Hitvédelem

A Példabeszédek könyvét olvasva könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a bölcs mondásokat nem bölcs mondásokként, hanem valamiféle abszolút lelki törvényekként kezeljük. Ott van például ez: „Az ÚR félelme gyarapítja a napokat, de a bűnösök esztendei megrövidülnek.” Ha ezt abszolút törvényként vesszük, akkor azt jelenti, hogy aki féli Istent, hosszú életű lesz, a bűnös viszont hamar meghal. De mindnyájan tudjuk, hogy a valóságban ez nem mindig van így. Ismerünk istenfélő embereket, akik életük virágjában mentek el, és vannak gonosz emberek, akik nagyon sokáig élnek. Sokszor éppen az istenfélőket ölik meg a hitükért, és az istentelenek szállnak öregkorban a sírba.  Akkor a példabeszéd nem igaz? De, igaz, csak nem abszolút törvényként. Az istenfélelem bölccsé tesz, ami többnyire jobb és hosszabb életet eredményez, hiszen a bölcs ember számos veszélyes csapdát elkerül, amelybe a bolond beleszalad. Ez az üzenet, nem több. A példabeszédek nem törvények, hanem efféle életbölcsességek.

Ez a könyv úgy született, hogy először elektronikus levelekben küldtem ki az érdeklődőknek rövid cikkeket az angyalok és démonok témakörében, Kerub címmel, majd több színhelyen is előadásokat hirdettem hasonló témákról, végül a Mária Rádióban tartottam a cikksorozat anyagából harminc félórás előadást, szintén Kerub címen. Ez utóbbi előadások írott szövegéből állítottam össze a jelen könyvet.

Amit Mágia és hit c. könyvemben már egyszer elmondtam, itt igyekeztem nem ismételni, legföljebb csak nagy vonalakban történő összefoglalás formájában. A két könyv egymás kiegészítésének fogható fel, de a kettő közül a jelen mű az, amely alapul szolgálhat a másiknak. A racionalizmustól körülvett újkori teológia már a II. Vatikánum előtt is defenzíven, bátortalanul tárgyalta az angelológiát, a jelenkori szekularista teológia pedig eljutott egy merőben formális, valóságtartalmától megfosztott angyaltanhoz, amely már kívülesik a katolikus ortodoxia határain.

Egy barátommal nemrég arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz megpróbálni világosan és tömören elmagyarázni azokat a témákat, amelyeket ezen a blogon tárgyalunk, úgy, hogy a beszélgetés különböző aspektusainak igazságot szolgáltassunk. Miután egy kicsit gondolkodtam rajta, úgy döntöttem, hogy megpróbálom 300 szóban elmagyarázni, miről is van szó, mégpedig úgy, hogy személyes, reményteli, őszinte legyen az akadályokat illetően, és legyen kapcsolatban a tágabb keresztény hagyománnyal.

(Valójában a Microsoft Word szerint ez az írás angolul csak 297 szó.)

Adakozni. Ez a téma sokféle érzelmet kiválthat. Sokaknak örömöt, sőt boldogságot okoz, ha mások javára adhatnak. Másoknak viszont frusztrációt jelent: korlátozottak az erőforrásaik, úgy érzik, a saját igényeiket se tudják kielégíteni, nemhogy még máskat is segíteni kellene. De azok számára, akik követni akarjuk Istent és engedelmeskedni akarunk neki, az adakozás nem választható.

Egy dolog közös az emberekben: mindannyian boldogok akarunk lenni - mondja David Steindl-Rast testvér, szerzetes és vallásközi tudós. A boldogság pedig - állítja - a hálából születik. Inspiráló lecke arról, hogy lassítsunk le, nézzünk oda, ahová megyünk, és mindenekelőtt legyünk hálásak.

A magyar felirat kiválasztható a jobb oldalon alul levő gombra kattintva.

Bíró László püspök atya előadás-sorozatot indított Ferenc pápa Amoris Laetitia címet viselő, a házasságról szóló apostoli buzdítása nyomán.

Az előadások minden hónap első péntekén, a pécsi pálos templomban hallgathatók meg.

Első tanítás, 2022. júl 11.

Második tanítás, 2022. júl 12.

Harmadik tanítás, 2022. júl 13.

Negyedik tanítás, 2022. júl 14.

Ötödik tanítás, 2022. júl 15.

Amikor nagyon naiv tizenegy éves voltam, egy csapat fiú az iskolából elkapott a szomszéd udvarában, egyedül. Egy barátnőm volt velem, de ő elszökött. . Alig tudtam eleget ahhoz, hogy féljek, de azt tudtam, hogy nem szeretem, ha egy nálam nagyobb ember lefog.

Mivel egyértelműen túlerőben voltak, nem küzdöttem. Nem is beszéltem erről, egészen a húszas éveimig. Gondolom, olyan károkat okozott, amelyeket nem is értek, de Krisztuson keresztül a megbocsátásig jutottam, és az egészet magam mögött hagytam.

Manapság rengeteget beszélünk arról, hogy kik vagyunk és miért tesszük, amit teszünk. Vannak tényezők, amiket nem tudunk befolyásolni, születésünk előtt meghatároztak már minket. Például, ha valaki magas növésű, soha nem lesz jó zsoké lóversenyeken. Ha pedig alacsony szülők gyermeke és a rokonság is hasonlóan alacsony, nem lesz a kosárlabda-csapat központi figurája.

A körülmények befolyásolhatják életünket, például a családi háttér; a jólét szintje (vagy annak hiánya); egészségünk és a jó iskolák elérhetősége mind határozottan hozzájárul személyes fejlődésünkhöz. Még a „jó időben jó helyen lenni” – vagy rossz időben rossz helyen lenni – véletlenszerűnek tűnő hatásai is. De vajon a körülményeink korlátoznak bennünket?