Eloldozva lelkigyakorlat - tanúságtételek

alt"Ahogy hazafelé autóztam a lelkigyakorlat utolsó napján, egészen meglepő dolgot vettem észre magamon: a házak karácsonyi kivilágításának láttán nem kezdett el összeszorulni a torkom a félelemtõl és nem éreztem az ilyenkor szokásos undort és utálatot. Az igazság az volt, hogy már sok éve kicsit sem örültem az ünnepeknek.

Azért volt ez, mert rossz keresztény voltam? Vagy az igazság ennél sokkal kézenfekvőbb dolog volt, az, hogy az anyósomat vártuk vendégségbe? Ez mindig ugyanolyan hatással volt rám. Minden Karácsonykor az anyósom rátelepedett a családomra és csak úgy ömlött belőle a vádaskodás, harag. Csípős megjegyzéseinek nyilai elől nem volt menekvés. Belőlem az õ sötétsége előhívta az én saját ünneprontóimat: elutasítottságot, bűntudatot, félelmet.

Ahogy ezekre a vidám karácsonyi díszekre néztem, szinte már vártam, hogy a megszokott hányinger, rettegés és düh elöntse a torkomat, mint a keserű epe. De valahogy ez most nem történt meg. Egyszerűen eltűnt. Megpróbáltam előhívni a szokásos rosszullétet, visszagondoltam, mi történt legutóbb, amikor az anyósom nálunk járt, és egyszer csak dühödten felugrott és elviharzott, de hiába. Hála Istennek, megszabadultam. Ez a Karácsony más lesz.

A lelkigyakorlaton többször is kértem, hogy imádkozzanak értem, és csodálatos módon meg tudtam bocsátani az anyósomnak. Úgy döntöttem jobban ragaszkodom Jézushoz, mint a régi sértődéseimhez. Azon a napon ellene mondtam régi ellenségeimnek: a visszautasítottságnak, a haragnak, az aggódásnak és a félelemnek. Az Úr az Õ irgalmában elvette ezeket és helyettük valami sokkal értékesebbet adott nekem: a megértést. Most már tudom, hogy az anyósom - hacsak Isten csodát nem tesz - nem fog megváltozni. Mindig úgy fogja érezni, hogy őt nem fogadják el, és ezért legjobb védekezés a támadás, folytatja a mérgező beszédet. A férjemnek és nekem kell megváltoztatnunk azt, ahogy vele beszélgetünk.

Az elmúlt napokban kaptam egy képet: Jézust láttam, ahogy elveszi az én régi, haragból és elutasításból álló védőpáncélomat és Õ maga áll az anyósom és én közém. Megszabadultam a tehertől, amit a régi sérelmes emlékek jelentettek számomra. Jézus segítségével és egy igen erőteljes közbenjáró imádsággal megtámogatva ellene mondtam a gonosz lelkeknek, akik el akarták rabolni tőlem a Karácsony örömét.

Halleluja!"

Betty, Pennsylvania

További tanúságtételek elolvashatók itt.

Share

Együttműködő partnerünk

Időjárás

Hőtérkép

alt

Támogatjuk a törvényes rítusváltozatokat.