Az élet virágai... - Imre atya írása

altLátszólag minden rendben van, kezded a beszélgetést, mégis egyre az az érzésed, hogy olyan nyomasztóan szürkék és egyhangúak a hétköznapjaid. Az utóbbi időben mintha valamilyen nagy terhet hordoznál... Mintha soha nem lennének ünnepnapjaid... Mintha csak csupa ólmos, borongós, esős napokból állna az életed... 

Hallgatlak, ahogyan szomorúan ecseteled érzéseidet...

Tudod, miért van ez így? – kérdezem.
Mert olyannyira el vagy foglalva munkáddal és egyéb feladataiddal, hogy életutadnak ezen a szakaszán nem veszed észre a szépet.

Nem látod meg, mert csak bizonyos dolgok körül keringsz: 
csak pillanatnyi érdekeidet, 
múló sikereidet,
előrehaladásodat,
karrieredet, 
feladataidat és munkádat,
vagy felszínes, kötelező kapcsolataidat tartod szem előtt...

Másra nem tudsz figyelni!
Beszűkültél...
Alagútban vagy...

Miközben egyre csak panaszkodsz, hogy milyen egyhangú, szürke és unalmas körülötted az élet, meg sem gondolod, hogy nem az élet a hibás, hanem egyedül csak Te tehetsz arról, hogy ez így van!

Az élet ugyanis minden nap és mindenki számára egyformán kínálja fel megannyi szépségét, csak nem mindenki veszi észre...

Ha figyelmesebben néznéd életedet, akkor utad mentén mindig – érted? mindig! Minden nap! – találnál olyan dolgot, amelynek – a kötelező munkán és feladatokon túl – örvendeni lehetne:

egy jó szót,
egy meleg tekintetet, 
egy mosolyt, 
egy ölelést,
egy elismerést,
egy nagyra-értékelő gesztust,
egy hirtelen telefonhívást,
egy váratlan levelet,
egy hajszamentes napot,
egy pár órás egészséges pihenést, 
egy kiadós éjszakai alvást...

A teljes cikk elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.