az epi előtag azt jelenti, hogy "hozzá ad"; tehát azt jelzi, hogy a természetes ösztönhöz valamit hozzáadtak. Jézus felhívja rá a figyelmünket, hogy ne adjunk hozzá semmit az Istentől kapott természetes ösztönhöz úgy, hogy felfokozott vágyakkal fertőzzük a gondolatainkat. Nemi életedet egyedül úgy uralhatod, ha gondolataidon uralkodsz.

A nemi kívánság testi megnyilvánulást követel, és itt lép színre a Római levél 6. fejezete. Halandó testünkben nem engedhetjük a bűnt uralkodni ( 12. vers) azáltal, hogy testünket a gonoszság fegyverévé adjuk át (13. vers). A Sátán minden esetben teret kap, amikor szexuálisan vétkezel a testeddel, és rendezetlen nemi életed szellemi problémává válik. Az egyik konferencia végén egy misszionárius elmondta, hogy 20 év megkötözöttség után végre megszabadult a nemi vágy kötelékétől. Lelkigondozást kért emiatt már akkor, amikor missziós szolgálatára készült, majd minden szabadsága alatt is, viszont soha nem aratott tartós győzelmet mindaddig, míg végül fel nem ismerte, hogy problémája szellemi háttérből fakad, és szellemben kell rá megoldást találni.

A SZABADULÁS ÚTJA

Az első korintusi levél 10,13 ragyogó jó hírt tartalmaz számunkra. Van kiút a kísértés miatti aggodalmakból és félelmekből: "Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." Hol van az a kiút, amiről Pál beszél? Ugyanott, ahol a kísértés megfogalmazódik: az értelmedben. A kísértések először a gondolataidban fogalmazódnak meg. Ezt vagy saját érzékiséged, vagy maga a kísértő sugallja. Ha eltöprengsz a gondolaton, ha lehetőségként melengeted, akkor előbb-utóbb meg is teszed, ez pedig már bűn. Ehelyett Pál azt mondja, hogy minden gondolatunkat ejtsük Foglyul a Krisztus iránti engedelmességre (2Kor 10,5) . A kísértéstől való menekülés első lépése az, hogy megragadunk minden gondolatot, mihelyt elménk küszöbét átlépi.

A befurakodó gondolatot foglyul ejtjük. Ezután a következő lépés, hogy kiértékeljük. Pál nyolc kitételt sorol fel, hogy miken gondolkozzunk: "ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe" (Fil 4,8). Tedd fel magadban a kérdést: "Megfelel-e Isten igazságának ez a gondolat? Tisztességes dolgot sugall-e? Igazságos-e? Tiszta-e? Ha cselekedetre váltom, akkor kedves dolog fog-e kisülni belőle és nemesíti-e az életemet? Egyetért-e majd a többi hívő a tettemmel? Lehet-e Istent dicsőíteni érte?" Ha e kérdések bármelyikére "nem" a válasz, akkor azonnal töröld a gondolatot. Semmi közöd ne legyen hozzá. Amennyiben rendszeresen visszatér, mondj ismételten nemet. Isten Igéjének ígéretei alapján megtalálod a menekülés útját, ha megtanulod, hogyan kell a kísértő gondolatokra reagálni: megállitod őket elméd ajtajánál, Isten Igéjének mérlegén kiértékeled, majd elveted, ha nem felelnek meg a mércének.

Ugyanakkor ha egy gondolat eszedbe jut és megfelel a Fil 4,8-ban szereplő tesztnek: igaz, tisztességes, igazságos, stb., akkor "vedd figyelembe" (8. vers), azaz azon járjon az eszed, és aszerint cselekedj (9. vers). "...és veletek lesz a békesség Istene" (9. vers). Ez pedig sokkal jobb eredmény, mintha elbuksz a kísértésben, és a bűnös viselkedésnek meglesz a fájdalmas, gyötrő következménye.

Megvallani és ellenállni

A bűn-gyónás-bűn-gyónás-bűn... állandó körforgásában fennakadt emberek végül elvesztik a reményt, hogy valaha is megtapasztalhatják az igazi győzelmet a bűn fölött. Merő akaraterővel nem lehet kivédeni azt, hogy az épp előbb megvallott bűn megismétlődjön. A Sátán pedig készen áll, hogy kárhoztasson: Az önuralom csupán illúziónak tűnik, a hívő élet pedig végeláthatatlan hánykolódás.

Ha engeded a bűnt uralkodni; az olyan lesz, mint a kutya, amely berohan az udvarodba; beléd harap és nem enged el. Ekkor magadat kezded ütni, mert elbuktál és Istenhez kiáltasz bocsánatért. Ő megbocsát, de a kutya még mindig ott van. Miközben Istenhez kiáltasz, miért nem inkább a kutyát ütöd, miért magadat? A Jak 4,7 azt mondja: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut előletek". Helyes, ha megvalljuk a bűnünket, sokszor azonban elmulasztjuk betartani a Biblia útmutatását, amely megtöri ezt a körforgást: ha bűn van az életünkben, azt meg kell vallani, majd ellent kell állni. Ha győzelmet akarunk aratni a bűn felett, akkor feltétlenül ellen kell állnunk a Sátánnak és távozást kell parancsolnunk neki.

Úgy élünk, mintha csupán Isten és ez a beteg emberiség lenne az egyetlen valóság a szellemi világban. János azonban ezt írja: "Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus" (1 Jn 2,1 ) . Ha győzni akarunk a kísértés és a bűn felett, és meg akarjuk tapasztalni a szabadságot, akkor oda kell fordulnunk igazi Pártfogónkhoz, és szembe kell szegülnünk elvetemült ellenségünkkel.

Share