Hitvédelem

A migrációs vitát nézve sokan szinte automatikusan feltételezik az egyház álláspontját, azaz feltétel nélküli szeretetet azok iránt, akik bekerülnek egy [másik] nemzetbe, legálisan vagy illegálisan.

Valóban ez a helyzet? Mit mond a Biblia a migrációról? Mit mondanak az egyház tudósai és teológusok? Mindenekelőtt mit mond a legnagyobb tudós, Aquinói Szent Tamás, mondjuk a migrációról? Vajon az ő véleménye ad némi betekintést erről az égető kérdésről, ami megrázza a nemzetet és elmossa a nemzeti határokat?

Will Honeycutt 1995 óta a Liberty Egyetem professzora, a szakterülete a hitvédelem valamint korunk aktualitásai. 25 éve házas, három felnőtt lány édesapja, aki a gyülekezetükben örömmel tanítja a fiatal felnőtteket. A cikk a Crosswalk keresztény portálon jelent meg.

Ma indult az iskolai év. Számomra újdonság, hogy immáron nagyobb gyermekem is elkezdte az iskolát. Sok példa ilyenkor felmerül, próbáljuk felidézni, hogy sziklára kell, hogy építsük az életünket. Ennek a sziklának része a tárgyi tudás, de még inkább annak megtanulása, hogy a munkához megfelelően álljunk hozzá, küzdjünk az igazságért, szeressük felebarátunkat. 

Úgy tűnik, mintha Ferenc, a pásztor egyre inkább farkasok prédájává válna. Ahogy közeledünk a bevándorlással kapcsolatos népszavazás időpontjához, gomba módra szaporodnak el azok a megnyilatkozások, amelyek Ferenc pápát hol viszonylagos visszafogottsággal, hol pedig nemcsak egyházfői, de emberi méltóságában is megalázva támadják. Perintfalvi Rita, katolikus teológus értelmezi Ferenc Pápa forradalmi programját és az ellene irányuló szokatlan támadásokat.

A PEW, - alapvetően amerikai, de nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat is folytató - társadalomkutató, közvélemény-kutató intézet tegnap tette közzé legújabb, a vallásossággal kapcsolatos kutatási eredményeit. A vizsgálat arra keresett választ, hogy az európaiaknál köztudottan vallásosabb amerikaiak minek alapján választanak maguknak templomot, egyházközséget.

Az eredmény talán meglepő lehet, mert úgy tűnik élesen ellentmond a napjainkban divatos az egyházban (protestáns barátaink kedvéért: az egyházakban) valamiféle karitatív szervezetet, öntevékeny csoportot látni - sőt, esetleg a saját egyházukat ebbe az irányba "fejleszteni" - akarók véleményének.

A második világháborút átélő franciák életének meghatározó eseménye alapvetően politikai jellegű volt. Arról a Charles de Gaulle tábornok személye által jelképezett nagy elutasításról van szó, mely nem fogadta el az 1940 júniusában elszenvedett vereséget.

A fenti címmel a napokban egy írást adtam közre egy másik blogról. Tévedtem. Az írás súlyos tévedéseket tartalmaz az Egyház elvárásaival kapcsolatban. A cikket eltávolítottam, így elolvasását sem javaslom. A szerk.

Egy kedves olvasó a következő aggasztó beszámolót osztotta meg velem. Az ember azt kívánja, bárcsak egyedi esetnek vélhetnénk az ilyesmit, de mind tudjuk, hogy az alábbi történések sajnos tükrözik a kortárs katolikusok hitismereti szintjét úgy általánosságban is - hittanítókat is beleértve. A történet annyiban lett átírva általam, hogy ne lehessen konkrét személyekre következtetni belőle.

Kilenc évvel ezelőtt Theo Hobson brit liberális teológus a baloldali The Guardian véleményrovatában fogalmazott meg egy gondolatot, amit ma is megfontolandónak tartok. A pink reformation című cikkében Hobson a homoszexualitással kapcsolatos véleményklíma változását az intézményes egyház nemezisének nevezi. A homoszexualitás kérdése szerinte olyan fenyegetést jelent a fennálló kereszténység számára, amit csak a 16. századi reformációhoz lehet hasonlítani.