Balázs atya válasza:

A válás eredendően szembenáll a házasság természetével, hiszen még ha nem ölt szentségi jelleget, a házasság akkor is, lényege, eredete és rendeltetése alapján felbonthatatlan. Ezt a természeti törvényt védi Krisztus és védi az Egyház. És – minden látszat ellenére – védi az emberi szabadságot is azzal, hogy kinyilvánítja, hogy ha az akarat szabad, akkor arra is szabad, hogy valamit szabadon egy egész életre szólóan válasszon. A szentségi házasság felbonthatatlansága jelzi, hogy a férfi és nő szeretete a legnagyobb kiteljesedésre van rendelve, tehát a szentség útja. És mint ilyen nem lehet pusztán emberi vállalkozás, hanem a mennyek országa radikális követelménye, melynek megfelelni csak Isten kegyelméből lehetséges.

Jézus Krisztus parancsa világos: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!”  Az Egyháznak tehát nincs felhatalmazása arra, hogy egy érvényes házasságot felbontson, mert azzal a Szentírás, az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezné magát. (A református egyház – ahol egyébként a házasság nem szentség – ugyancsak nem bont fel házasságot, csak tudomásul veszi, ha valaki polgárilag elválik, és belátása szerint megáldja azokat, akik polgárilag újraházasodnak.)

A Katolikus  Egyház szükség esetén megparancsolja az ágytól-asztaltól való elválasztást, ám ez nem a házasság kötelékének (ligamen) felbontása, mert ilyen esetekben a feleknek tisztaságban és önmegtartóztatásban kell élniük, szentségekhez járulniuk, hiszen fájdalmasan élik az Isten által akart, de az eredeti bűn következményeként megsebzett kizárólagos kapcsolatukat. Így is a szentség útja lehet a házasság, hiszen a kereszten függő Krisztust sem kapott viszontszeretetet, ő mégis imádkozott kivégzőiért és mindnyájunkért. A kereszt és a feltámadás, az örök élet hite ilyenkor különösen felragyog azok életében, akik elválasztva, de el nem válva, fájdalmasan élik a hűséget.

Az is előfordul, hogy a Katolikus Egyház bizonyos esetekben, alapos vizsgálat után semmisnek nyilvánít egy házasságot, vagyis nem felbontja, hanem érvénytelennek nyilvánítja, kijelentve róla, hogy létre sem jött, mert a szentség lényeges elemei hiányoztak, hiába volt a harangzúgás és a nászinduló, a gyűrűhúzás és az egyházi áldás. Persze kényes terület ez is, és a nagyszámú semmisnek nyilvánítás megkérdőjelezi a katolikus házasok felkészítésének minőségét.

Azt, akit házastársa elhagy, az Egyház nem bünteti, hanem segíti, erősíti, gondozza, és arra az esetre, ha kitartva életállapotában a szentség útján marad, megígéri neki az örök életet. De még az elvált, majd polgárilag újraházasodott híveit sem taszítja el az Egyház, hiszen – a közhiedelemmel ellentétben – attól, hogy szentségtörő életállapotuk miatt nem áldozhatnak, még nincsenek kiközösítve. Lelkipásztori gondoskodás veszi őket körül, melyben éppen azért bízhatnak, mert az Egyház hűséges Krisztushoz, aki által ők maguk is új, isteni életre születtek a keresztségben a Szentlélek erejéből.

További részletek erről a témáról:

Az életszentség titka, 2006-os kiadás: 109-129. o., 2010-es kiadás: 113-133. o.

(forrás:barsibalazs.hu)

Létrehozva 2018. szeptember 1.