Budapesten járt Briege nővér és Kevin atya

Kevin atya

briege1Kevin Scallon-nak hívnak és Írországból jöttem, és egészen attól kezdve, hogy kisfiú voltam, nagyon érdeklődtem a ti országotok iránt. A gyermekkorom egyik nagy hőse a ti Mindszenty bíborosotok volt. Nagyon sokat hallottam róla az iskolában és nagyon sokat olvastam róla a katolikus újságokban.

Valószínűleg még sohasem hallottatok Briege nővérről, még kevésbé biztos hogy hallottatok rólam. A nővér világszerte nagyon ismert, és nagyon ismert az Úrtól kapott gyógyító karizmájáról. És azért van itt, hogy ezt a karizmáját gyakorolja az Úr segítségével. És most röviden el szeretném mondani nektek, hogy mi fog itt ma este történni.

Először meg szeretném köszönni a plébános atyának a fogadtatást, és mindazoknak a meleg fogadtatását, akik valamilyen módon kapcsolódnak ehhez a plébániához. 

A szokás szerint fog lezajlani a mise, és az utolsó imádság, az áldozást követő imádság után lesz egy gyógyító szolgálat és ez a következőképpen fog zajlani: kihelyezzük az Oltáriszentséget a monstranciával a mise végén, és egy rövid dicsőítés és imádság után én megfogom a monstranciát és körbejárok vele a templomban, és meg foglak áldani titeket. Miközben én ezt csinálom, a nővér pedig imádkozni fog a szükségeinkért, a mi szándékainkért. Egy nagyon egyszerű módon fog imádkozni gyógyulásokért, a nővér nagyon szeret ilyen módon imádkozni gyógyulásokért, és azért szereti ezt, mert azt szeretné, ha az Eukarisztia lenne az imádság központja. Ugyanis Jézus az, aki végbeviszi a gyógyítást, nem pedig a nővér, vagy nem pedig én.

Az Úr nem mást akar tőlünk, hanem amit máskor is akar, hogy legyen egy egyszerű várakozó hitünk, és biztos mindannyian tudjátok, hogy ez mennyire fontos. 

Biztos ismeritek az Evangéliumból azt a részletet, amikor Jézus megkérdezi, hogy hiszed-e azt, hogy meg tudlak gyógyítani, és Jézus azt mondja a hited az, ami meggyógyít. Jézus ezt a hitet kéri tőlünk ma este is. Meg van bennetek ez a hit? Biztosan így gondoljátok? Nagyon erős a hitetek? Természetesen általában soha sem olyan erős, mint szeretnénk, az én hitem sem olyan erős, mint amilyennek szeretném.

Nagyon fontos az, hogy mi is úgy tekintsünk, mint ahogy Jézus is tekintett a tömegre, hogy nem egy tömeget látott, hanem emberek összességének látta.

Sokan azt gondolják, hogy nagyon sokan eljöttek ide ma este, és nagyon sokunknak az imáját Jézus meg fogja hallgatni, de az enyémet biztosan nem fogja meghallgatni. 

Kedves Testvéreim, szeretném ma este megígérni nektek, ezt a komoly ígéretet szeretném ma este nektek tenni, senki nem fog innen ma este eltávozni anélkül, hogy különleges kegyelemben és áldásban ne részesülne. Lehet, hogy egy hónapba vagy egy fél évbe telik majd, amíg meglátjátok, hogy mi ez a kegyelem és mi ez az áldás, de bizonyosan meg fogjátok látni. Hiszitek ezt? 

"IGEEEN!"

Nagyon jó, mert ez az igazság! A Nővér is fog majd természetesen hozzátok szólni néhány szót a mise végén, de mielőtt a misét folytatnánk én is szeretnék néhány szót szólni.

A mai evangéliumban arról olvashattunk, hogy Jézus körbejárt, gyógyított és jót cselekedett. A négy evangéliumban Jézus gyógyító szolgálata központi helyet foglal el. Tehát Jézus azt szeretné ezzel is mutatni, hogy igenis kíváncsi minden szükségletünkre és ki akarja elégíteni minden szükségletünket. A múlt héten az egyik kedvenc evangéliumi részletet olvashattuk a szentmisén, amikor Jézus azt mondja, hogy jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és túl vagytok terhelve és én megkönnyítlek benneteket. Jézus azt is mondja, hogy jöjjetek hozzám és tanuljatok, én szelíd vagyok és alázatos szívű és irgalmat találtok nálam. Jézus ránézett azokra az emberekre akikhez beszélt és a Szíve megtelt irántuk szeretettel. Ezért kiáltott hozzájuk: jöjjetek hozzám mindnyájan.

