A forgatókönyv 2020 végén nagyon különbözik attól, ami 2019-ben elterveztek. Egy évvel ezelőtt Ferenc pápa pápaságának hanyatlását a pán-amazóniai szinódus eredménye is megerősítette, mely nem tudta elérni a progresszivisták egyetlen elvárását sem, az egyházi cölibátus eltörlésétől a női papokig. A nemzetközi politika szintjén biztosnak tűnt Donald Trump győzelme az elkövetkező évi választásokon anélkül, hogy bármilyen választási csalás fenyegethette volna. A világot uraló forradalmi erőkkel szembeni ellenállást sokféleképpen mutatták be: a hongkongi antikommunista tüntetések nagy életpárti eseményei, az Acies Ordinata [zászlós hadak] nemzetközi katolikus koalíció megalakulása. A hagyományokhoz leginkább kötődő csoportokat támadták, egy jelentős közös céllal.

Egy évvel később a forgatókönyv megváltozott. Az előttünk lévő kilátások legaggasztóbb aspektusa nem a Covid-világjárvány, sem a „Nagy Újraindítás”, melyről oly sokat beszélnek, még csak Trump elnök váratlan veresége sem, hanem a viszály, ami feltűnt az egyház védelmezői és a természetes keresztény rend között. Azok a pontok, melyekben ez a viszály megnyilvánul, nem elméletiek, hanem gyakorlatiak, és a koronavírus közvetlen következményei. Élénk viták léteznek az egészségügyi összeesküvésről vagy az oltás törvényességéről, a mindennapi életre gyakorolt hatásról, ezáltal a harag, és a depresszió érzelmei növekednek a katolikusok körében. Súlyosan fenyegetve érezzük magunkat, és a terjed a süket lázadás légköre minden és minden ellen.

A megzavarodott és izgatott világ visszavezethető arra, ami a kormányokkal vagy a rejtett hatalmakkal történik anélkül, hogy elérnék a végső okokat, melyek az emberek bűnei. Az Isteni fenyítéseket nem ismerik fel, mint olyat, és ahol van izgalom és lázas tevékenység, ott az isteni kegyelem nem lép be.

A kegyelemnek nyugalomra, elmélkedésre van szüksége, arra a rendre, amit a Szent Család modellez. Ezért nincs jobb az adventi időkben, mint hogy Szent Józsefre tekintsünk, aki egy nehéz utazás hidegében és sötétjében bölcsen és bátran elvitte  a rábízott szent családot Betlehembe.

Szent Lukács azt mondja, hogy azokban a napokban kiadott egy rendeletet Augusztus császár, „ut describeretur universus orbis” [az egész világra], hogy az egész világot összeírják, „Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.” (Lk 2,3), és „József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott.” (Lk 2,4) Az Augusztus által elrendelt népszámlálás egy császár arroganciáján alapult, aki úgy tett, mintha világuralomra törekedne. Sok héber dédelgette a steril és haszontalan lázadás illúzióját. Ezek, ahogy Fr. Faber elmondta, minden irányba nézelődtek ahelyett, hogy a betlehemi barlang felé irányultak volna; és amikor a Messiás megszületett, Ő a botrány kövévé vált számukra. (Fr. Faber: Betlehem).

A Boldogságos Szűz Mária és Szent József nem lázadt fel, de ahogy tiszteletreméltó Louis de la Puente megjegyezte, Augusztus hűbéreseinek vallották magukat, és tisztelettel adóztak neki, hogy megzavarják ezzel a példával a világ büszkeségét és kapzsiságát (Meditations, amelyet Giacinto Marietti fordított olaszra, Torinó 1835, Vol. II, Pg. 145). Valójában Isten azt akarja, hogy engedelmeskedjünk azoknak, akik kormányoznak minket, még akkor is, ha gonosz szándékokkal kormányoznak minket, feltéve, hogy az, amit kérnek tőlünk, önmagában nem tiltott és nem ellentétes az isteni törvénnyel. A „hatalom” szó különböző nyelveken a latin augere, accrescere (növekedni) kifejezésből származik. Szent Józsefet filius accrescens-nek [faágnak] (1Móz 49,22) nevezik, aki növeli, megtestesíti a tekintély elvét, melyet leginkább felebarátunk növekedésének szolgálataként értelmeznek. Ő volt az Isten-Ember nevelőapja és Isten Anyjának legtisztább házastársa, de hatalmat gyakorolt Jézus és Mária felett, és ők engedelmeskedtek neki. És mégis, senki sem volt annyira engedelmes az isteni akaratnak, mint ő, amikor elindult Betlehembe.

