I. Isten ereje a gyöngeségben mutatkozik meg

– Ismered Dávid és Góliát küzdelmének leírását a Bibliából. Az állig felfegyverzett, Istent káromló Góliátot Dávid egyetlen parittyával legyőzi… Az elbeszélés örökérvényű mondanivalóját Dávid így fogalmazza meg: “Tudja meg az egész sereg! Az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon.” (1 Sám 17,47)

– Vianney János (+1859) bizonyára a korabeli Franciaország egyik leggyengébb teológiai bizonyítványával rendelkező papja volt. Vizsgáin sorra megbukott. Többször elküldték a szemináriumból, mert gyenge képességei miatt nem tartották alkalmasnak a papságra. De mindig visszakönyörögte magát. Végül kegyelemből mégis pappá szentelték, de annyira nem bíztak képességeiben, hogy gyóntatásra évekig nem kapott engedélyt. Prédikációira csak nagy nehézségek árán tudott felkészülni. S így is nem egyszer belesült. – De ez a kis tehetségű ember átadta magát Istennek. És Isten szentté, korának legnagyobb hatású papjává tette. Csodálatos átalakulás ment végbe benne. Egyszerű szavai izzottak. Nemcsak a falu, hanem a környék, majd egész Franciaország tudomást szerzett róla. Olyan kis helységben működött – Arsban -, ahol vasútállomás sem volt. Most állomást kellett építeni, mert naponta százával jöttek Franciaország minden részéről, akik hallani akarták, gyónni akartak nála, találkozni szerettek volna vele. És e találkozások hatására sokan megtértek.

– Kopertinói Szent Józsefet (+1663) társai “tátott száj”-nak csúfolták. Annyira balkezes volt gyermekkorában, hogy ügyetlenségét még anyja is csak bosszankodva tudta elviselni.

– Labre József Benedeket (+1748) gyenge képessége miatt hetedszerre elküldték a kolostorból, ahová mindig újra visszakönyörögte magát. – És belőlük is szent lett: sugárzó istenszeretetük sokakat az Úr felé fordított.

Ilyen a Lélek ereje. Ő megsemmisíti a gőgösöket, az önmagukban bízókat, de felemeli a kicsinyeket, a semminek látszókat, és nagy tetteket visz végbe általuk, ha átadják magukat Neki. (vö. Lk 1,46-51; 1 Kor 1,20-31)

Az Úr téged is meghív, hogy emberi gyengeségeid ellenére is légy tanúja. A Szentlélek benned is nagy dolgokat tud művelni, ha átadod Neki magadat.

II. “Tegyetek tanúságot rólam” (Jn 15,27)

Isten minden keresztényt meghív, hogy szeretetének tanúja legyen. A bérmálásban fogadalmat teszünk, és kegyelmi erőt kapunk a tanúságtételre. Mit jelent tehát a tanúságtétel? (Vö. 31. rész)

Amint keresztény életünk, úgy tanúságtételünk is a Lélekvárás és a cselekvés, az önátadás és a kezdeményezés kettősségében fejlődik. Hiszen a tanúságtétel Isten, a Szentlélek műve, de pótolhatatlan szerepe van benne a mi közreműködésünknek is.

1. Tanúságtétel és várakozás

Jézus meghív minket, hogy legyünk tanúi a) az életünkkel, b) közösségünk egységével, c) szavainkkal. De a végtelen Istenről mi, gyarló emberek nem vagyunk képesek tanúskodni. Istenről csak Isten tehet hatékonyan tanúságot. (vö. 31. rész) – Jézus azonban megígérte, hogy Ő, illetve a Szentlélek fog tanúskodni bennünk, ha átadjuk magunkat neki.

a) Életünk tanúságtétele önmagában gyenge. Hiszen legjobb elhatározásaink után is folyton újra hibázunk. De a Szentlélek által Istenben élő “benső emberekké” válhatunk. (Ef 3,16) Ily módon Jézus megjelenik életünkben. S általa “bő termést” hozhatunk. (Jn 15,5)

b) Közösségünk tanúságtétele nem sokat érne, hisz a legjobb közösség sem tökéletes. De a Szentlélek által mégis eggyé válhatunk. (Ef 2,22) Ebben az egységben jelenik meg Jézus. (Mt 18,20) S a köztünk élő Jézus tanúságot tesz Istenről.

c) Szavunk mindig csak emberi szó. De Jézus megígéri, hogy ha átadjuk magunkat a Léleknek, akkor Ő fog szólni belőlünk, amint szólt a prófétákból, az apostolokból. (1 Kor 2,13; 2 Pt 1,21) – Ha például “bíróságok elé állítanak titeket – mondja Jézus – ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok… Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek.” (Mt 10,19-20)

– A tanúságtevő keresztény tehát folytonos várakozásban él. Várakozik, hogy a Szentlélek működjék és tegyen prófétai tanúságot benne. (Vö. Jo 3,1)

A hívőket sokszor elbizonytalanítja a világ látszólagos ereje, a gúny, a közömbösség, a keresztények kicsiny létszáma. S ha félelem van a lelkükben, nem mernek gondolni sem arra, hogy embertársaik megtérhetnek, vagy hogy nekik tanúságot kellene tenniük Jézusról. Ilyenkor csak saját erejüket, illetve erőtlenségüket látják. Az igazán hívő viszont tud a hitnek és a Szentléleknek hegyeket mozgató erejéről. Szívében hordja Jézus biztatását: “Ne félj, te kicsi nyáj. Úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.” (Lk 12,32)

2. Tanúságtétel és cselekvés

A Szentlélek általunk akarja megvalósítani emberi erőnket felülmúló tetteit. Cselekvő közreműködést vár tőlünk.
Jézus azt mondja: Amikor eljön a Szentlélek… “Ő tanúságot tesz rólam. – Majd hozzáfűzi: – Ti is tegyetek tanúságot rólam”. (Jn 15,27) Jézus a tanúságtételben való aktív közreműködést kíván tőlünk. Mit jelent ez?

I. Először is azt jelenti, hogy fel kell szítanunk magunkban a tanúságtevő lelkületet: az embertársak iránti felelősséget. Senki sem lehet közömbös számunkra.
Mindenki jelölt az isteni életre. Krisztus meghívott minket, hogy legyünk készek a legnagyobb áldozatra is annak érdekében, hogy mások megtalálják Istent. (Jn 15,12)

II. Másodszor azt jelenti, hogy krisztusi szeretetünkkel lehetővé kell tennünk, hogy a Szentlélek által Jézus megjelenhessen a) életünkben, b) közösségünkben, c) szavainkban, s így megérinthessen másokat általunk.

A kulcs tehát a szeretet. a) Jézus akkor van bennünk, (a Szentlélek által), ha szeretünk. b) Jézus akkor van köztünk, ha szeretjük egymást. c) Szavaink által is akkor tud Jézus, illetve a Szentlélek szólni, ha szeretetben, azaz Istenben vagyunk.

A tanúságtételben való cselekvő közreműködésünkhöz tartozik az is, hogy tudatosan ismerjük meg hitünket, illetve mélyítsük el hitismereteinket. Erre figyelmeztet a Szentírás is: “Mindig álljatok készen, hogy megfeleljetek”. (1 Pt 3,15) – Viszont bizonygatásunk mit sem ér, ha nem szeretetből fakad. Szavunk csak akkor hatékony, ha a Szentlélek működik bennünk.

(In: dr. Tomka Ferenc, Találkozás a kereszténységgel)

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. június 30.