És ma este Jézus ugyanígy ránk tekint és ugyanezeket a szavakat intézi hozzánk. Lát mindannyiunkat, mindannyiunk arcát látja külön - külön, és az Ő Szent Szíve azt mondja, hogy jöjjetek hozzám! 

Hogyan jöhetek Jézushoz? Hála Istennek Jézushoz jönni nagyon könnyű. Jézushoz jöhetek a templomba, Jézushoz jöhetünk a keresztség szentsége által...

A templom, az Egyház az, ahol a lelki táplálékunkat, a napi lelki kenyerünket megkapjuk. Az Egyházon keresztül nagyon sokféle módon jöhetünk Jézushoz.


A Nővér egyik kedvenc mondata, hogy Jézus él! JÉZUS ÉL! Az egyházatya nagyon szépen ír Jézus mennybemeneteléről: azt írja az egyházatya, hogy amikor a mennybemenetelkor Jézus eltűnt az apostolok szeme elől, abban a pillanatban megjelent a Szentségben. Tehát abban a pillanatban, amikor eltűnt a szemük elől, megjelent minden egyes szentségben. Jézus jelen van és él minden egyes szentségben. 

Emlékeztek arra, amikor azt mondja, hogy én vagyok az élet kenyere? (Jn 6,35 és Jn 6,48) Aki eszi az én Testemet és issza az én Véremet, az bennem van és én őbenne (Jn 6,54-56), feltámasztom az utolsó napon, mert az én Testem valódi étel és az én Vérem valódi ital. Tehát legközelebb akkor kerülhetünk Jézushoz, ha a szentségeken keresztül közelítjük meg. És mik azok a szavak amiket mondunk, amikor a szentáldozáshoz járulunk, nem más, mint hogy kérjük a gyógyulást Istentől. Ezek a százados szavai: Uram nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, Te csak mondj egy szót és meggyógyul az én lelkem. Tehát amikor a szentáldozáshoz járulunk, akkor az Egyház a gyógyító ima szavait helyezi az ajkunkra, és a várakozó hitnek a szavait. Ne felejtsük el ezt, amikor ide jövünk a szentáldozáshoz...

Amikor vétkezünk, szükségünk van arra, hogy Jézushoz jöjjünk. Hogy hol találjuk? Amikor vétkeztünk, akkor biztosan megtaláljuk a kiengesztelődés szentségében. Miért hagyta nekünk Jézus a gyónás szentségét? Mert tudta, hogy vétkezni fogunk. Mert tudta, hogy szükségünk van az Ő megbocsátására. Tehát az Egyház szolgálatán, a papok szolgálatán keresztül kapjuk meg a bűnbocsánatot, és így van ez a többi szentséggel is, például a házasság szentségével. Amikor az ifjú pár idejön, összekötik az életüket és amikor kimennek a templomból, akkor Jézus is velük van. Bizonyára mindnyájan ismeritek a házasélet nehézségeit és, hogy mennyire tapasztaljátok, hogy szükségetek van Jézusra. Ezért csak minden házast felkérek, hogy jöjjenek Jézushoz a házasság szentségében. Amikor Jézus azt mondja, hogy gyertek hozzám, akkor nem csak egyszerűen azt mondja, hogy gyertek, hanem, hogy gyertek, mert itt vagyok, itt vagyok és értetek vagyok itt! Gyertek hozzám és én tanítani foglak titeket, az olvasmányokon keresztül, Isten szaván keresztül.

Jézus mindig sokkal közelebb van, mint a saját gondolataink. Egyik leghatásosabb módja a Jézushoz való közeledésnek, az ima. Nem is tudom hányszor fordultam Jézushoz az imában, folyamatosan beszélek hozzá, és amikor a Nővérrel utazunk látom, hogy ő is folyamatosan Jézussal beszél. Néha, amikor valamit kér akkor azt hiszem hogy hozzám beszél, valójában Jézussal beszél. Mindannyiunk életében így kellene lenni. Nem kell nagy imákat mondani, egyszerűen úgy kell vele kommunikálni, mint egy másik személlyel. 

