„Mindent felszámolna a vadliberalizmus”

alt

Soltész Miklós interjú a Mandinerben

„A jogszabályalkotás nem elegancia kérdése. Lehet piperkőcködni, de a törvényhozás sokféle érdek mentén történik” – magyarázza Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a Mandinernek az egyházügyi törvény körüli mizériát. A kereszténydemokrata politikussal többek között koalíciós feszültségekről, a vadliberalizmus és az iszlamizmus veszélyeiről, a migránsozó plakátkampány keresztényiségéről beszélgettünk; és arról is megkérdeztük, hogy miben nem ért egyet Ferenc pápával. Azt is leszögezte: benne marad a hit- és erkölcstan a Nemzeti Alaptantervben. Interjúnk.

Úgy tudjuk, idén is járt Csíksomlyón, bár a sajtóban megjelent képeken nem láttam Áder János és Semjén Zsolt mellett.

Mellettük voltam, csak bent a tömegben.

Akkor nem is reprezentatív minőségben járt ott ugye?

Csíksomlyóra nagyon ritkán megyek reprezentatív minőségben. Egy államelnök vagy egy miniszterelnök-helyettes helyzete más, de így ez számomra egyházi, lelki esemény marad.

Az ortodox vallási vezetőkkel, pátriárkákkal gondolom már politikusi minőségben ült le tárgyalni. Ugye legutóbb éppen a bolgár pátriárka volt soron?

Igen, de előtte, jó pár hónappal korábban találkoztam Románia második ortodox vezetőjével, valamint a konstantinápolyi pátriárkával, sőt, Moszkva egyik ortodox püspökével is. Azzal a püspökkel, aki a magyar-osztrák területért, mint kormányzó felelős. Bulgária pátriárkájával pedig Szófiában, aztán itthon is tárgyaltunk. Túl azon tehát, hogy az orosz pátriárka és a Szentatya találkoztak Havannában, az ilyen megbeszéléseknek tovább kell erősíteni a keresztény összefogást a hit és a hagyomány különbségeinek megőrzésével. A két egyházfő találkozása történelmi esemény volt, amelynek értelme csak akkor van, hogyha más szinteken is folytatódik a párbeszéd.

Ezt a programszerű keresztény-ortodox összefogást nem éppen a muszlim fenyegetettség kényszeríti ki? 

Való igaz, hogy ezekben a találkozókban részben a kereszténység veszélyeztetettsége is benne van. Az egyik veszély az a vadliberalizmus, amely mindent fel akar számolni és egybemosni, a másik pedig a muszlim világ térnyerése. Ezekkel pedig nem lehet máshogy felvenni a küzdelmet, mint a keresztény nemzetek összefogásával és a kereszténységhez való visszatéréssel. 

Gondolom, akkor a magyar ortodox egyházak is részei ennek a párbeszédnek…

…ahogy a protestáns, katolikus és kisegyházak is.

Csak arra akartam kilyukadni, hogy a jelenlegi állam-egyház kapcsolatrendszernek vannak nyertesei, például az ortodoxok. De nem haragították magukra például a Mazsihiszt vagy az Ökumenikus Tanács tagjait az EMIH illetve a Hit Gyülekezete kedvezményezésével?

Egyáltalán nem, sőt nagyon jó a kapcsolat. A magyar állam és a szentszék közötti megállapodás ugyanis akár a direkt hitéleti, akár a közfeladatellátás területére vonatkozó finanszírozás esetében is kihat az összes többi egyházra, kivéve persze az üzleti alapon működőeket. 

Tehát a Mazsihisz nem nézi rossz szemmel, hogy az EMIH most hirtelen nagyobb kormányzati forrásokkal számolhat.

Miért tenné, hiszen korábban például közös finanszírozással rendbe hoztuk Európa második legnagyobb zsinagógáját. Az ilyen együttműködéseknek köszönhetően az egyházfinanszírozás most stabil az egész országban, beleértve ebbe az egy százalékos felajánlásokat, valamint az ingatlanok után járó örökjáradékot is. A közfeladatot ellátó egyházak pedig természetesen külön támogatást kapnak.

