Lelkigyakorlat Zentán (2016)
Vonakodva mentem, egészen pontosan lemondtam a lelkigyakorlatot. Kedves zentai barátom ezt elfogadta. Úgy éreztem, itthon nagyobb szükség van rám. Minden egyes lelkigyakorlat előtt ezzel a fortéllyal húz csőbe a kísértő, és minden egyes alkalommal valósnak tűnik maga a kísértés.
De ha a Szentlélek hív, menni kell, egyszer csak meghallod a hangját megmásíthatatlanul, legbelül, vagy ha siket lennél, mint én, akkor kihangosítja. Az a gyermekem mondta, aki miatt itthon maradtam volna: - Anya, menj, tolmács kell, ez Isten hívása, nem érted?.
Elég egyértelmű volt, fél órával a szegedi busz indulása előtt, hogy mennem kell. Egy kedves testvérem egy megcímkézett Szentírással és öleléssel kísért el a buszhoz, mert az Úr tudta, kell még egyet löknie gyermekén.
Zentán egy iskola tornatermében volt a lelki gyakorlat. Mire odaértem, a tornateremnyi testvér egy emberként mondta a rózsafűzért, mivel gondok adódtak Margaritha nővér és Huber atya szállása körül. Hihetetlen erő és egyszerűség volt az imában, a buszon körülölelő érzés: „a helyeden vagy, én hívtalak”, itt még jobban megerősödött.
Akadályoztatások voltak, tolmácstársammal együtt járatlanok voltunk ebben a témában, a nővér megszokott tolmácsa, akivel sok éve együtt dolgozott, nem tudott jönni. Mindketten tisztában voltunk azzal, hogy kevesek leszünk pótolni az együtt töltött évek összehangoltságát. De a kegyelem áradt abból, ahogy összetartottunk, egymást bátorítottuk, figyeltünk, ha a másik tolmácsolt, akkor is segítettük, tökéletes testvéri egységben voltunk az Úr kegyelméből.
Sok gyógyulás volt, ám a legnagyobb csoda mégis az Úr jelenléte volt. A lelkigyakorlat második napján megjelent az Oltáriszentségben. Láttuk, a nővér mellett térdeltem: - nézd - mondta, - ott van, látod? És láttam. A nővér mesélte, hogy sosem látta még ilyen gyorsan megjelenni Jézust, és nagyon sokáig ott volt velünk.
A következő napon a töviskoronás Jézust láttam.
Huber atya napi imáról, elmélkedésről szóló tanításában fontos, hogy naponta negyedórát csak nézzük Őt. A nappali szobában van egy feszület, olajfestmény, alatta szoktam imádkozni, de mondtam az Úrnak, mi lesz a hálószobában, ott hogy fogom Jézust negyedóra hosszan nézni.
Otthon vettem észre, hogy egy zentai testvér egy gyönyörűen üvegezett, töviskoronás Jézus képet tett, a táskámba, ez volt az Úr válasza.
Testvéreim, nehéz szavakba foglalni a sok kegyelmet, amit kaptunk, és amit tökéletes keretbe foglalt zentai testvéreim odaadó szeretete. Nem túlzok, ha azt mondom: az év minden egyes napján velem voltak a lelkigyakorlaton kapott útravalók.
Buzdítalak benneteket, hogy gyertek el Zentára! A nővér minden helyre, ahol gyógyító lelki gyakorlatot tart, általában egyszer, esetleg kétszer megy el, ide hatodszorra, érkezik 2017 júliusában.
(2016)
A 2017 júliusi lelkigyakorlatról itt olvashatsz.
