Vezetők bűnei és rossz motivációk

motivacio penz„Jaj a mihaszna pásztornak!” c. posztomban egy héttel ezelőtt arról írtam, hogy vezetők bűnei mekkora rombolást tudnak végezni az egyházban. A cikkel az volt a célom, hogy magunkat, evangéliumi vezetőket figyelmeztessem a felelősségünkre és arra, hogy van okunk az istenfélelemre és az önmagunkkal szembeni bizalmatlanságra.

Bár a cikkben szexuális bűnökről volt szó, egyáltalán nem gondolom, hogy csak ezek fenyegetnék a keresztény vezetőket. Földesi Barnabás barátom tegnap elküldte nekem néhány gondolatát a vezetői bűnökkel kapcsolatban. Az ő engedélyével szeretném leközölni a levele legfontosabb részleteit, mert olyan irányba viszik tovább a vezetői bűnökről való diskurzust, amerre ritkán megyünk, de az egyház egészsége szempontjából elengedhetetlen, hogy erről is legyen szó.

Ezt írja Barnabás: „Régebben összegyűjtöttem több igét, ami elsősorban a vezetői pozícióból elkövetett bűnökkel és hibákkal foglalkozik. Aki vezetői pozícióban van, az nem biztos, hogy igazi vezető, de a kigyűjtött példák mind azt bizonyítják, hogy erről a ’helyrajzi számról’ jellegzetes és egymással összefüggő hibákra számíthatunk. Ezek nem kimondottan a közerkölcs elleni kihágások, és sokkal nehezebben dekódolhatók és kimutathatók a tízparancsolat koordináta rendszerében. A kézenfekvő erkölcsi normák ellen is véthet egy vezető, mint például lopás, hazugság, szexuális kihágás, erőszakosság, indulatosság, rágalmazás, stb., de úgy látom, hogy a vezetői bűnök külön kasztot képeznek és nem teljesen indokolatlan itt már a ’lelkek megvizsgálásának’ az ajándékát is segítségül hívni. Itt ennek a karizmának a terminusa különösen beszédes. Nem a ’cselekedetek megvizsgálásáról’ szól ugyanis. Ennek két okát látom.

1) A példákban szereplő bűnök nem a cselekvők cselekedeteiben, hanem a cselekvők szándékában és motivációiban érhetők tetten.

2) A vezető bűneinek egyértelműen rossz gyümölcsei vannak – főleg a követők életében –, de a magvetéstől a gyümölcsszüretig tartó időszak felölelhet fél emberöltőt is, ami a korrekciót már nagyon kétségessé teheti. Tehát a rajtaütés (szemben a közerkölcs kihágásaival) a magvetés és nem a szüret pillanata kell, hogy legyen!”

Hadd emeljem ki ezt a gondolatot, mielőtt a Barnabás által felsorolt igéket idézem. A vezetők bűnei ugyanúgy növekszenek, mint mások bűnei, és a gyökerük a motivációban keresendő. Ha a motivációkkal nem nézünk időben szembe, a bűnnel való leszámolás szándéka vagy túl későn lesz, vagy azért lesz eredménytelen, mert nem a valódi okkal foglalkozik. A vezetők bűnei mindenekelőtt a szándékokban keresendők, ezért a legtöbb esetben nem pusztán egyszeri megcsúszásról van szó, hanem sokkal mélyebben megbúvó problémáról. Tanulságos végignézni az igehelyeket, amelyekkel Barnabás alátámasztja a gondolatát (a kiemelések tőle vannak):

„Mert a mi igehirdetésünk nem tévelygésből ered, nem is tisztátalan szándékból, nem is álnokságból. Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.” (1Thessz‬ ‭2,3-6)‬ ‭

„Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak.” (ApCsel 20,33-34)

„Nem jó szándékkal buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, hogy aztán értük buzgólkodjatok.”‭‭ (Gal‬ ‭4,17)

„Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által.” (2Kor 2,17)

„Hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.” (2Kor 4,2)

„Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.” (2Kor 12,14)

„Némelyek ugyan irigységből és versengésből, de mások jóakaratból hirdetik a Krisztust: ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelmére rendeltettem, azok pedig számításból, nem tiszta lélekkel hirdetik a Krisztust, mert azt hiszik, hogy gyötrelmet okoznak nekem fogságomban. Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.” (Fil 1,15-18)

„Legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Pét 5,2-3)

„Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad.” (Tit 1,10-11)

„Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.” (ApCsel 20,29-30)

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.