Szeretet az Isten

Cantalamessa atya nagyböjti második beszéde

Vatikán, 2011. április 1. (Zenit.org)

Az első és legfontosabb hír, amit az Egyháznak tovább kell adnia, s amit vár a világ, hogy Isten Szeretet. De ahhoz, hogy az evangelizálók képesek legyenek ezt hitelesen hirdetni, szükséges, hogy őket egészen átjárja ez a bizonyosság, hogy ez tegye ragyogóvá az életüket.

cantal1A kifejezésnek: „Isten Szeretet”, kettős jelentése van, az egyik, hogy Isten a tárgya a szeretetnek, a másik, hogy Isten az alanya a szeretetnek, ez utóbbi a mi szeretetünket jelenti Isten iránt, míg a másik az Isten irántunk való szeretetét jelenti. S mivel az emberi személy inkább aktív, mintsem passzív, ezért mindig adva van a lehetőség arra, ami az első jelentés, azaz, hogy mi tegyünk valamit Istenért. Ezt tükrözi a keresztény prédikáció is, amikor bizonyos korokban, szinte kizárólagosan arról beszél, hogy kötelességünk Istent szeretni. („De Deo diligere").

De a biblikus kinyilatkoztatás példákat ad a második jelentésre is, arra, hogy beszél Isten szeretetéről, s nem csak az Isten iránti szeretetről. Arisztotelész mondta, hogy Isten annyiban a világ mozgatója, amennyiben rá irányul a szeretet. Azaz, amennyiben a szeretet tárgya és a teremtmények végső oka.[1] Azonban a Biblia éppen ennek ellenkezőjét állítja, azt ugyanis, hogy Isten a világot azért teremtette, és tartja fenn, mert szereti.

S ezért amikor Isten szeretetéről beszélünk, nem az a fontos, hogy arról legyen szó, hogyan szereti az ember az Istent, hanem, hogy Isten szeret, mégpedig előbb szeret."Mert az a szeretetet, hogy nem mi szeretjük Istent, hanem Ő szeret bennünket." (1Jn 4,10). Minden ettől függ, a mi istenszeretetre való képességünk is." Azért szeretjük őt, mert Ő előbb szeretett minket." (1Jn 4,19).

1. Isten szeretete örök

János a nagy távlatok embere. Mások Krisztus földi történetének rekonstruálásakor a Máriától való születéssel kezdték. János azonban nagyot lép visszafele, az időből az örökkévalóságba szökell. „Kezdetben volt az Ige.” S ugyanezt teszi a szeretettel kapcsolatban is. Mindenki más, még Pál is, arról beszélnek, ahogyan Isten szeretete megnyilvánul a történelemben, és eléri csúcspontját Krisztus halálában. János visszamegy a történelem előttire. Nem csak rámutat Istenre, aki szeret, hanem arra az Istenre mutat rá, aki maga a Szeretet. „Kezdetben volt a Szeretet. A Szeretet Istennel volt és Isten a Szeretet” – ezt jelenti a megfejtése a kijelentésnek: Isten Szeretet." (1Jn 4,10)

Erről a kijelentésről írta Ágoston: "ha semmi mást nem írt volna ebben a levélben, vagy semmi más nem állna a Szentírásban, csak ennyi, hogy Isten Szeretet, nem kellene többet kérdeznünk.” [2] Hiszen az egész Biblia nem más, mint Isten szeretetének az elbeszélése. [3] S ez az a jó hír, amely hordozza és megmagyarázza az összes többit. Végeláthatatlan viták voltak és lehetnek arról, hogy van-e Isten, vagy nincs. Én mindenesetre azt hiszem, hogy a legfontosabb kérdés nem Isten létére vonatkozik, hanem Isten szeretetére.[4] Amennyiben feltételeznénk a létét szeretet nélkül, inkább megfélemlítene, mintsem hogy örvendeznénk léte miatt, mint ahogyan ezt látjuk számos nép és civilizáció esetében. A keresztény hit nagyon határozott ebben: Isten az, Aki Van, és Isten Szeretet

A kiindulópontunk a Szentháromság. Miért hisznek a keresztények a Szentháromságban? A válasz: azért, mert hiszik, hogy Isten Szeretet. Ahol az Istenről, mint legfőbb Hatalomról, vagy Törvényről gondolkodnak, ott nincs szükség több személyre, s ezért nem is értik a Szentháromságot. A törvényt és a hatalmat egyvalaki is gyakorolhatja, a szeretetet nem.