Tehát stabilnak látja a rendszert. Nemrég azonban a strasbourgi bíróság döntése alapján mégis módosítani akarták az egyházügyi törvényt – sikertelenül. 

Azért kellett a változtatást elindítani, mert a strasbourgi bíróság, illetve a bírák egy része, úgy döntött, változtatni kell néhány ponton az egyházügyi törvényben. Ez a törvény azonban viszonylag liberálisnak számít még nyugati országokkal összehasonlítva is, az egyházfinanszírozás struktúrája pedig jóval segítőbb jellegű hitéleti oldalról és az intézményátvállalás tekintetében is. Ennyi bevett egyház, szám szerint 32, sehol Európában nincsen. Persze azok, akik azért indítottak álegyházakat, hogy plusz jövedelmi lehetőségekhez jussanak, nekimentek a magyar egyházügyi törvénynek.

Azt állítja ezzel, hogy az ellenzék kapcsolatban áll a bizniszegyházakkal?

Tény, hogy az ellenzék nem támogatta a kormány törekvését a bizniszegyházak visszaszorításában.

De hát a szavazásnál elég lett volna csak egyetlenegy frakciót meggyőzni, hogy meglegyen a kétharmados többség. Arra következtet, hogy például még a Jobbik is kapcsolatban áll a bizniszegyházakkal?

A Jobbik esetében az a megdöbbentő, hogy ők végig azt mondták, hogy támogatni fogják az egyházügyi törvény módosítását. Mi pedig két módosító javaslatukat el is fogadtuk, ezek közül az egyiket – az egyházak kérésére – kisebb változtatással. Mindennek ellenére ők is leszavazták a törvénymódosítást. Úgy gondolom ennek fényében álságosnak tekinthető az ő hozzáállásuk. Az MSZP pedig nem szokta támogatni az egyházak érdekében hozott intézkedéseket.

Az az érdekes, hogy a jelenleg hatályos egyházügyi törvényt nem ilyen formában kezdeményezte a KDNP annak idején és ön mégis igen erősen védi most. Elégedett a szabályozással annak ellenére, hogy a Fidesz az utolsó pillanatban a módosító javaslataival teljesen átformálta a szöveget?

Amikor az ember családot alapít és családfőként vezeti azt, szembesül a ténnyel, hogy egyes családtagoknak mások az elképzelései. Kompromisszumképesnek kell lenni, még a legkisebb gyerekkel is, a kamaszról nem is beszélve. Ez a politikában is igaz. Felül kellett írni az elképzelésünket, de hála Istennek ebben az esetben nem elveket kellett feladni, amikor a saját indítványaink nem kerültek be a szövegbe. Működőképes a törvény, én ezt mindennap tapasztalom.

Működőképesnek lehet mondani, de semmiképpen sem elegáns, hogy leegyeztetnek egy törvényszöveget az egyházakkal, aztán amikor elfogadnák, akkor a koalíciós partner a módosítóival alapjaiban változtatja meg azt.

Azt gondolom, a jogszabályalkotás nem elegancia kérdése. Lehet piperkőcködni, de a törvényhozás sokféle érdek mentén történik. Valóban bejöttek más módosító indítványok, akár olyan tekintetben is, hogy kik kerüljenek a bevett egyházak sorába. Hosszú távon, három és fél év távlatában ez a törvény azonban semmi olyat nem hozott a működő egyházak életébe, amely zavart okozott volna. Ami változtatás azóta történt, annyi, hogy a korábban vallási egyesületként szereplő egyházak, már a nevükben is megjeleníthetik az egyház szót. Persze ugyanolyan támogatást nem kapnak, mint a bevett egyházak, de kiegészítő támogatáshoz juthatnak, amit az ő javaslatuk szerint osztunk föl. Az egyházakkal tehát alapvetően jó kapcsolatot tartunk fent. Minden olyan vád pedig, amely a Nyugat egyes országaiból érkezik, hogy itt nincs vallásszabadság, az rágalom és hazugság.