II. János Pál pápánk hosszú ideje mondja, hogy az Egyház életében ez egy új tavasz. És mindannyian akik itt vagyunk, láthatjuk ezt az új tavaszt, tapasztalhatjuk, hogy ez az egész Egyház számára egy nagy áldásnak az ideje. És én is az utazásaim során látom azt, hogy az Úr kiárasztja az Ő Lelkét a világba. Természetesen az is igaz, hogy nagyon sok gonosz dolog történik a világban, de az Úr megáldja az Ő népét nagy erővel ebben az időben - és Ő meg akar áldani titeket is és engem is. Azt szeretné, hogy hozzá kiáltsunk, hogy hozzá kiáltsunk a sötétség után a szükségeinket, szeretné, ha bíznánk benne, szeretné, ha átadnánk neki a szívünket, szeretné, ha bíznánk Máriában, aki a mindennapi életünkben a segítségünkre van.

Mária is közel van hozzánk ebben az időben, hívja az Ő gyermekeit, ahogy mindig is a világtörténelem során hívta a gyermekeit vissza Jézushoz. 

Testvérek! Lehetnek itt átlagos katolikusok, akik csak azért járnak templomba, mert ez a hagyomány, de mielőtt elhagynátok a templomot ma este, szívetekben szóljatok Jézushoz! Szólítsátok meg és mondjátok: Jézus szeretném, ha hozzám jönnél, szeretném, ha bemutatnád nekem magadat, szeretném, ha barátom lennél, ha a szívembe költöznél és ott maradnál, hogy minden sötétséget kiűzz az életemből. Amen.


Briege nővér

Jézus Krisztus dicsőítelek téged, imádlak téged, aki itt jelen vagy közöttünk. Köszönöm neked Jézus, hogy eljöttél hozzánk ma este, Jézus segíts, hogy megnyissuk előtted a szívünket, Amen.

Kedves testvéreim és nővéreim, nagy öröm számomra, hogy itt lehetek ma veletek, Jézus jelenlétében. Mielőtt elkezdenénk a gyógyulásokért imádkozni, szeretnék veletek megosztani néhány dolgot Isten dicsőségére. 

briege2 1970-ben az orvos azt a diagnózist állapította meg, hogy néhány hónapon belül könnyen tolókocsiba kerülhetek. Szent Ferenc rendjében, akkor már fogadalmas nővér voltam, elhagytam Írországot és Amerikában éltem egy ideje. Azt gondoltuk, hogy az az éghajlat segít abban, hogy javuljon az állapotom. Ennek ellenére az állapotom rosszabbodott, és a legjobb szakemberek is csak azt tudták mondani, hogy nagyon keveset tehetnek értem. Akkoriban azt gondoltam, hogy ez az én keresztem és ezt fel kell vállalni, mert nem igazán hittem azt, hogy meg fogok gyógyulni, illetve azt gondoltam, hogy nem vagyok elég méltó arra, hogy meggyógyuljak. 

1970 december 9.-én azonban reggel 39-kor egy pap prédikációját hallgattam, aki az ima erejéről beszélt, és nem fizikai gyógyulásért imádkoztam, hanem azért kértem Jézust, hogy újítsa meg a lelki életemet, és a katolikus hitemet. Tehát annak ellenére, hogy 14 éves koromban beléptem ebbe a rendbe és 16 éves koromban fogadalmat tettem, mégis azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Azt mondtam magamnak, hogy ha igaz az, hogy az Eukarisztiában Jézust veszem magamhoz, akkor más embernek kellene lennem, és talán az volt a baj, hogy nem voltam erről eléggé meggyőződve. Azért mentem el tehát erre az említett lelkigyakorlatra, hogy Jézust kérjem, hogy mutassa meg magát nekem. A legnagyobb ajándék, hogy higgyünk ebben, és ahogy hallottam ezt a beszédet, azt gondoltam magamban, hogyha ez a pap imádkozna értem, akkor az talán segítene. Akkor egy belső hangot hallottam, ami azt mondta nekem, hogy: Briege engem keress! Behunytam a szememet, és mindössze annyit mondtam, hogy: Jézus! Segíts nekem! Abban az időben nagyon sok nővérem elhagyta a rendet, és egy krízisen haladtunk keresztül, éppen ezért nagyon kértem Jézust, hogy segítsen nekem. 

Abban a pillanatban, ahogy elmondtam ezt az imát, azt éreztem, azt éreztem, mintha egy kéz megérintette volna a fejemet. Azt gondoltam, hogy biztos a pap jött oda hozzám és rám helyezte a kezét, amikor kinyitottam a szememet, akkor azt vettem észre, hogy fizikailag meggyógyultam. Egy nagy erőt éreztem, hogy át halad a testemen, egy nagy hullámban, kiegyenesedtek az ujjaim, kiegyenesedtek a térdeim, és abban a pillanatban felugrottam. Emlékszem, hogy felkiáltottam, hogy: Jézus hiszek Benned! Mellettem ült egy ember, aki rám nézett és megkérdezte, hogy: minden rendben van? - mert mi katolikusok nem a spontán viselkedésünkről vagyunk híresek templomi környezetben. Egy nagyon mély jelenlétét éreztem Jézusnak. Abban a pillanatban tudtam, és most is tudom, hogy Jézus él, és hogy most is itt van velünk.