Nincs olyan szeretet, mely ne irányulna valamire, vagy valakire, amint a filozófus Husserl mondja, mint ahogyan nincs ismeret sem, mely nem valaminek, vagy valakinek az ismerete lenne. De kinek a műve, hogy Isten szeret, hogy szeretetnek nevezzék? Az emberiségé? De hiszen az ember legfeljebb évmilliók óta létezik, ez előtt mit jelentett az, hogy Isten szeretet? Ez nem kezdődhetett az idő egy adott pillanatában, mert Isten nem változik. A kozmosz? De hiszen a kozmosz csak néhány billió éve létezik, s az előtt mit jelentett az, hogy Isten szeretet? Nem mondhatjuk azt sem, hogy önmagát szerette, mert az önszeretet nem szeretet, hanem önzés, a pszichológusok azt mondanák: nárcizmus.

Hát itt jön a keresztény kinyilatkoztatás, melyet az Egyház Krisztustól kapott, s melyet vall a Credo-ban. Isten maga a szeretet, öröktől fogva, mert Ővele mindig is ott volt a Fiú, az Ige, akit végtelenül szeret, s ez a szeretet a Szentlélek. Minden szeretetben jelen van három valóság, minden szeretetnek van három alanya, mégpedig valaki, aki szeret, valaki, aki felé irányul a szeretet, s maga a szeretet, mely egyesíti őket.

2. Isten Szeretete a teremtésben

Az örök szeretetnek az időben történ szétáradása az üdvösségtörténet. S ennek első foka a teremtés.

A szeretet természeténél fogva szétárad, közli önmagát. Mint ahogyan a cselekvés követi a létet, a szerető létezés feltétele, hogy Isten szeretetből teremt. "Miért teremtett minket az Isten?” A régi katekizmus válasza: ”Azért, hogy Őt megismerjük, szeressük és szolgáljuk ebben az életben, s boldogok legyünk vele a Mennyországban”. Cáfolhatatlan, de nem teljes válasz. A végső kérdésre felel, arra, hogy mi végre vagyunk a világon, mi végre alkotott minket Isten, s nem válaszol az oksági kérdésre, hogy milyen okból teremtett bennünket Isten. Mi késztette arra, hogy minket megteremtsen? S erre nem az a köteles válasz, hogy azért, hogy szerethessük őt, hanem a helyes válasz az: azért, mert szeret minket.

A rabbinikus teológia szerint, melyre a Szentatya legutóbbi könyvében hivatkozik: „A kozmoszt nem azért teremtette Isten hogy minél többféle dolog legyen égen és földön, hanem azért, hogy legyen megfelelő „hely” a szövetség számára, az Isten és ember között elhangzó szerető „Igen” számára.” 5]. A teremtés célja, hogy szolgálja a szerető Isten dialógusát teremtményével.

Mennyire távol áll ettől a keresztény látásmódtól az a felfogás, amire adventben hivatkoztak ateista tudósok. Egy fiatal fiú vagy leány számára a legsúlyosabb szenvedés, amikor felfedezik, hogy véletlenül jöttek a világra, hogy őket nem akarták a szüleik, nem várták, mintegy elhibáztak valamit, s azért születtek meg. Úgy tűnik, az ateista tudományoskodás ezt a szenvedést az egész emberiségre ki akarja terjeszteni.

Senki sem képes bennünket jobban meggyőzni arról, hogy szeretetből vagyunk teremtve, mint Sienai Szent Katalin, a Szentháromsághoz intézett lángoló imájában: "Hogyan is alkottad, Ó Örök Atya, ezt a te teremtményedet? Tűz lobogott benned, ó végtelen Szeretet, bár láttad a Te Világosságodban mindazt a gonoszságot, melyet teremtményed majd elkövet végtelen jóságod ellen, de úgy tettél, mintha ezt nem is látnád, tekinteted teremtésed szépségén pihent, akit Te, szeretettől megittasodva szerettél, akit szeretetből magadhoz vontál, és a magad képmásával, hasonlatosságával ajándékoztál meg. Örök Igazság, megajándékoztál engem azzal az igazsággal, hogy a szeretet késztetett arra, hogy megalkosd az embert.”

S ez nem csak agapé, nem csak irgalmas szeretet mely ajándékoz és leereszkedik, ez erosz is a maga tiszta mivoltában, ez vonzalom az iránt, akire a szeretet irányul, vágy és lenyűgözöttség, annak szépségével.

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.