Damian Stayne Magyarországon

alt

Gyógyító imaalkalom

Damian Stayne, Cor et Lumen Cristi(Anglia)

2008, Budapest

2009

  • Ladánybene - gyógyító imaalkalom tanúságtételei (2009. február)

2012

 


Hit és gyógyulás

damianKristina Cooper interjúja Damian Stayne-nel, a Cor et Lumen Christi alapítójával és a nagyon népszerű “karizma-iskola” nevű tanfolyamok elindítójával, melyek az utóbbi években katolikusokat képeztek arra, hogy hogyan használják a gyógyítás és prófétálás adományát.

GOODNEWS: Hány tanfolyamot tartott eddig?

Damian: Az elmúlt 3 évben mintegy 30 tanfolyamunk volt, több mint 5000 résztvevővel. Angliában, Írországban, több ízben Lengyelországban, Portugáliában, Kelet-Afrikában: Tanzániában, Kenyában, Ugandában.

G.: Miért érezte úgy, hogy szükség lenne egy ilyen iskola beindítására?

D.: Aggodalom töltött el az angol katolikus karizmatikus megújulás miatt, amiatt, hogy attól a néhány szolgáló embertől függünk, akik hatásos, erős gyógyító, prófétáló, ismeret szava karizmával rendelkeznek, (s akik többnyire idősebbek), hogy ha meghalnak ezek a testvérek, velük halnak a szolgálatok is.

G.: Miért gondolja ezt?

D.: Azért gondolom, mert egy csomó ember van, akik sosem kaptak megfelelő képzést, illetve nem ragadták meg a lényegét  a gyógyításba vetett hit erejének. Nem elég egyszerűen elhinni, hogy csodák vannak, hanem el kell hinnünk, hogy Isten használni akar minket és ez nem olyasmi, amire mi magunkat lelkileg fel tudjuk tornázni, hanem ez Isten ajándéka, és  ez az az ajándék, amire igazán nagyon kell vágynunk és kérnünk kell. Nem nagyon tudunk hatékonyak lenni, nagy gyógyulásokat látni, a hit ajándéka nélkül.

G.: Ez az ön saját tapasztalata?

D.: Igen. A mi közösségünk kezdetektől fogva imádkozik gyógyulásokért és meg is tapasztaltunk számos testi gyógyulást, de ezek nem voltak olyan mértékűek, mint amilyenek a Bibliában leírt ígéretek. Nem láttunk vakokat, süketeket, bénákat gyógyulni, holott Jézus ezt ígérte.

G.: Mikor változtak meg a dolgok?

D.: Úgy 4-5 évvel ezelőtt egy pap jött hozzánk Pottából (India) aki tartott nekünk egy lelkigyakorlatot Chertseyben. Ez volt az első alkalom, hogy láttam valakit a vakságából meggyógyulni. 30 másodperc alatt történt. Semmi kétsége sem lehetett az embernek felőle. A következő évben, ahogy az szokásos volt, a mi közösségünk vezette a gyógyító imaszolgálatot az ünnepi konferencián, és úgy éreztem, bűnbánatot kell tartanom a hitem hiányossága miatt, és imádkoznom kell azért, hogy nagy csodák történjenek a konferencia alatt. Erősen éreztem, hogy Isten többet akar tenni és ezért több hitért imádkoztam. Rászántam az időt, hogy valódi bűnbánatot tartsak és gyóntam is. Szükségét éreztem, hogy az Úrral “jóban” legyek, tiszta lélekkel állhassak előtte, hogy használhasson, mivel a bűn akadálya lehet annak, hogy meghalljam Istent és hogy a szolgálatom által működhessen az ő kegyelme, ereje.

G.: Mi történt?

D.: A gyógyító összejövetel utolsó napja előtti éjszakája volt. Szolgáltam a tömegben, miközben mások dicsőítettek és épp imádkoztam valakiért, hogy erővel tudjon evangelizálni, mikor valamit éreztem a hátamban. Felismertem, hogy ez egy ismeret szava. Tudtam, Isten arra hív, hogy imádkozzam valakiért, akinek hátproblémája van. Megfordultam és láttam, hogy egy nő ül ott tolószékben.  Megrémültem és az első gondolatom az volt: ez túlzás, tolószékben ülő gyógyulásáért nem imádkozom. Megkérdeztem a hölgytől, hogy mi a baja, és ő mondta, hogy a háta. Féltem imádkozni érte, mert hátha semmi sem történik, de tudtam, Isten azt akarja, bízzam abban a hitben, amelyért én magam imádkoztam.  Összehívtam egy pár embert a közösségemből, hogy együtt imádkozzunk a nő felett. Őbenne nagy adag fájdalomcsillapító volt, és mindig nagy fájdalmai voltak, ha állnia, vagy járnia kellett. Azt mondta, évek óta nem járt már járókeret nélkül, és nem telt bele pár perc ima, mikor felállt a tolószékéből és ment, futott körben a teremben a legcsekélyebb fájdalom nélkül.  A férje, aki a gondozója is volt, meg volt lepve, mikor látta a feleségét besétálni, mikor hazaért.  Kapcsolatban maradtam vele, és 5 év óta jól van és teljesen normális életet él.  Ez a gyógyulás megváltoztatta számomra a dolgokat, segített a hitem növekedésében és abban, hogy többre vágyjak. Aztán 2001-ben megalapítottam a Karizma Iskolát, hogy képezzük és bátorítsuk az embereket hitre, hogy Isten használhassa őket erővel a karizmákban, beleértve a gyógyítást is.

G.: Voltak más fontos dolgok is, amelyek nagy hatással voltak Önre?

D.: Igen, a másik dolog az volt, hogy olvastam Smith Wigglesworth-ről. Ő egy alázatos pünkösdista Yorkshire-ből, aki a 20. század első felében működött. Bámulatos csodákat látott szolgálata során és rendkívülien el volt telve a hit ajándékával.  Megtanultam tőle, milyen ereje van a Parancsolás Szavának. Néha az emberek több, mint háromnegyede meggyógyult az ő szolgálata során. Megvilágította a gyógyításba és csodákba vetett hit fontosságát, és akkor elkezdtem nap mint nap imádkozni és bűnbánatot tartani a csodákba vetett hitem hiánya miatt. Kértem Istent, használjon engem vakok, süketek, némák, mankóval járók, rákosok és egyéb gyógyíthatatlan betegségben szenvedők gyógyítására. Sőt, halottak feltámasztására.

 

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.