Hitvédelem

A gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszél Pedro Barrajon exorcista pap, a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológia professzora, a pápa tanítását terjesztő Legio Christi közösség tagja.

– XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögűzést végző papokkal – találkozott. Tekinthetjük ezt jelzésnek?

– Nem, az csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán.

1. rész - Az ítélkezés

Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Dominika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.

A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.

„A férfi és a nő minden érintése tisztességtelen, ha nem áll a szeretet alapján; minden élvezet a szeretet nagy szárnyai alatt – tiszta. A szeretet számára nem létezik szenny, aljasság, szégyen. A szeretet – fény, amely mindent megvilágosít, melegség, amely képes felolvasztani a jeget; méz, amely megsemmisít minden keserűséget. A szeretet mindent megvilágosít, amihez kézzel, tekintettel vagy gondolattal hozzáért az, akit szeretünk”.

Ezeket a szavakat nem egy mai romantikus lélek írta, hanem az Egyház egyik legnagyobb teológusa, aszkétája és misztikusa – Nazianzoszi Szent Gergely, aki több mint másfél évezreddel ezelőtt élt, a IV. században.

A szokott létszámnak mintegy háromszorosa, hatvan-hetven érdeklődő gyűlt össze 1999. június 2-án, a HÉT LÁNG Szövetség első szerdai Zikkaron imaösszejövetelén, a budapest-újlaki plébánia Szent István termében. A beharangozott vendégek közül David Thorp ugyan programváltozás miatt nem tudott eljönni, de Peter Herbeck, a Renewal Ministries népszerű igazgatója, aki egyébként jövő héten védi meg teológiai szakdolgozatát, menetrend szerint megérkezett.

• A böjtről
• A bűn az, ami akadályozza a szeretetet - orosz orthodox internetes fórum összefoglalója
• A gender ideológia
• Útmutató egy jó szentgyónáshoz

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, "betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

"Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban." Luthernek ez a szemléletes mondása két tényt fejez ki a kísértéssel kapcsolatban: mindenkit érhet kísértés, de ellenállhatunk és győzhetünk felette.

Mivel ebben a fejezetben szinte kizárólag az utóbbi igazsággal foglalkozunk, először szóljunk néhány szót az elsőről.

"Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten."

Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." 

Nem az ateizmus az igaz hit ellensége, hanem a "keskeny nyomtávú" vallásosság

Vallásos mezbe bújva megfeledkezni Istenről - minden időkben ez jelentette a legnagyobb veszélyt Isten valódi tiszteletére nézve. "Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon" - így szólította fel Áront Izrael közvetlenül azután, hogy Isten csodálatos módon kiszabadította őket Egyiptomból.

Jézus átélte a halálra vertek jajkiáltásait, a haldoklók kétségbeesett sírását, a mindenüktől megfosztottak félelmeit, a kitelepítettek emberi méltóságának sárbatiprását, a koncentrációs táborokba elhurcolt ártatlanok reménytelen szomorúságát, a megerőszakoltak keserűségeit, az elhagyott gyermekek szeretet utáni szomjúságát, a hitük miatt üldözöttek szorongásait. Nem idegen tőle semmilyen fájdalom.

Magára vette, mert végtelenül szeret és kimondhatatlanul vágyódik arra, hogy lelkünket ezekből a sérülésekből meggyógyítsa és betöltsön minket isteni életének örömével és szabadságával. Ezt szeretné elérni a gyógyító lelkigyakorlat!