Sióagárd. 2021. július 27.
„A kenyér és a bor konszekrációja után a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és ember, valóban, ténylegesen és lényegileg benne van a Szent Eucharisztia Áldott Szentségében az ésszerű dolgok külső megjelenése alatt." –Trenti Zsinat, Rendelet a Legszentebb Eucharisztiáról, 1. fejezet
A katolikus hitetlenség növekedése a Valódi Jelenlétben nem tulajdonítható egyetlen eseménynek, de a következők valószínűleg hozzájárultak: a liturgia felhígítása, a szent zene és építészet elvesztése, a rendkívüli áldoztatók, a szegényes katekézis évtizedei és mindenekelőtt a kézbe áldozás. 1969 után, amikor VI. Pál pápa engedélyt adott az első országoknak, hogy megkezdjék a kézbe áldozás terjesztését, az indultum [engedmény] futótűzként terjedt el az egész világon. Annyira normalizálódott, hogy a papok néha megtagadták a szentáldozást azoktól, akik a nyelvre akartak áldozni.
Jordan Peterson szerint az ősi mitológiákra feltétlenül érdemes odafigyelni, mert az emberiség tapasztalatait csiszolják évezredeken át letisztult, bölcsességet hordozó formákba. Ezzel valószínűleg a két mítoszkedvelő oxfordi jóbarát, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien is messzemenőkig egyetértenének. Talán még azzal is, hogy a mítoszok közül a bibliai történetek a leginkább figyelemre méltók, bár Lewis a bibliai történeteket műfaji szempontból gyengébbnek tartotta az északi mítoszoknál, talán épp azért, mert a bibliai „mítoszok” ténylegesen megtörténtek, és a valóság kevésbé stilizált, mint a sokáig érlelt egyetemes történetek. Az viszont tény, hogy a mítoszok számos ősi megfigyelést őriznek az emberi együttélésről, ezért mi is sokat tanulhatunk belőlük. Az egyik ilyen tanulság a zsarnokkal és a mostohával kapcsolatos.
Szüksége van-e a világnak még egy cikkre akaratos katolikus politikusokról és az eucharisztikus botrányról, amihez ők és bűnrészes püspökeik adnak alapot? Attól függ. Az állhatatosság opcionális, ha az üdvösség opcionális. Az ember nem hagyja abba a serpenyő ütögetését a kanállal, miközben a medve még mindig bent van a konyhában.
Szentek és szörnyek között sétálunk. Ilyenek a napjaink, melyekkel meg vagyunk áldva. Végső naivitás vagy tagadás a mi korunkban úgy élni és elfeledkezni a tényről, hogy a csatatéren sétálunk. Az ilyen feledékenység nagyon tetszik a sötétség hatalmának. Amikor a fegyvertelenek a csatatérre kóborolnak, nem kell ellenállniuk; kellő időben elesnek.