A sátán menyasszonya voltam

alt

GYERMEKKOR

Írországban születtem, Dublin városában, hét gyermek közül másodikként. A munkanélküliség kényszerítette családunkat arra, hogy Angliába költözzék, ahol aztán életem nagy részét töltöttem. Gyermekkorom évei egyre nehezebbé váltak, ahogy anyám egészsége romlott. Szakaszosan visszatérő súlyos elmebaj tört rá, ami az egész családot nagyon megkínozta. Betegségének lényeges része volt, hogy nem érdekelték a gyermekei, így aztán a mi életünkből hiányzott a stabilitás, miközben anyánk újból és újból hosszú időt töltött kórházban.

Ez fölforgatta egész gyermekségemet - anyám képtelen volt szeretni engem. Tizennégy évesen már gyermeket szültem, és ez éveken át tartó szexuális visszaélés következménye volt. Terhességem idején sok héten át kint aludtam a téli utcákon, mert megszöktem hazulról, teljes érzelmi zavartságomban, mert nem volt kar, amely fölfogjon engem... Úgy tűnt nekem, Isten is megfeledkezett rólam, pedig hittem az ő valóságos voltában, de ez csak fokozta zavartságomat. Ha szeret, miért nem segít rajtam?

ANYASÁG

Megszültem a kisbabát, de nem tudtam őt szeretni, és tehetetlenségemben nagyon brutálisan bántam vele. Végül az a döntés született, hogy jobb lesz neki nélkülem. Elköltöztem otthonról, és hozzájárultam, hogy szüleim örökbefogadják a gyereket, akivel aztán elhitették, hogy a nővére vagyok. Én pedig kábítószerrel és alkohollal kezdtem élni.

Elkeseredetten keresve a választ Istennel kapcsolatban, egy darabig Jehova tanúja voltam. Ez végül csak még jobban eltávolított Istentől, mert az ő Istenük, úgy láttam, inkább elpusztítani, mint meggyógyítani akarta a világot. Az volt a legrosszabb a tanításukban, hogy Jézus nem más, mint egy arkangyal. Így hát nem volt segítség, és én elkezdtem visszatérni a sátáni dolgokhoz, amelyeket kislányként fedeztem föl.

Gyermekkoromban mindig hozzáfértem a sátánnal kapcsolatos könyvekhez, mert apám nagyon kíváncsi volt ezekre a dolgokra. Ma már látom, hogy már nagyon fiatalon kapcsolatba kerültem a gonosszal, részben a könyveken keresztül, amelyeket olvastam, részben a filmek révén, amelyeket nézni engedtek.

A sátánhoz kezdtem imádkozni – és hirtelen elkezdtek megvalósulni a dolgok, amelyeket kívántam. Mindig meg kellett fizetni az árat, és fölfedeztem az ijesztő tényt, hogy a démonok (gonosz lelkek, amelyekről most már tudtam, hogy léteznek) szexuális kapcsolatra akarnak lépni velem. Ez talán különösen hangzik, de sokan szenvednek ilyen támadásokat, akik okkult gyakorlatokkal foglalkoznak. Ebben az időben megengedtem a démonoknak, hogy belém költözzenek, sőt szövetségre léptem a sátánnal, megígérve neki, hogy soha nem fogom Jézust követni.

JÉZUS FOGLALKOZNI KEZD VELEM

Összejöttem egy Tim nevű férfival, ő lett életem igazi szerelme. Nagyon boldogok voltunk, csak az a felhő volt egünkön, hogy ő mindkettőnket hatalmas démonokkal hozott kapcsolatba, akik országunk különböző földrajzi területei fölött uralkodtak. Ez talán ismét furcsán hangzik, de a démonológiával kapcsolatos bibliai tanítás világosan állítja a démoni hatalmak területi jellegét. Tudtam, hogy ezzel életünket kockáztatjuk, de Tim a legmagasabb pozíciót akarta elnyerni a fekete mágiában.

Egy napon ijedten jött haza, mert a fő kormányzó démon bejött a szobájába, és azt mondta, hogy kapcsolatunknak meg kell szakadnia, mert Jézus üldözőbe vett és magának igényel engem. Késobb jöttem rá arra, hogy ez azért lehetett, mert egyesek imádkoztak értem, és Jézus meghallgatta imájukat. Válaszom egy sereg ígéret volt, hogy sohasem fogom Jézus nevét kimondani, vagy neki szolgálni. Elkezdtem mondogatni ennek a Jézusnak is, akit angyalnak hittem, hogy hagyjon békén engem.

Tim maga is sokszor megkérdezett, hogyan ismerkedhetnénk meg ezzel a Jézussal, és mindig én voltam az, aki nemet mondott. Tim nagyon közel került a megváltáshoz, de végülis jobban áhította a hatalmat, amit a sátán ígért neki, mint Jézust, ezért a kapott utasítás szerint véget vetett kapcsolatunknak. Elköltöztem arról a területről, és egy olyan városban telepedtem le, ahol szinte senkit nem ismertem.

Ez a magányosság még dühösebbé tett Jézusra, mindennap beszéltem hozzá, és megmondtam neki: „Nem szeretlek. Nem szerettelek tegnap, nem szeretlek ma, és nem foglak szeretni holnap sem. Hagyj engem békén.” Ebben az időben nagyon keserűvé váltam, és haragomban keresztény templomokat kezdtem látogatni, hogy bajt okozzak a hívőknek, mert ők annyira boldognak látszottak, én pedig nem voltam az.

Az írás elolvasható itt.

Share