A test teológiája sorozatból
„Ha egyszer szent leszek, biztosan a »sötétség« szentje leszek. Nem leszek majd a mennyben — hogy fényt vigyek azoknak az embereknek, akik sötétségben élnek” — mondta Teréz anya, akit öt évvel ezelőtt avatták szentté.
Jézus arra kérte Teréz anyát, hogy szeretetének fénye legyen azok számára, akik a bűn sötétjébe merültek. Erre a hivatásra a hit sötét éjszakájával készítette fel őt, és azzal, hogy részesítette őt a Getszemáni-kertben és a Golgotán átélt szenvedésében.
Mindazok, akik őszintén keresik az igazságot, érzékelik Isten jelenlétének és működésének nyilvánvaló jeleit a minket körülvevő világban.
Isaac Newton (1642—1727), az angol fizikus ezt írta: „A Nap, a bolygók és az üstökösök csodálatos elrendeződése csakis egy értelmes és hatalmas Lény szándékának és hatalmának köszönhetően jöhetett létre.”
Sok hívőtársam körében – különösen a hagyományosabb körökben – találkoztam azzal a tendenciával, hogy szkeptikusan nyilatkoznak a hírek olvasásának szükségességéről. Eluralkodni látszik az az érzés, hogy a szóbőség és a világ folyó ügyei csupán figyelemelterelések. Ehelyett – így szól az érvelés – a magaslatok és az isteni felé kellene irányítanunk gondolatainkat.
Egy hitvédelmi szakkönyvben húsz érv szerepel Isten létezése mellett, és egy ellene. Ez az egy: a rossz problémája. A szenvedés, amelynek oka, hogy vétkeztünk. Ellenszegültünk Istennek, szabad akaratból. Ez a bűn misztériuma. És ezt hozta helyre Krisztus Urunk a megváltással. Ezért ajánlja fel a megváltottságot, az Atya ingyenes kegyelmét, hogy szenvedéseinknek is értelmet adjunk. Ahogyan ő is szerető engedelmességből áldozatot hozott értünk, hogy kimentsen az örök halál karmaiból.
Egyikünk sem szereti azt gondolni, hogy büszkék vagyunk. Mindig valaki más az; az a fickó ott az arrogáns. A mérés egyik módja, ha elgondolkodunk azon, hogy mennyire fogadjuk el, ha kijavítanak bennünket. Gondoljunk a Példabeszédek könyvéből a következő versekre:
„Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap. Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja a tudását. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Szentet ismerni – az az okosság. Általam gyarapszik napjaidnak száma, és megsokasodnak életed évei. Ha bölcs vagy, neked válik javadra, ha gúnyolódsz, magad vallod kárát.” (Péld 9,7-12).
Az élet megy tovább, a közösségi médiával vagy e nélkül. Lehet, hogy itt az ideje, hogy legalább egy ideig enélkül folytassuk.
A feleségemmel egy katolikus nyári táborban önkéntesként ismerkedtem meg. Minden héten középiskolásokat terelgettünk Pennsylvania vadonjában, túrázni, mászni, evezni és mindenféle más kalandra vezetve őket. Még a legjobb biztonsági protokollok mellett is ezek a tevékenységek igazi izgalmat rejtenek magukban. Mégis azt tapasztaltuk, hogy általában nem az ilyen potenciális veszély az, ami a tinédzsereket idegessé teszi a héten.
Szakmai pályafutásom során számos olyan emberrel találkoztam, akit egyszerűen csak „főnöknek” lehet emlegetni. Ők voltak azok, akiknek dolgoztam, akik felvettek, és akiknek - ha nem végeztem kielégítően a munkámat - jogukban állt kirúgni. Szerencsére a legtöbb esetben a „főnökeim” jó vezetők is voltak. De az üzleti világban ez nem mindig van így.
Nemrég öt napot töltöttem túrázással az Appalache-hegységben. Középnyugati lakosként a hegyek mindig is lenyűgöztek - Indiana északi felén nőttem fel, ami azt jelenti, hogy amikor egy adott városban valaki a „hegyről” beszél, mindenki pontosan tudja, hogy melyik hegyre gondol: általában csak egy van. Gyakran előfordult, hogy túráink során én vagy a csoport egy másik tagja végigpásztázta a lenyűgöző tájat, és megjegyezte: „Hű, ez gyönyörű”. Mindenki egyetértett, és egy kis szünet vagy egy kép után a csoport továbbindult.