Art Buchwald rovatvezető mesélt egy napjáról, amikor egyik barátjával utazott egy NewYork-i taxiban. Amikor kiszálltak a taxiból, barátja így szólt a sofőrhöz:
– Köszönöm az utat! Maga fantasztikusan vezeti ezt a taxit!
A taxisofőrnek elakadt a szava a döbbenettől egy másodpercre, aztán így szólt:
– Mi maga? Valami okostojás?
– Nem – szólt a férfi. – Komolyan beszélek. Csodálom, ahogy megőrzi a hidegvérét a sűrű forgalomban.
Érdekes dolog, hogy mekkora sikere, piaca van mostanában a böjt szekularizált formáinak, úgy mint fogyókúra, vagy méregtelenítő kúra. Gyakorlata szinte ugyanaz, mint a keresztény böjté, mégis a célja teljesen más, pusztán az ember fizikai jólléte, egészsége vagy külső szépsége.
Sok baloldali, szocialista barátommal folyó vitánk alapja az, hogy a kapitalizmus szóról nekik egyből az jut eszükbe, hogy ott a politikusok a "nagyok" érdekeit védik. (Persze pontosabb azt mondani, hogy a "nagyok" közül azokét, akik egyben "haverok" is.) Amikor mi itt a kapitalizmus erényes voltáról beszélünk, akkor természetesen nem erről beszélünk, hanem arról, hogy a kapitalizmus - minden ellenkező híreszteléssel szemben - a szabad és önkéntes tranzakciókra, cserékre, kooperációkra épül.
Ferenc pápának a kapitalizmus kritizálása helyett inkább a szabad piac erkölcsi és gyakorlati potenciálját kellene kiemelnie, amellyel hozzájárulhat a közjóhoz – vélekedik az amerikai Acton Institute egyik alapítója, Kris Mauren, aki nemrég látogatott Magyarországra. Mauren hozzáteszi: bizonyos, hogy a pápa nem marxista. A szakember szerint nem az a kérdés, hogy mekkora a szegények és gazdagok közti különbség, hanem hogy mivel lehetne segíteni a szegényeknek.
„Az én Istenem – gazdagsága szerint – dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztusban mindennel, amire szükségetek van.” (Fil 4,19)
Kétségbeesve omoltam le a földre kicsi alagsori lakásunkban. „Istenem, mit tegyek?” – kiáltottam hangosan. „Hálás vagyok ezért a gyermekért, de állandóan rosszul vagyok. Mindegyre hánynom kell, és így nem járhatok dolgozni. Mi lesz velünk?”
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.” (Jn 15,16)
Hol tudta így elrontani?
Az iskolában ő volt az, akihez mindenki hasonlítani akart. Én is. Mindenben jó volt. Kitűnő jegyek, fiúk, gazdagság – mindene megvolt. Mintha különös mágnes lenne, mindenből a legjobbat vonzotta magához. Sokszor volt ilyen gondolatom: „Ó, ha csak egy napig lennék olyan tehetséges, olyan gyönyörű stb., mint ő”.
Néhány hónappal azelőtt, hogy megszülettem, apám találkozott egy idegennel, aki új volt a mi kis városunkban. A kezdetektől fogva apát lenyűgözte ez a varázslatos újonc és hamarosan meghívta őt, hogy éljen a családunkkal. Az idegent hamar befogadták, és néhány hónappal később ő is köszöntött engem ezen a világon.
1.
Tisztelj mindenkit – Krisztus jelen van felebarátaidban. Légy megértő másokkal – ők a te testvéreid!
2.
Mindenkiről jót feltételezz, ne pedig gonoszat! Még a legrosszabb körülmények között is találj az életedben valami jót!
Boldog Kalkuttai Teréz anya egyik életrajzában olvastam arról, hogy milyen szoros összefüggés van az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus Krisztusba vetet hit és az embertársban jelenlévő isteni képmás felismerése között. Életrajzírója pontosan erre utal, amikor a következőket írja le:
A mai vasárnapon két dolgot tanít nekünk az evangélium Istenről. Az első az, hogy milyen Istenbe vetni bizalmunkat. A másik az, hogy Isten mennyire nagyra tartja az őszinteséget. Hallhattuk, hogy amikor Jézus a tanítványaival utazott át a tavon keresztül, nagy vihar tört ki. A hullámos tengeren úgy tűnt, hogy Jézus ügyet sem vet erre a viharra, hanem alszik a hajó végében. A tanítványok nem leplezték félelmüket.
Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.
