Szent Charbel Ambulancia

alt

Ez a történet úgy kezdődött, hogy délelőtt be kellett utaznom Kecskemétre, mert megérkeztek az új nyári gumik az autóra. Néhány napja éppen azon morfondíroztam, hogy hogyan is fog a kopott gumik helyére új kerülni, amikor váratlanul felhívott a Gondviselés. Legyen áldott a jóságos Isten és az Ő kinyújtott jobb keze ezért az adományért.

Szóval amint autóztam a város felé, megkívántam a sült halat, éspedig busát amelyről köztudomású, hogy jó zsíros, de hát én éppen a zsírral gyógyulok és ezt szeretem is. Hosszú évek óta nem ettem ilyen halat és nem is tudom, honnan támadt bennem ez a kívánság, de elkezdtem erről beszélgetni Jézussal. Vajon első péntek lévén nem volna-e jobb, ha erről a kívánságról is lemondanék? Végül abban, maradtunk, hogy ehetek sült halat szalonnával, de majd csak szombaton fogyasszak belőle.

Imádkozó és hálás szívvel vezettem haza. Jöhet a tavasz, itt vannak az új gumik, lehet majd tappancsokat cserélni biztonságosan autózni,  és szombaton pedig irány a sült hal és a szalonna!

Jézus köszönöm a Gondviselést és a konyhai ellátmányt!

Hazaértem és bő zsírban betettem a halakat a sütőbe. Annyira elfoglaltak a halakkal kapcsolatos tennivalók, hogy már csak a köszönésre figyeltem fel, hogy Vendég érkezett.

Óh, Jézus köszönöm, hogy ezt is megoldottad! Eredetileg ui. azt terveztem, hogy a gumik után beugrok a Szüleimhez, de lelkemben azt a súgást hallottam, hogy nagyon elmenne az idő és induljak csak gyorsan haza a plébánia felé. Így is tettem. 

Bizony, megint elfelejtettem ellenőrizni a naplómat. Utólag megnéztem és láttam, hogy be volt írva a Vendégem, és ha hazamentem volna a szüleimhez, akkor a Vendég nem talált volna otthon a plébánián. Köszönöm Jézus, hogy ismét szóltál a sugárkezeléstől feledékeny szolgádnak.

Leültünk és elkezdtük illetve csak szerettük volna elkezdeni a lelki gondozói beszélgetést, mert az rendkívül rövidre sikeredett. Letérdeltem ui. a feszület elé, hogy segítséget kérjek a beszélgetéshez. Alig mondtam el néhány spontán imádást, amikor a Vendégem elég erősen manifesztálódott. Imádkoztam Jézus nevében, hogy szűnjön meg ez a démoni rendzavarás, ami után valóban el is múlt a manifesztáció.

Elkezdhettük az oknyomozó beszélgetést és feltártuk lelki kórlapjának előzményeit. Megkapta a szükséges információkat, házi feladatát és várom vissza ambuláns kezelésre, amint teljes lesz  életének a kórképe.

/Utólagos bejegyzés. Köv. nap a facebook elébem hozta Nyuli Gábor 5 évvel korábbi bejegyzését Bamonte exorcista atyától. Ebből megértettem, hogy amikor én letérdeltem a Vendégem miért manifesztálódott azonnal és ebből az is érthető, hogy miért nem akart letérdelni. Ím az idézet:
Bamonte atya, Mária Szeplőtelen Szívének Szolgálói rendjéből, aki 1990. szeptember 8-án lett pappá szentelve, a római egyházkerület ördögűzője és az olasz ördögűzők egyesületének elnöke? Ezt:

Emlékszem, hogy az ördög egyszer, akarata ellenére, nyilvánvalóan az Istentől kényszerítve ezt volt kénytelen mondani:

 „Ha ti, emberek, térden állnátok Előtte és dicsőítenétek, mint az angyalok, nem lenne semmink abból a hatalomból, amelyet ti biztosítotok nekünk fölöttetek”.

Íme, hát tegyük ezt! Hogy hazánk és az emberek megszabaduljanak az ördög uralma alól, szánj rá egy héten 2 órát!

Még ezt is mondja az ördögűző atya:
Egy utolsó élmény, amelyet megemlítek, hogy az ördögűzések során mindig mélyen megérint engem az ima kézzelfogható ereje és hatásossága....jó, ha elmélkedünk egy kicsit és így megértjük, hogy amennyiben ez az ima ilyen mértékben zavarja őt, akkor bármilyen más ima is, liturgikus vagy saját szavakkal elmondott ima meghozza gyümölcsét, feltéve, hogy mély hittel imádkozunk. Mindez arra ösztökél, hogy szeressük az imát, úgy a közösségit, mint az egyénit és növeljük a gyakoriságát és a kéréseinket, azzal a bizonyossággal, hogy az őszinte ima mindig jót hoz...

„Az én házamat az imádság házának nevezik.”(Mt 21,13)/

Vendégem távozása után hatalmas öröm volt bennem. Tíz éve gyanús volt nekem a Vendégem. Tíz éve kerülgette a halászhálóimat, de ma az Isteni Irgalmasság szent órájában, Jézus a halászmester, beterelte a halat a hálóba. Sejtettem, hogy ha egy szer meglesz a halacska az nagy fogás lesz, de kiderült, hogy annál is nagyobb. Bálnát fogtunk. Óh, köszönöm drága Jézus, hogy Veled halászhattam.

Az írás elolvasható itt.

Share