A törvény ezen formájával a KDNP tehát teljesen meg van elégedve?

Mint államtitkár azt mondom igen. Mi megtettük a javaslatainkat, ettől kezdve a felelősség a módosítást illetően az ellenzéké. 

Ezek szerint a koalícióban szent a béke ebben a tekintetben. A vasárnapi boltbezárás esete sem terhelte a partnerséget?

Az egy egészen más dolog. Van bennem egy érzés, egy tudat, hogy jó, ha az ember hetente egy napra megáll a rohanásban. Ez egyáltalán nem a templomba járással függ össze, az mindenkinek a saját dolga. Egy év alatt én azt tapasztaltam, hogy lenyugodott az egész ország. Kiürültek a nagy bevásárlóközpontok parkolói, és az éttermekben, múzeumokban, a kulturális és kirándulóhelyeken sok ember volt. Ezen felül az is fontos, hogy a boltokban dolgozó édesanyák ne hétköznap kapják meg a szabadnapot, hanem egy olyan napon, amikor a családjukkal együtt lehetnek. 

A boltzár mégsem bizonyult népszerű intézkedésnek.

Mert másik oldalról viszont az a realitás, hogy a társadalom többsége megszokta az elmúlt 25 évben a vasárnapi nyitva tartást. Annyira megszokta, hogy ezt nem lehetett fölülírni. Egy politikusnak pedig a közakaratot figyelembe kell vennie. A kereskedelmi dolgozóknak természetesen minden segítséget megadunk majd, hogy ne zsákmányolhassák ki őket. Megkapják a bérpótlékot is a vasárnapi munkáért. 

A bérpótlék ellenére mégiscsak úgy tűnt ez az eset, hogy a KDNP terve meghiúsult és ez alkalommal is kénytelenek voltak visszavonulót fújni. A keresztény politizálásnak ilyen értelemben nincsen akkora tere, mint amekkorát szeretnének?

Szerintem egy fontos és szimbolikus dolog volt a vasárnapi zárva tartás, de ennél sokkal fontosabb dolgok valósultak meg az elmúlt hat évben a Fidesz kereszténydemokrata része és a KDNP együttműködésével. Mert, ha a nemzetpolitikára, a határon túliakkal való nemzetegyesítésre, a szervezeti és egyházi együttműködésre gondolunk, eredményesek voltunk. Ha azt nézzük, hogy az egyházi jelenlét a köznevelésben, szociális területen több mint kétszeresére, gyermekvédelemben több mint négyszeresére növekedett, sikerrel jártunk. Én mégis azt gondolom, hogy a legnagyobb közös siker a családpolitika változásaiban figyelhető meg, ami részben a sztálini és rákosista toldozott-foldozott alkotmány helyett elfogadott új Alaptörvénynek és számos, a kereszténydemokraták számára fontos jogszabályváltozásnak köszönhető.

A családpolitika, a köznevelés és a nemzetpolitika átalakítása szerintem mégsem annyira hardcore keresztény témák, mint az abortusz szabályozása, vagy mint a már említett vasárnapi boltzár.

Azért vitatkoznék önnel. Amelyeket felsoroltam, igenis nagyon érintik a kereszténységet. A krisztusi tanítás értelmében a társadalomban kell élnie az embernek, nem élhet elkülönülve. Az egyházi iskolák léte például még az olyan emberek számára is fontos, akik nem gyakorló hívők. Szükség is lenne újabb egyházi iskolákra, akkora irántuk az érdeklődés. A gyermekvédelemben és a szociális ellátásban való egyházi szerepvállalás pedig szintén a krisztusi tanítást tükrözik. Az egyház az értékeket az intézményeken keresztül is közvetíteni tudja. Ez pedig pozitív hatással van a társadalomra, ebben biztos vagyok.

Ebbe a keresztényi képbe mennyiben illik bele a kormány által indított menekültellenes kampány?

