15 katolikus reakció 15 kérdésre – 2. rész

altFolytatjuk a hétfőn megkezdett sorozatot, amiben megpróbálunk röviden válaszolni néhány gyakran felmerülő kérdésre a katolikus egyház tanításával kapcsolatban. Következzen újabb öt kérdés!

A katolikus egyház hozzáadott könyveket a Bibliához.

A Biblia Jézus korában nem úgy nézett ki, mint ma, hogy bemész a boltba, és leveszed a polcról a szépen bekötött könyvet. Jézus korában (amikor még csak az Ószövetség létezett leírva), úgy képzeld el, hogy voltak különálló iratok, amiket a zsidó közösségek olvastak, de nem volt még végleges ezeknek a könyveknek a listája, azaz nem volt még kimondva, hogy a sok használatban lévő könyv közül melyiket kell sugalmazottnak, isteninek tartani.

Például volt közösség, ami olvasta Hénok jövendöléseit, volt, ami nem. Ugyanígy nem volt egyértelmű például Ezekiel könyve vagy az Énekek éneke. A könyvek pontos jegyzékének első összeállítását a zsidó közösség végezte el Kr. u. 90-ben Jamniában. Ez más sorrendű jegyzék, mint amit a katolikus egyház használ, és hét könyvvel kevesebb. Amikor az egyházban a 16. században lezajlott a reformáció, a reformátorok ezt a jegyzéket fogadták el. Van azonban némi probléma ezzel. Ha figyelmes vagy az évszámokra, te is könnyen rájössz: Kr. u. 90-ben már megszületett a kereszténység, sőt már majdnem hatvan éve térítettek az apostolok, elsősorban a zsidó hitűek között. Ez nagyon sok vitát, haragot és háborúskodást szült. Különösen fájdalmas volt, hogy – amint azt már az előző cikkben írtam – a zavargások megfékezésére a római birodalom Kr. u. 70-ben lerombolta a Jeruzsálemi templomot, a zsidó vallás fő szentéjét, kiirtotta a papi családokat, és kitiltotta a választott népet Jeruzsálemből. (Ezzel a zsidó kultusz meg is szűnt, nem véletlen, hogy ma a zsinagógákban gyűlnek össze imádkozni, de áldozatot sehol a világon nem mutatnak be.) Ez hatalmas tragédia volt számukra, és leginkább a keresztényeket okolták érte. Tulajdonképpen azért hívták össze 90-ben Jamniába a gyűlést, hogy kiátkozzák a keresztényeket, és világossá tegyék, hogy különböznek tőlünk, továbbá ez a gyűlés határozta meg az ószövetség könyveinek jegyzékét is. A könyvek listáját pedig úgy állították össze hogy direkt ne a keresztények által használt legyen. Ezért én nem tartom szerencsésnek ha ezt vesszük át mi is. Nem véletlen, hogy a korai keresztény egyház sem tett ilyet. Kimutatták az egzegéták (a Biblia tanulmányozásával foglalkozó tudósok), hogy maguk az evangélisták, és az újszövetség szerzői is a keresztény kánont, azaz a mi általunk használt szövegváltozatot használták, amikor idéztek az ószövetségből. Ha nekik jó volt, akkor – úgy gondolom – nekünk is jó lesz.

Senki sem kényszeríthető arra, hogy higgyen valamiben. Ezért káros a babák megkeresztelése 

Milyen igaz! Micsoda dolog egy gyermeket arra kényszeríteni, hogy szerető családban nőjön fel!  Meg se kérdezik, hogy elfogadja-e ezt a két embert anyukájának és apukájának, csak egyszerűen odaadják a kezükbe a szülészeten, és ez ellen a gyermek nem tehet semmit! Sokkal humánusabb megoldás lenne Rousseau elgondolása: minden gyereket ki kéne tenni az erdőbe, hogy ott nőjön fel, ahol semmiféle társadalmi hatás nem éri, nem nevelnek belé ideológiákat, csak a természet neveli (mert ugye a természet ideológiamentes), így – amennyiben túléli ezt a kalandot és megéri a felnőtt kort – maga döntheti el, hogy mit hisz. (Zárójelben jegyzem meg, Rousseau, a nagy nevelési tanácsadó, mind az öt gyerekét árvaházba adta abban a korban, amikor az árvaházi gyerekek alig tíz százaléka élte meg a felnőttkort.) El kell, hogy keserítselek: elméletnek szép, de nem működik. A gyerek az erdőben nem sokáig bírja, ha pedig társadalomban nő fel, mindenképp hatással vannak rá különféle ideológiák, amiket épp úgy elsajátít, mint a késsel-villával evést. A gyermek ösztönösen megtanulja a szülei világnézetét is. Nem létezik ideológiamentes nevelés. Akkor pedig miért ne nevelhetném abban a hitben, amit jónak tartok? Hogy kényszer lenne? Nem hinném. Kérdezd csak meg a kamasz gyerekek szüleit. A kamaszkornak épp ez a szerepe: megküzdeni azzal, hogy a szüleim világnézete (hite, politikai, társadalmi véleménye) az enyém-e. Vannak gyerekek, akik ilyenkor teljesen más irányba mennek tovább, és vannak, akik belátják, hogy immár felnőtt fejjel is el tudják fogadni a szüleik hitét. Akárhogy is: meghozza a saját döntését, onnantól már az övé.

Hogy egy kicsit biblikus is legyek: Isten nem véletlenül rendeli el a körülmetélést a nyolcadik napon.  Ahogy a gyereknek szüksége van ételre a növekedéshez (arról sem dönthet, hogy akar-e enni) és szerető családra az érzelmi fejlődéshez, úgy szüksége van a lelki családra is, amibe belenő, ami által elsajátítja a hitet, és amiből lelkileg táplálkozik. Egy támogató környezetre, amitől lehet, hogy kamaszkorában elfordul egy időre, amíg megharcolja a saját identitásának kialakulását, de jó esetben vissza is talál hozzá.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.