És ami kívülről történt, semmiség volt ahhoz képest, ami belül történt bennem. Úgy tudnám csak leírni, hogy szerelmes lettem Jézusba, és a katolikus hitembe. Másnap elmentem az orvoshoz, - korábban egy héten háromszor elmentem hozzá, és naponta 30 tablettát kellett szednem - a doktor megvizsgált és sírva fakadt. Azt mondta, hogy milyen jó lenne, ha enyém lenne ezért a dicsőség, de utána azt is mondta, hogy: én is azt hiszem, hogy Jézus gyógyította meg. Nem volt több gyógyszer felírás és nem éreztem soha többé ezeket a fájdalmakat. 

Röviddel ezután két nagyon fontos és mély tapasztalatom volt az Úrral. Az első az, amit a gyógyító szolgálattal kapcsolatban, amit Jézustól kaptam, és amelytől nagyon féltem. A másik pedig egy hívás arra, hogy az atyával együtt egy nemzetközi gyógyító szolgálatban vegyek részt, amikor az Úr megmutatta nekem a papi hivatásnak a szépségét és annak a szépségét, hogy mit jelent papnak lenni. És 28 év szolgálat után rájöttem, és ma így gondolom, hogy a legnagyobb ajándék az, hogy Jézust magamhoz vehetem a Szentségben. Mindig azt mondom a katolikus testvéreimnek, hogy bár csak tudnák azt, hogy mekkora ajándék számukra Jézus Krisztus, aki itt van az Oltáriszentségben, és amiért mártírok ezrei meghaltak többek között Írországban is, az nem más volt, mint az ő katolikus hitük. 


Mielőtt elkezdenénk imádkozni, hadd osszak meg veletek két történetet Jézus gyógyító erejéről az Oltáriszentségen keresztül. 

briegeNéhány évvel ezelőtt Ausztráliában egy hölgy odajött hozzám, aki rákban szenvedett. Nagyon nagyon félt és azt mondta nekem, hogy nővér, én nagyon félek a haláltól. Van egy kisgyermekem, három másik gyermekem és fiatal férjem van, és nagyon kért, hogy segítsek neki. Beszéltem hozzá egy rövid ideig, majd megkérdeztem tőle, hogy katolikus-e. Azt mondta: igen, az vagyok. A közelben volt egy templom, és tudtam, hogy négy órakor ott mise lesz. Megkérdeztem ezért a hölgytől: látja azt a templomot? Hiszi azt, hogy az a Jézus, aki az evangéliumokban gyógyított, az a Jézus minden nap jelen van ezen a négy órás misén, és ön és én, mindketten abban a hatalmas kiváltságban részesülhetünk, hogy odamehetünk és érezhetjük az Ő Testét. És bizonyára ismeri azt a történetet, amikor a beteg nő azt hitte, hogy ha csak megérinti Jézus ruháját meggyógyul? Én nem tudom, hogy önt meg fogja-e gyógyítani, de az biztosan tudom, hogy meghallgatja az imáját. Én is imádkozom önnel, de nagyon nagyon kérem, hogy hívja el a férjét, hívja el a gyerekeit, együtt menjenek el a szentmisére. Azután odament Kevin atyához és neki is elmesélte a történetet. Ez reggel fél tizenegykor volt. Még aznap este hét órakor visszajött ez a hölgy és azt mondta, hogy Briege nővér, valami fantasztikus dolog történt. Nem tudom, hogy meggyógyultam-e, mivel májrákom van, de ez volt az első alkalom, hogy úgy mentem el misére, hogy egy nagy várakozó hit volt bennem, hogy az élő Jézussal fogok találkozni. Minden vasárnap elmegyek misére, de csupán kötelességtudatból, és sosem kértem Jézust. Azt mondta: amikor szentáldozáshoz járultam, eszembe jutott, amit mondanom kell.

Azt mondtam neki, hogyha tudná azt biztosan, saját szemeivel látná Jézust, itt lenne a szemei előtt, mit mondana neki? 

