„Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, de Ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.” (Jel 1,17-18)

Ennyi idő után is emlékszem, hol voltam, mikor az a kérdés elhangzott. A kocsiban ültünk, épp elindultunk az iskolába, és egyik kis utasom hátulról felágaskodott, és megszólított: „Marissa, te hány éves leszel, mikor Christopher befejezi a gimnáziumot?”

Könnyeimet visszatartva próbáltam kiszámolni a választ. Nemrég fejeztem be egy ritka daganatos betegséghez, az angiosarcomához kapcsolódó kezelést. Kértem az Urat, adjon még egy évet, esetleg kettőt, de azon nem mertem álmodozni, hogy megérjem másodikos kisfiam érettségijét.

Sok okot találunk a félelemre az életben, de a halál általában vezeti a listát.

Akár rákbetegség, akár egy fertőző vírus emlékeztet rá, halandóságunk tudata megrendíti békességünket, biztonságunkat. Krisztus ígéretei az örökéletről enyhíthetik kételyeinket az örökkévalóságról, de a haldoklás folyamata vagy egy szerettünk elvesztése továbbra is rettegéssel tölthet el.

A Jelenések könyvében Isten reményt ad összes félelmünkkel szemben. Elhúzza a mennyet takaró függönyt, és elénk tárja Krisztus uralmának valóságát, a sír fölötti győzelmének beteljesedését. A halálra gondolva reményt és vigasztalást kapunk, ha szemünket a győztes Jézusra emeljük.

Mai alapigénkben János látja Jézust, ahogy a hét gyertyatartó között áll (Jel 1,12-16).

Krisztus hatalma és fensége láttán, a tiszteletteljes félelemtől János a földre esik. „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, de Ő rám tette jobbját, és így szólt: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai” (Jel 1,17-18).

Jézus megszólalása egy paranccsal kezdődik: „Ne félj!” – további szavaiban pedig három érvet találunk, hogy bízzunk Benne. Rettegés nélkül élhetünk egy félelmetes világban azért, aki Krisztus, azért, amit tett és tesz, és azért, amit tenni fog.

Jézus az első és az utolsó. A Fiú az Atyával volt a kezdetek kezdetén, és uralma örökké tart. Általa élő reményünk van, mely nem fogy el sosem.
Jézus meghalt és feltámadt. Krisztus elszenvedte a halált helyettünk, és bebiztosította örök életünket. Feltámadása garantálja mindazok jövőbeli feltámadását, akik hozzá tartoznak.

Mivel Ő él, mi is élni fogunk.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2020. július 21.