Az "átültetés" ideje a magánéletben és szakmai téren

alt

Egészséges növények nevelése nem mindig könnyű feladat. Ha egy növény gyengén virágzik, talaja száraz, szára és levelei csenevészek, illetve gyakran hullajtja őket, akkor ezzel azt jelzi, hogy nem jut elegendő tápanyaghoz és nedvességhez a gyökerein keresztül.

A megoldás gyakran könnyű, csak át kell tenni a növényt egy új cserépbe. Átültetjük egy olyan környezetbe, amely egészségesebb és segíti növekedésüket.

Érdekes módon az „átültetés” elve nemcsak a növényekre alkalmazható, hanem az emberekre is. Az életemre visszatekintve, gyökereim számtalanszor kiszakadtak és máshol találtak talajra. Mint utólag kiderült, a csere minden alkalommal javamra vált. Lényeges változás volt például mikor fiatalemberként elhagytam a szülői házat és elkezdtem felsőfokú tanulmányaimat. Nem mintha a korábbi környezet rossz lett volna, azonban az új talaj hozzájárult, hogy kiviruljak.

Mikor felmondtam az állásomat 44 évvel ezelőtt, egy teljesen új „kertbe” kerültem. Életem minden egyes szakaszában, amikor úgy tűnt, hogy leállt a növekedés, elmúlt a virágzás és talán elkezdtem metaforikus leveleimet hullatni, akkor mindig volt alkalmam nagyobb cserepet találni, friss termőfölddel, új izgalmakkal és életkedvvel.

Hat évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy ismét „átültetem” vállalkozásomat. Ez alkalommal fényképek restaurálását választva. Ez egy teljesen új világ, új eszközökkel és módszerekkel, amelyek segítségével, öreg családi fotókat állítok helyre eredeti pompájukba.

Időnként, az „átültetés” folyamata azt is jelenti, hogy el kell engedjük a megszokottat, hogy elkezdhessünk valami újat. Vannak, akik könnyebben megbirkóznak a változással, mint mások, azonban gyakorlatilag mindannyiunk számára eljön egy idő, amikor a váltás szükségszerű és elkerülhetetlen. Hasonlóan egy sorvadó növényhez, amely nem fog addig növekedni, amíg át nem ültetik, mi sem látjuk meg magánéletünk vagy szakmánk kivirágzását, amíg visszautasítjuk a szükséges változtatások kockázatát.

Lelki életünkre is igaz az „átültetés” hasonlata. Tavaly feleségemmel együtt sikeresen megújítottuk lelki életünket azzal, hogy templomot váltottunk. 35 éves gyülekezeti tagság után kezdtük el imában hordozni és fontolgatni, mielőtt elhatároztuk, hogy gyökeres változás szükséges. Hogy megújítsuk kapcsolatunkat Istennel, pontosan arra volt szükségünk, hogy új lelki otthont találjunk, új emberekkel szolgálhassuk, imádjuk Istent.

Persze más módszerekkel is „átültethetjük” lelkiségünket. Például megváltoztathatjuk, mi módon töltünk mindennap időt az Istennel, vagy esetleg úgy dönthetünk, hogy elkezdünk naponta időt fordítani az Úrra, ha eddig nem ezt tettük.

Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” – olvashatjuk a Példabeszédek könyve 27,17. versében. Isten nem akarja, hogy lelkiéletünket elszigetelve másoktól, légüres térben gyakoroljuk. Ahogy az emberi testben az egyes szervek egymásra támaszkodva biztosítják az egészséget, növekedést és erőt, ugyanígy nekünk is ajánlott szoros kapcsolatban lenni más keresztényekkel, vagy ahogy a Biblia írja „Krisztus teste” tagjaival.

Egy másik szakasz így int: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást ...” (Zsidókhoz írt levél 10,24-25) Ez nemcsak a saját, helyi templomot jelenti, hanem arra bíztat, hogy találkozzunk más hívőkkel is, akik érettebbek hitükben, akiktől tanulhatunk, és bölcs, a Szentírásban gyökerező tanácsot kaphatunk. Ha nincs az életedben ilyen személy, akkor itt az „átültetés” ideje!

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Forrás: keve.org, Monday Manna

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.