„Az imádság, miközben gyakoroltatja a lelket, Istennel egyesíti és a megfeszített Krisztus nyomdokainak követőjévé teszi: így Isten a maga képmásává alakítja a lelket a szeretet vágyakozása, érzülete és egyesülése által.” (Sziénai Szent Katalin)
A kereszténység jelenlegi helyzetében, hitünk sok helyen történő térvesztése, formalizálódása, és az ezzel párhuzamosan fellépő újpogány térhódítás idején rendkívül fontos, hogy Krisztus követői újból az ima, a spirituális megerősödés útjára lépjenek.
Mindannyiunkhoz szól a Szentatya sürgető felhívása: „Olyan kereszténységre van szükség, amely elsősorban az imádkozás művészetéről ismerhető fel.” [1] „... sürgetőbb, mint korábban, hogy keresztény közösségeink >az imádság hiteles iskoláivá legyenek[2]