Már bocsánat. Ez nem menekültellenes, hanem kampány a magyar nemzet mellett. Nem menekült, hanem illegális bevándorló. Ha pedig a háború elől menekülőkről beszélünk, akkor látni kell azt is, hogy kik a felelősek a háborúért és azért, hogy ilyen helyzetbe került egy térség. Ne a szlovákokkal, bolgárokkal, románokkal, magyarokkal, szerbekkel, lengyelekkel vagy a csehekkel próbálják megfizettetni ennek az árát, ne azokkal, akiknek mindehhez vajmi kevés közük volt. Másrészt a felelősség, a szeretet sorrendje benne van a keresztény tanításban. Így az országhatárok és a nemzet megvédése is beleértendő ebbe. Ugyanakkor az irgalmasságot ettől függetlenül gyakorolni kell. 

Mit tesznek?

A karitatív szervezetekkel folyamatosan ott voltunk a határ mentén, nemcsak Röszkén, Szegeden vagy Budapesten, hanem Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában és a minket folyamatosan, indokolatlanul támadó Ausztriában is. Mi nem csupán a közel-keleti vagy afrikai menekülteknek nyújtottunk segítséget, hanem az ukrajnai háború által sújtott magyar, ruszin és ukrán embereknek is. Mi ott voltunk, miközben a Nyugat elég hamar elfelejtette az ukrajnai forradalmat. Feladatunk megvédeni az országot, de másrészről pedig kötelességünk humanitárius segítséget nyújtani. 

Tehát az ön narratívájában egy nemzetpolitikai elv van a háttérben, hogy a magyar nemzetért is felelősséget kell vállalni, ezért nem lehet teljesen a tárt kapuk elvét alkalmazni, ez pedig beleillik egy keresztényi politikába, ha jól értem.

Több szempontból is. Ha megnézzük azokat az országokat, amelyek más politikát követtek, látjuk, hogy például Franciaországban több ezer mecset van. A zsidó hívők veszélyeztetett helyzetben vannak. Ezt ők maguk jelzik vissza. De látjuk azt is, ami Kölnben és Berlinben történt. Olyan kultúrkörről van szó, amellyel az együttélés iszonyatosan nehéz és törvényszerűen párhuzamos társadalmak alakulnak ki.

Ha az önöké felelős és keresztényi politika, akkor Ferenc pápa mennyiben tekinthető felelősnek és keresztényinek?

Ez nem lehet kérdés. Ő a katolikus egyház feje. De azzal például nem értettem egyet, hogy a Szentatya Leszboszról nem keresztényeket, hanem muzulmánokat fogadott be. Ferenc pápának mindenesetre vannak olyan üzenetei, amelyeket le kell fordítanunk – és le is fordítunk az irgalmasság jegyében. Az viszont egészen más kérdés, hogy befogadunk-e milliókat és aztán még többen akarnak jönni. Ez nem az irgalmasság, mert ilyen körülmények között az irgalmasságot nem lehet gyakorolni.

Biztosan van egy bizonyos tartomány, amelyen belül Ferenc pápa szavait értelmezni lehet, de azért az elég egyértelmű volt, amikor bocsánatkérésre szólította fel azokat az országokat, amelyek bezárják a kapuikat.

Szerintem először azoknak az országoknak kellene bocsánatot kérniük, akik gyarmatokat tartottak, azután azoknak, akik háborúkat robbantottak ki. Ezt követően pedig azok kérjenek bocsánatot, akik ezen országok felfegyverzéséből és olajából gazdagodtak meg. Miután mindez megtörtént, akkor próbálják meg helyben rendezni a viszonyokat. Ha pedig erre nem képesek, akkor fogadjanak be tömegeket a saját országukba. Ne minket akarjanak belevinni egy olyan zsákutcába, ahonnan nincs visszaút. Azért a mi történelmünk, a szerbeké, a bolgároké és a magyaroké, akik évszázadokig „élvezték” a muszlim uralmat, megmutatja az ilyen befogadás következményeit. Nekünk felelősségünk, hogy Konstantinápolyból ne váljunk Isztambullá. Azért itt Magyarországon az emberek 85 százaléka így gondolkodik és ez nem véletlen.

Az írás elolvasható itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.