1870. december 8-án a Quemadmodum Deus dekrétum által Boldog IX Pius pápa Szent Józsefet a Katolikus Egyház védőszentjének nyilvánította. Ez a dekrétum kánoni formát adott az igazságnak, mely szerint Szent József védi az Egyházat, ahogy tekintélyével védte a Szent Családot is élete során.

IX. Pius rendeletének 150. évfordulójára Ferenc pápa Szent József évnek nyilvánította a 2020. december 8. és 2021. december 8. közötti időszakot. Ebből az alkalomból az Apostoli Penitenciária, ami az Egyház Legfelsőbb Bírósága, a hívőket a különleges búcsúk rendkívüli ajándékában részesíti. Mauro Piacenza bíboros, az Apostoli Penitenciária dekrétumával, melyet Ferenc pápa akaratának megfelelően bocsátanak ki, „a szokásos körülményeknek megfelelően biztosítja a teljes búcsút (szentségi gyónás, eucharisztikus közösség és ima a Szentatya szándéka szerint) a hívőknek, akik minden bűntől elszakadt lélekkel vesznek részt a Szent József évben olyan módon, ahogyan azt ugyanaz a Kongregáció jelzi.”

A búcsú megszerzésének előre láthatóan számos módja van. Ezek közé tartozik a családi rózsafüzér elmondása, a Szent József litánia elmondása, vagy bármely ima Szent Józsefhez, melyet törvényesen jóváhagytak, mint például a „Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban, Szent József” ima, különösen március 19-én, május 1-jén, valamint a Szent Család ünnepén, minden hónap 19-én és minden szerdán, mely napot a szentnek szenteltek.

Kevesen értették meg a Szent Penitenciária e rendeletének fontosságát. Tudjuk ugyanis, hogy a búcsú a bűn miatti, ideig tartó büntetés Isten előtti elengedése, melyet a hívők nyernek el az Egyház közbenjárása által, melynek hatalmában áll szétosztani Krisztus és a szentek elégedettségének kincseit. Az Egyház nem egy láthatatlan valóság, hanem egy jogi értelemben tökéletes társadalom, mely minden eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy küldetését teljesítse.

Ferenc pápát lehet kritizálni, még súlyosan is, de amíg Krisztus törvényes helytartójának tekintik, az általa bevezetett jogi cselekedetek érvényesek, feltéve, hogy nem állnak ellentétben az Egyház hagyományával. Nem ez a helyzet a búcsúkkal, melyeket ő, mint pápa, minden joga, hogy kiosszon, a Péternek és utódainak adott kulcsok hatalmának köszönhetően: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt 16,19).

Aki tagadja ezeknek a búcsúknak az érvényességét, legalább de facto elfogadja azt a tézist, hogy Ferenc pápa hamis vagy törvénytelen pápa, a Katolikus Egyháztól eltérő „egyház” vezetője. Az, aki figyelmen kívül hagyja vagy minimalizálja jogi cselekedetének értékét, miközben pápának tekinti, vállalja a felelősséget a kegyelem növekedésének, és sok lélek dicsőségének, és más lelkeknek a Purgatóriumból való szabadulásának elmaradásáért. Minden hívő elnyerheti saját magának mind a részleges, mind a teljes búcsút, vagy felhasználhatja azokat választása révén a halottakra.

Nem könnyű teljes búcsút elnyerni, mert a lélek természetéből fakadóan szükség van ehhez kizárni még a bocsánatos bűnhöz való kötődést is. Azonban minden búcsú, még a részleges is, az Egyház nagy ajándéka, különösen azért, mert részben vagy egészben eltörli a bűn miatti büntetéseket a földön vagy a Purgatóriumban. Nem tudjuk megítélni Ferenc pápa szándékait, de tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy ezzel a dekrétummal értékes segítséget ajánlott fel azoknak a hithű katolikusoknak, akiknek a kegyelem különleges segítségére van szükségük ezekben a görcsös időkben, melyben élünk. A Boldogságos Szűz Mária után egyetlen más emberi teremtménynek sem volt akkora hite, mint Szent Józsefnek, és senki sem volt logikusabb és megfontoltabb nála. A neki szentelt évben kérjük meg Szent Józsefet, hogy adja meg nekünk a hit érzékét, és az értelem használatát, mely szükséges ahhoz, hogy eltévedés nélkül Betlehem isteni barlangja felé irányítson minket.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2021. január 3.