Budapesten járt Briege nővér és Kevin atya - 4. oldal

Mielőtt elkezdenénk imádkozni, hadd osszak meg veletek két történetet Jézus gyógyító erejéről az Oltáriszentségen keresztül. 

briegeNéhány évvel ezelőtt Ausztráliában egy hölgy odajött hozzám, aki rákban szenvedett. Nagyon nagyon félt és azt mondta nekem, hogy nővér, én nagyon félek a haláltól. Van egy kisgyermekem, három másik gyermekem és fiatal férjem van, és nagyon kért, hogy segítsek neki. Beszéltem hozzá egy rövid ideig, majd megkérdeztem tőle, hogy katolikus-e. Azt mondta: igen, az vagyok. A közelben volt egy templom, és tudtam, hogy négy órakor ott mise lesz. Megkérdeztem ezért a hölgytől: látja azt a templomot? Hiszi azt, hogy az a Jézus, aki az evangéliumokban gyógyított, az a Jézus minden nap jelen van ezen a négy órás misén, és ön és én, mindketten abban a hatalmas kiváltságban részesülhetünk, hogy odamehetünk és érezhetjük az Ő Testét. És bizonyára ismeri azt a történetet, amikor a beteg nő azt hitte, hogy ha csak megérinti Jézus ruháját meggyógyul? Én nem tudom, hogy önt meg fogja-e gyógyítani, de az biztosan tudom, hogy meghallgatja az imáját. Én is imádkozom önnel, de nagyon nagyon kérem, hogy hívja el a férjét, hívja el a gyerekeit, együtt menjenek el a szentmisére. Azután odament Kevin atyához és neki is elmesélte a történetet. Ez reggel fél tizenegykor volt. Még aznap este hét órakor visszajött ez a hölgy és azt mondta, hogy Briege nővér, valami fantasztikus dolog történt. Nem tudom, hogy meggyógyultam-e, mivel májrákom van, de ez volt az első alkalom, hogy úgy mentem el misére, hogy egy nagy várakozó hit volt bennem, hogy az élő Jézussal fogok találkozni. Minden vasárnap elmegyek misére, de csupán kötelességtudatból, és sosem kértem Jézust. Azt mondta: amikor szentáldozáshoz járultam, eszembe jutott, amit mondanom kell.

Azt mondtam neki, hogyha tudná azt biztosan, saját szemeivel látná Jézust, itt lenne a szemei előtt, mit mondana neki? 

Akkor először hogy szentáldozáshoz mentem és láttam a pap kezében a felszentelt Ostyát, tudtam, hogy ez Isten, és ahogy magamhoz vettem, hatalmas béke áradt belőle. Most már nem félek a haláltól, bármi is történik velem, mert tudom, hogy Isten azt fogja velem cselekedni, ami a számomra a legjobb, és tudom, hogy a családomról is gondoskodni fog. Három nappal később megállapították az orvosok, hogy teljesen meggyógyult. Ez az oltáriszentség ereje. Ezért mondta az atya a prédikációban: Jézus nekünk azt mondja, hogy jöjjetek hozzám. 

A katolikus Egyházban nincsenek sztárok, nincsenek sikeres emberek és kevésbé sikeres emberek. Mindannyian tudjuk azt, hogy a hitünk központja Jézus Krisztus. 

Másodszor azt szeretném veletek megosztani, hogy eucharisztikus szolgálat lesz, és Kevin atya a monstranciával végig fog menni a templomban, körbe fog járni. Nagyon sok helyen csináltuk szerte a világban, és volt egy nagyon meghatározó élményem. Afrikában voltunk egy alkalommal, Kenyában, kb. százhúsz pap és egy püspök volt együtt egy lelkigyakorlat keretében, és megkérdezte a püspök, hogy a szertartás végén valami hasonlóra lenne-e lehetőség a székesegyházban. Úgy, mint itt ma este, akkor is a templom zsúfolásig tele volt, még kint is álltak. Ahogy a templomon végighaladt a monstranciával a padsorok között, volt ott egy kisfiú, aki kb. kilenc éves volt. Amikor az atya körbejárt a monstranciával azt mondtam az embereknek, hogy ne csukják be a szemüket, nézzenek Jézusra az Oltáriszentségben, és kiáltsanak Jézushoz, kérjék azt, amire szükségük van. Amikor én Jézus Nevét kiejtettem, a néger kisfiú felugrott és gyönyörű mosollyal elmosolyodott, és sírni kezdett. Az atya pedig tovább járt körbe. Ott volt az a kisfiú, aki elkezdett körbe jbriege3árkálni, tapsolt, de mindenki annyira el volt foglalva a saját kis imájával és kérésével, hogy a kisfiúról senki nem vett tudomást, kivéve az egyik papot, aki az ő nagybácsija volt és a többi pappal együtt koncelebrált ezen a misén. A mise után bementünk a sekrestyébe, ahova bejött két nővér és azt mondták nekünk és azt mondták nekünk, hogy jöjjenek ki, mert valami csodálatos dolog történt, ezt látniuk kell. A tabernákulum előtt állt egy kis asztal és ez a kisfiú ott volt az asztalon, énekelt, csörgődobon játszott és dicsőítették az Istent. Ez a kisfiú egy távoli faluból érkezett ide az édesapjával és deréktól lefelé béna volt. Az apja úgy hozta ide a templomba. 

Ezért érthetitek azt, hogy miért örült annyira a pap nagybácsi, a gyerek édesapja, mert a kisfiú meggyógyult, miközben kérte Jézust, aki az Oltáriszentségben jelen van. 

Ezután a szolgálat után még visszahívtak minket Kenyába és több helyen jártunk és ehhez hasonló eucharisztikus szolgálatokat tartottunk. Csak úgy tudnám leírni testvéreim és nővéreim azt, hogy mit éreztem, amikor láttam ezt a sok embert, és ezt a sok papot, mint az Apostolok Cselekedeteiben. Az emberek szíve megváltozott, házasságok gyógyultak meg, szívek gyógyultak meg.

  Testvéreim és nővéreim! Ma este én is imádkozni fogok veletek együtt. Amikor Kevin atya körbejár az Oltáriszentséggel, akkor szeretném, ha ti is Jézusra tekintenétek. Kérjetek bármit Jézustól, tőle bármit lehet kérni. És egy dolgot megígérhetek nektek, hogy Jézus száz százalékosan jelen lesz számunkra. Ebben a legcsodálatosabb dolog, hogy Ő teljesen itt van velünk, és megújítja a mi hitünket. Tartsátok azt észben, hogy a mi hitünk az nem érzelmekre alapul. A keresztségben megkaptuk a hitnek azt az ajándékát és ez a szentségeken és az imádságon keresztül folyton táplál. Gyertek ma Jézushoz, nagy várakozással és minden kéréssel jöjjetek hozzá, bármilyen nagy, Jézusnak nincs lehetetlen.

Köszönet Jenő testvérünknek, aki az egészet lejegyezte magnófelvételről.

(2001. november)

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.