Akkor először hogy szentáldozáshoz mentem és láttam a pap kezében a felszentelt Ostyát, tudtam, hogy ez Isten, és ahogy magamhoz vettem, hatalmas béke áradt belőle. Most már nem félek a haláltól, bármi is történik velem, mert tudom, hogy Isten azt fogja velem cselekedni, ami a számomra a legjobb, és tudom, hogy a családomról is gondoskodni fog. Három nappal később megállapították az orvosok, hogy teljesen meggyógyult. Ez az oltáriszentség ereje. Ezért mondta az atya a prédikációban: Jézus nekünk azt mondja, hogy jöjjetek hozzám. 

A katolikus Egyházban nincsenek sztárok, nincsenek sikeres emberek és kevésbé sikeres emberek. Mindannyian tudjuk azt, hogy a hitünk központja Jézus Krisztus. 

Másodszor azt szeretném veletek megosztani, hogy eucharisztikus szolgálat lesz, és Kevin atya a monstranciával végig fog menni a templomban, körbe fog járni. Nagyon sok helyen csináltuk szerte a világban, és volt egy nagyon meghatározó élményem. Afrikában voltunk egy alkalommal, Kenyában, kb. százhúsz pap és egy püspök volt együtt egy lelkigyakorlat keretében, és megkérdezte a püspök, hogy a szertartás végén valami hasonlóra lenne-e lehetőség a székesegyházban. Úgy, mint itt ma este, akkor is a templom zsúfolásig tele volt, még kint is álltak. Ahogy a templomon végighaladt a monstranciával a padsorok között, volt ott egy kisfiú, aki kb. kilenc éves volt. Amikor az atya körbejárt a monstranciával azt mondtam az embereknek, hogy ne csukják be a szemüket, nézzenek Jézusra az Oltáriszentségben, és kiáltsanak Jézushoz, kérjék azt, amire szükségük van. Amikor én Jézus Nevét kiejtettem, a néger kisfiú felugrott és gyönyörű mosollyal elmosolyodott, és sírni kezdett. Az atya pedig tovább járt körbe. Ott volt az a kisfiú, aki elkezdett körbe jbriege3árkálni, tapsolt, de mindenki annyira el volt foglalva a saját kis imájával és kérésével, hogy a kisfiúról senki nem vett tudomást, kivéve az egyik papot, aki az ő nagybácsija volt és a többi pappal együtt koncelebrált ezen a misén. A mise után bementünk a sekrestyébe, ahova bejött két nővér és azt mondták nekünk és azt mondták nekünk, hogy jöjjenek ki, mert valami csodálatos dolog történt, ezt látniuk kell. A tabernákulum előtt állt egy kis asztal és ez a kisfiú ott volt az asztalon, énekelt, csörgődobon játszott és dicsőítették az Istent. Ez a kisfiú egy távoli faluból érkezett ide az édesapjával és deréktól lefelé béna volt. Az apja úgy hozta ide a templomba. 

Ezért érthetitek azt, hogy miért örült annyira a pap nagybácsi, a gyerek édesapja, mert a kisfiú meggyógyult, miközben kérte Jézust, aki az Oltáriszentségben jelen van. 

Ezután a szolgálat után még visszahívtak minket Kenyába és több helyen jártunk és ehhez hasonló eucharisztikus szolgálatokat tartottunk. Csak úgy tudnám leírni testvéreim és nővéreim azt, hogy mit éreztem, amikor láttam ezt a sok embert, és ezt a sok papot, mint az Apostolok Cselekedeteiben. Az emberek szíve megváltozott, házasságok gyógyultak meg, szívek gyógyultak meg.

  Testvéreim és nővéreim! Ma este én is imádkozni fogok veletek együtt. Amikor Kevin atya körbejár az Oltáriszentséggel, akkor szeretném, ha ti is Jézusra tekintenétek. Kérjetek bármit Jézustól, tőle bármit lehet kérni. És egy dolgot megígérhetek nektek, hogy Jézus száz százalékosan jelen lesz számunkra. Ebben a legcsodálatosabb dolog, hogy Ő teljesen itt van velünk, és megújítja a mi hitünket. Tartsátok azt észben, hogy a mi hitünk az nem érzelmekre alapul. A keresztségben megkaptuk a hitnek azt az ajándékát és ez a szentségeken és az imádságon keresztül folyton táplál. Gyertek ma Jézushoz, nagy várakozással és minden kéréssel jöjjetek hozzá, bármilyen nagy, Jézusnak nincs lehetetlen.

Köszönet Jenő testvérünknek, aki az egészet lejegyezte magnófelvételről.

(2001. november)

Share